Michael Jeffrey Jordan (New York, 1963. február 17. –) hivatásos amerikai kosárlabdázó. Széles körben a világ legsikeresebb kosárlabdázójának tartják, ő volt generációja legjobban szponzorált játékosa, és kiemelkedő szerepe volt abban, hogy az NBA népszerűsége a 80-as és 90-es években világszerte egyre növekedett. Minden idők egyik legnagyobb hatású sportolója. Az Usatoday.com cikke (Elérés: 2007. augusztus 31.), Az NBA.com Jordan-profilja , A Rateitall.com Jordan-profilja
Példaképeinek a korábbi legendákat David Thompsont, Jerry Westet és Walter Davist tekinti. Jan Hubbard, Jordan on Jordan – Hoop Magazine, 1997. április, az nba.com sajtófigyelőjéből. (Elérés: 2007. augusztus 31.) Őt magát legtöbbször Julius Ervinghez szokták hasonlítani a látványos, zsákolásokkal teletűzdelt játékstílusa miatt. – A bizrate.com montázsa játék közben mutatja a két nagyság közös jellemzőit.Jordan 10 leglátványosabb zsákolása a youtube.com-on Bio a bookrags.com-on; (Elérés: 2007. szeptember 5.)
Visszavonulása óta több játékost is kineveztek már Jordan „utódának” (olyan világklasszisokat is, mint LeBron James, Kobe Bryant, Dwyane Wade, Grant Hill vagy Vince Carter), A Sportillustrated.com cikke, 2003 , Az ESPN.com cikke, 2001, Chris Isidore, The next „next Jordan” – A CNNMoney.com cikke, 2006. június 23. de egyikük sem érte el az ő nagyságát.
14 idénye alatt 6-szor bajnok, 14-szer All Star kiválasztott, 6-szor a rájátszás és a döntő legjobb játékosa, 10-szer a liga gólkirálya, 5-ször az Év legértékesebb játékosa volt, ezzel az NBA történetének legsikeresebb játékosává vált.
Csapataihoz (Chicago Bulls, Washington Wizards) mindig akkor került, mikor azok rossz szezont produkáltak. A Bulls az egyik leglátványosabb fejlődést produkálta érkezése után, a sereghajtók egyikéből állandó rájátszás-résztvevővé, majd a liga uralkodó csapatává vált. Washingtonban vergődőből erős középcsapattá fejlődött a Wizards.
Gyerekkora Michael szülei, James és Deloris New York szociálisan igencsak elmaradott negyedében, Brooklynban laktak. Felismerték, hogy ez a környezet nem alkalmas gyermekeik számára, hogy tartalmas életet élhessenek, így Michael 7 éves korában az észak-karolinai Wilmingtonba költöztek. Itt James egy elektronikai üzemben, Deloris pedig egy bankban dolgozott.
Michael bátyja, az ifjabb James katonának állt, míg ő a sportban látta a kitörési lehetőséget. Próbálkozott az amerikaifutballal és a baseballal is, mielőtt még a gyűrűk lenyűgözték volna.
A helyi Emsley A. Laney Gimnáziumban kezdte bontogatni szárnyait, de az első két évében kevés sikerrel. Hiába volt labdabiztos, technikás, nem volt elég magas. Második nyarán hirtelen nőtt 10 centimétert, így harmadik évében már nem lehetett kihagyni a csapatból. Utolsó évében beválasztották a legjobb középiskolások csapatába, ezt 29 pontos, 11 lepattanós és 10 gólpasszos átlagával érdemelte ki. Ez az eredmény jó ajánlólevél volt a későbbiekre nézve, több egyetemi játékosmegfigyelő figyelmét is felkeltette.
Egyetemi évek thumb|left|250px|Jordan meze az egyetemi sportcsarnokban
1981-ben az Észak-karolinai Egyetem (University of North Carolina) hallgatója lett, ahol a fő tárgyának a kulturális földrajzot választotta. Gólyaként az Év újoncának választották 13,4 pontos átlagával. A Dean Smith vezette kosárlabdacsapatban együtt játszott James Worthyval, a későbbi NBA-legendával és a szintén NBA-játékossá váló Sam Perkinssel.
