bélyegkép|jobbra|250px|A nílusi víziló koponyája egy londoni múzeumban
A vízilófélék (Hippopotamidae) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a Whippomorpha alrendjébe tartozó család.
A családba 5 recens faj tartozik.
Korábban (pl. Dudich−Loksa-rendszer, Urania Állatvilág) a csoportot a párosujjú patásokon (Artiodactylia) belül a disznóalakúak (Suiformes) alrendjébe sorolták, addig az újabb kutatások szerint nem a disznófélék (Suidae) rokonai, hanem sokkal közelebb állnak a cetekhez (Cetacea). Vagyis a cetek nem egy teljesen elkülönült csoportként jelentkezik az emlősök törzsfáján, hanem a párosujjú patások közé ékelődik, mely közös őstől ered a vízilovakkal, vagyis a két csoport egyetlen egységbe, kládba vonható össze. A vízilovak legközelebbi rokonai a fosszilis Anthracotheriidae család tagjai, amelyekkel parafiletikus csoportot alkotnak; azaz a csoport tagjai visszavezethetők egy közös ősre, viszont a csoport maga nem tartalmazza annak a bizonyos legközelebbi közös ősnek az összes leszármazottját.
Testfelépítésük A vízilovak nehéz testű, rövid végtagú, erőteljes koponyájú párosujjú patások. Mind a mellső, mind a hátsó végtagon 4 ujjuk van, és mind a négy érinti a talajt. Lábuk hatalmas testükhöz képest kicsi, ennek ellenére a szárazföldön is gyors mozgásra képesek, akár hosszabb távon futni is. Koponyájuk nagy, masszív alsó és felső állcsonttal. A szájüregben az alsó szemfogak különösen fejlettek, szinte agyarszerűek. A hímek gyakran használják ezeket vetélkedéskor, és komoly sebeket tudnak vele egymáson ejteni. A vízilovak fogaiknak számozása a következő: . Növényevő állatok, általában a vízben tartózkodnak, de legelni kijárnak a szárazföldre. Gyomruk igen nagy, 3 szakaszra tagolódik, bélcsövük is nagyon hosszú. Bőrük rendkívül vastag, szőrtelen, igen érzékeny a kiszáradásra, így nagyon sokat tartózkodnak a vízben. Ha a szárazföldön vannak a bőrük nyálkát termel, mely védi őket a kiszáradástól, a bőr repedezésétől. A vízilovak a párosujjú patások egyetlen kimondottan kétéltű életmódot folytató csoportja (amfibiotikus szervezetek). Csak táplálkozni járnak ki a vízből, kicsinyeiket is a vízben szülik meg, és a szoptatás is ott történik.
Rendszerezés Az itteni rendszerezés a 2005-ben összeállított Boisserie-féle rendszerezésen alapul:Boisserie a Hippopotamus minor fajt Phanourios minutusként azonosítja, de ez nem széles körben elfogadott.
†Trilobophorous Geze, 1985
Hippopotaminae Gray, 1821 †Archaeopotamus Boisserie, 2005 Choeropsis Leidy, 1853 †Hexaprotodon Falconer & Cautley, 1836 Hippopotamus Linnaeus, 1758 †Saotherium Boisserie, 2005
†Kenyapotaminae (Pickford, 1983) †Kenyapotamus Pickford, 1983 †Palaeopotamus
Megjegyzések
Jegyzetek
Források Dudich Endre–Loksa Imre: Állatrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1978 Urania Állatvilág V. – Emlősök, Gondolat Kiadó, Bp., 1969 Géczy Barnabás: Ősállattan II. – Invertebrata paleontologia, Tankönyvkiadó, Bp., 1993 Boisserie, Jean-Renaud (2005): The phylogeny and taxonomy of Hippopotamidae (Mammalia: Artiodactyla): a review based on morphology and cladistic analysis. Zoological Journal of the Linnean Society 143(1): 1-26. (HTML abstract) Petronio, C. (1995): Note on the taxonomy of Pleistocene hippopotamuses. Ibex 3: 53-55. PDF fulltext Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás)
További információk
Kategória:Emlőscsaládok