Provence-Alpes-Côte d’Azur (PACA, okcitánul Provença-Alps-Còsta d'Azur) Franciaország délkeleti régiója, melyet délről Monaco és a Földközi-tenger, keletről Olaszország, északról és nyugatról pedig francia területek határolnak. Ez az ország egyik legfontosabb turisztikai régiója. Nagyobb városai: Marseille, Nizza, Toulon, Aix-en-Provence.
Neve, történelmi részei Mai területe nagyjából egybeesik az egykori Provence tartománnyal, kiegészülve a következő szomszédos területekkel: a Comtat Venaissin (Venaissin-i grófság) néven ismert egykori avignoni pápai állami terület; az 1860-ban csatolt egykori szardíniai-piemonti Nizza megye, amelynek tengerpartját Côte d’Azur néven ismerik; valamint a korábbi francia Dauphiné tartomány délkeleti része a francia Alpokban.
A régió zászlaja a hajdani provinciák jelképeit egyesíti: sas: Nizza városának, egyben a hajdani Nizzai grófságnak a jelképe delfin: az egykori Dauphiné provincia, valamint Hautes-Alpes megye (département) jelképe csíkok: eredetileg Katalónia színei, melyeket a Provence-i grófság is átvett.
Történelmi provinciák a régió határain belül: bélyegkép|balra|200px|PACA történelmi provinciái történelmi Provence (1482-től Franciaországé) északon a Dauphiné (1349-től francia terület) Avignon és Vaison Vaucluse (Franciaország a forradalom alatt integrálta) Nizza (Nice) megye (hozzácsatolva 1860-ban) Tenda és Briga (hozzácsatolva 1947-ben). Monaco egy független tengerparti enklávé.
A mai régió neve a nagyobb fenti részekre utal: Provence-Alpes-Côte d’Azur, rövidítése PACA. Bár hivatalos elnevezése változatlan, a régió 2018-ban felvette a Région Sud márkanevet, hogy elkerülje a teljes hosszú név és a népszerűtlen PACA rövidítés állandó használatát. (archív)
Földrajza bélyegkép|260px|A PACA régió domborzati térképe Provence-Alpes-Côte d'Azur régió területe km². Északon Auvergne-Rhône-Alpes régióval, nyugaton Occitanie régióval, keleten Olaszországgal határos, déli határa a Földközi-tenger. A partvidék régióhoz tartozó része a Rhône-deltától kelet felé – a közbeékelt Monaco kivételével – a francia-olasz határig terjed, magába foglalva a francia Riviérát is.
Tengerpartja több mint 700 km hosszan nyúlik el. A Riviéra öbleit és városait északon két alacsony, erdővel benőtt hegység keretezi, az Esterel és a Maures. A nyugati tengerpartot mészkő sziklafalak uralják, közéjük mélyen bevágódó tengeröblökkel. A Rhône deltájának két ága közötti vidék a Camargue híres, védetté nyilvánított területe tavakkal, (Vaccarès-tó), mocsarakkal, legelőkkel és rizsföldekkel. Nyugatabbra a Berre-tó (Étang de Berre) terül el, partjaira vegyipari üzemeket telepítettek.