1982-ben megnyerték az egyetemi bajnokságot, a döntő kosarat Michael szerezte egy középtávoli tempódobást követően a Georgetown csapata ellen. Megválasztották az év egyetemi játékosának és az All Star csapatba is bekerült. Ezzel a sajtó érdeklődésének középpontjába került, óriási tehetségnek kiáltották ki, a válogatottba is behívták, amivel 1984-ben megnyerték az olimpiát Los Angelesben. Az amatőr kosarasokból felálló csapat kapitányaként 17,1 pontátlagával járult hozzá a sikerhez. Bio az africanaonline.com-on írta: Marc Stein, a Dallas Morning News riportere (Elérés: 2007. szeptember 5.) Ilyen sikerek után nem fejezte be az egyetemet, hanem a harmadik év után jelentkezett az NBA-draftra.Draft: Az NBA-ben évente megrendezett játékosbörze.
Első profi éve Az 1984-es drafton a harmadik választott lett, a Houston Hakeem Olajuwont, a Portland Sam Bowie-t részesítette előnyben vele szemben. A Chicago képviselője, Rod Thorn alig hitt a szemének, hogy ekkora kincset hagytak meg nekik.
Az eredmények rögtön igazolták az elvárásokat, az addig a liga egyik leggyengébb csapatának számító Bulls kapásból bejutott a rájátszásbaAngol nevén "playoff", ott már egyenes kiesési rendszerben zajlik a küzdelem ahol a Milwaukee első körben kiverte őket. Michael 28,2 pontos átlagával elnyerte az Év újonca címet és az NBA All Star-csapatába is beválasztották.
Már az első hónapban óriási rajongás vette körül, a Sports Illustrated magazin a címlapjára tette, azzal a felirattal, hogy „Egy csillag született” (A Star Is Born). Ez a rajongás több öregebb játékosnak szúrta a szemét, ennek volt köszönhető az incidens, amikor a már említett All Star-meccsen csapattársai „bojkottálták”, nem adtak neki labdát, még a legegyértelműbb helyzetekben sem. Michael ezért „nemes bosszút” állt: február 12-én az egyik őt kiközösítő játékos, Isiah Thomas által vezetett Detroitnak újoncrekordot jelentő 49 pontot dobott.
Első évét végeredményben csapata legponterősebb (28,2 pont), legjobban lepattanózó (6,5 lepattanó), legtöbb gólpasszt adó (5,9 asszisztA gólpassz angol megnevezése.) és legtöbb labdát szerző játékosaként zárta.
Út a csúcsig Második szezonját meghatározta az idényeleji lábtörése, ami miatt a 82-ből csak 18 meccsen tudott játszani. Csapata nélküle is kiverekedte a playoffba„Rájátszás”. jutást, ahol is a Boston Celtics várt rájuk. Sérüléséből felépülve ekkor már csapata segítségére tudott lenni, a kétszeres hosszabbításba torkolló második összecsapáson ma is playoff rekordnak számító 63 pontot dobott. Ez kevés volt a sokkal jobb játékerőt képviselő ellenfél ellen, 3-0-s söprésselSöprésnek nevezik, ha veretlenül ejti ki az egyik csapat a másikat. a massachusettsi gárda ment tovább. Larry Bird, az ellenfél csapatkapitánya így nyilatkozott Jordanről a mérkőzés után: „Az Úristen Michael Jordan képében testesült meg.”Az NBA nagy pillanatai nba.com
Az 1986–87-es szezon még mindig csak egyéni sikereket hozott, 37,1-es átlagával megszerezte első pontkirályi címét, Wilt Chamberlain óta elsőként lépve át az egy idényben dobott 3000 összpontos álomhatárt, és 8 mérkőzésen szerzett 50 vagy több pontot. Az MVP-címetA legértékesebb játékosnak járó kitüntető cím és díj. azonban a Lakersnél játszó Magic Johnson elvitte előle. Csapatával újra bejutott a rájátszásba, és újra az egy évvel korábbi történet adta elő magát, a Celtics 3–0-val kisöpörte őket.
Felismervén, hogy egy emberrel nem lehet maradandó eredményt elérni, a csapat főnökei agilis fiatal tehetségeket hoztak a gárdába 1987-ben Scottie Pippen és Horace Grant személyében. Ők segíthettek levenni a terhet Jordan válláról, aki ebben az évben újra gólkirály lett 32,5 pontos átlagával, és végre megkapta a megérdemelt MVP-címet is.
Beválasztották az Év védekező csapatába és egyénileg is a legjobb védekező játékosnak választották 1,6-es blokk- és 3,16-os labdaszerzés-átlagának köszönhetően. Ebben az évben lett először az All Star-hétvégeGálameccs, ahol a legjobb játékosok játszanak egymás ellen. legértékesebb játékosa, és megnyerte a zsákolóbajnokságot is.
A csapatnak most már több babér termett, végre túljutottak a rájátszás első körén, ahol a Cleveland csapatát búcsúztatták 3–2-es összesítéssel, vagyis a lehető legszorosabb eredménnyel. Olyannyira szoros volt ez a párharc, hogy a döntő mérkőzésen, mint már addig sokszor és azután is számtalanszor, Jordan utolsó másodpercekbeli kosarával nyert a Bulls. A második körben az Isiah Thomas vezette detroiti „rosszfiúk”„Bad Boys”, szokatlanul kemény játékstílusuknak köszönhették ezt a becenevüket. jelentették a legyőzhetetlen akadályt, szintén ötmeccses öldöklő küzdelemben.
A következő, 1988-89-es szezonban Jordan újra gólkirály lett 35 pontos átlaggal, és az Év védekező ötösébe is beválasztották. Az ez évi All Star-hétvége sokaknak nem a „nagymeccs” miatt emlékezetes, hanem Jordan és Dominique Wilkins csatája miatt a zsákolóbajnokság döntőjében. Michael ekkor mutatta be a legendássá vált büntetővonalról zsákolást, amivel újra megnyerte a versenyt.A zsákolóversenyt bemutató videófelvétel a YouTube.com-on
A playoffban sem a New York Knicks, sem a Cleveland nem volt méltó ellenfele a Bullsnak. Először történetük során bejutottak a főcsoportdöntőbe, ahol újra a Detroit Pistonssal találkoztak. Az ő taktikájuk külön figyelmet fordított Jordan semlegesítésére, ha hozzá került a labda, egyszerre két-három ember ugrott rá. A „Jordan Rules”-nek nevezett stratégia meghozta eredményét, újra a Detroit lett a párharc győztese.
Az 1989–90-es szezonban segédedzőből menedzserré léptették elő Phil Jacksont, akinek a vezetésével tökéletesebbé vált a csapatjáték. Ő vezette be a Bullsnál az ún. „háromszög támadást”. Jordan újra gólkirály lett, 33,6-es átlaggal, és újra beválasztották az év védekező ötösébe is. A csapat ismét a konferenciadöntőig menetelt a Milwaukeet és a Philadelphia 76erst földbe döngölve, és ott szoros küzdelemben, immár sorozatban harmadszor, a Detroit verte ki őket a további küzdelmekből.
Az első Bulls-korszak thumb|Egy újabb kosár
Az 1990-91-es szezonban végre megtört az átok, az alapszakasz MVP-ként másodszor tündöklő Jordan (31,5 pontos, 6 lepattanós és 5,5 gólpasszos átlaggal) vezetésével csapata 61 győzelmet aratva simán bekerült a rájátszásba. Ráadásul újra helyet kapott az Év védekező ötösében is. Ekkor már Scottie Pippen is All Star szinten játszott. Az első két körben a Philadelphiát és a New Yorkot legyőzve jutottak be a keleti főcsoport döntőjébe. Ott az ősi rivális Detroit várt rájuk.
Újra a „Jordan Rules” védekezési stratégiát alkalmazták, de tanulva az előző év hibájából most a lekettőzőHa egy játékoson két ember is védekezik Detroitot gyors passzokkal szétzilálták. Egy sportszerűtlen jelenetnek is tanúi lehettek a nézők az utolsó mérkőzésen, Isiah Thomas vezetésével a rendes játékidő vége előtt levonultak a pályáról a detroiti játékosok, feladva a csatát, csak hogy ne kelljen kezet nyújtani az őket legyőzőknek. A begyűjtött négy győzelem azt jelentette, hogy története során először a „szeles város” csapata bejutott az NBA nagydöntőjébe, ahol a Magic Johnson és James Worthy fémjelezte Los Angeles Lakerst kellett legyőzniük.
Meglepően simának mondható eredménnyel, 4-1-es Bulls győzelemmel zárult a döntő, így Michael megszerezte élete első bajnoki címét. Ebben a párharcban is óriási szerepet vállalt, miután ezentúl mindig, mikor bajnokok lettek, megválasztották a Döntő játékosának. A döntő második meccsén egy óriási mozdulatsorral (egyik kezéből másikba átvéve a labdát) megakadályozta, hogy Sam Perkins blokkolja, ezzel újra beírva magát a sportág történetébe, hiszen 2000-ben az ESPY sportlap az évtized jelenetének választotta.
A rájátszásban 15 győzelem mellett csak 2 vereséget szenvedtek el. Megkezdődött az első Bulls-éra.