A tótól északra fekvő Crau-síkság egykor sztyepp volt. Ez már a Belső-Provence (Provence intérieure) sok színű vidéke. A Crau déli része szárazabb, északi részén viszont a kiépített öntözőcsatornák hatására rétek, gyümölcsösök, olajfaligetek sorakoznak.La Crau, steppe pastorale (provence-pays-arles.com, hozzáférés: 2023-12-01) Tovább észak felé az Alpilles (498 m) lejtős felszíne emelkedik ki a síkságból. Vöröses nyomok utalnak arra, hogy 1822-ben itt fedezték fel és kezdték bányászni a bauxitot (Les Baux-de-Provence). Keleten a Durance völgye választja el a szintén nyugat–keleti irányú, de jóval magasabb Luberon-hegységtől (1125 m).Le massif des Alpilles (atlas-paysages-paca.fr, hozzáférés: 2023-12-04)
A régió tájai, domborzati formái nagyon változatosak. A Rhône bal partján és itteni mellékfolyóinak (Aygues, Durance) völgyeiben a terep viszonylag sík. A Vaucluse-síkságot hordalék töltötte fel. A Középső- és a Felső-Provence-ban már az Alpok nyugati nyúlványai emelkednek. A Luberont is az Alpok előhegyei között említik a Lure- (1826 m), a Saint-Victoire- (1011 m), a Sainte-Baume hegyekkel (1147 m) és az északi Mont Ventoux-val (1910 m) együtt, melyeket néhol fennsíkok szakítanak meg (Valensole-fennsík).
A PACA régió keleti peremét a francia Déli-Alpok magashegységei uralják, melyeket többek között a Drôme folyó völgye választ el a francia Északi-Alpoktól. A Déli-Alpok az északinál némileg szárazabbak, folyóvölgyei szűkebbek, déli részein már a mediterrán éghajlat hatása érződik.
A régió magashegységeihez tartozik az olasz-francia határvidéken 3000 m fölé emelkedő Cotti-Alpok déli része. Attól keletre a Tengeri-Alpok (Alpes maritimes) terül el a Pelat-hegységgel (3051 m), melynek „szomszédja” a Mercantour-Argentera- (Gélas-csúcs az országhatáron, 3143 m) és a Trois-Évêchés-hegység (Tête de l'Estrop, 2961 m). A Dauphiné Alpok (Hautes-Alpes megye) Écrins-hegységében van Provence-Alpes-Côte d’Azur régió legmagasabb pontja (Barre des Écrins, 4102 m).
A francia Elő-Alpok (Préalpes) a nagy Alpok nyugati és északi peremét alkotó, főként mészkőből álló alacsonyabb hegyvonulatok csoportja, melynek észak–déli irányú hatalmas íve délen csaknem a tengerpartig húzódik. A déli Elő-Alpoknak a régióhoz tartozó részei (délről északfelé) a Nizza-i, a Castellane-i és a Digne-i Elő-Alpok. Az Elő-Alpok nedvesebbek és hóval fedettebbek, mint a központi Alpok. Gazdasági szempontból ez az erdők, a rétek és az állattenyésztés kiváltságos területe, valamint a természeti környezettel egyensúlyban lévő hagyományos hegyi civilizáció vidéke.Préalpes (larousse.fr, hozzáférés: 2023-12-08
A régióban az urbanizáció miatt 1970 és 2000 között a művelt terület 20%-kal csökkent, különösen a tengerparti részeken.
Vízrajza bélyegkép|190px|A Serre-Ponçon-víztározó A régió területe a Földközi-tenger vízgyűjtőjén fekszik. Vízfolyásainak javarésze a Saône-Rhône folyórendszeréhez tartozik, kivéve a tengerbe közvetlenül torkolló folyókat, mint az Argens (torkolata Fréjus-nél) és a Var (torkolata Nizzánál).
A régió nyugati határán folyik Franciaország legbővízűbb folyója, a Rhône. Itteni jelentősebb mellékfolyója az Aigues, az Ouvèze és legnagyobb bal parti mellékfolyója, a Durance. A Rhône alsó folyásán, Arles-nál két ágra bomlik (Nagy- és Kis-Rhône) és deltatorkolattal ömlik a tengerbe. Völgyét és a Camargue vidékét hosszan kiépített gátak védik az árvizektől.
Az Alpok magashegységeiben eredő Durance a régió központi területein folyik végig és Avignon mellett ömlik a Rhône-ba. Gyors, nagy esésű alpesi patakok és folyók táplálják. Jelentősebb jobb oldali mellékfolyója középső folyásán a Büech, alsó folyásán a Calavon (Coulon); bal parti mellékfolyói: a Guil, az Ubaye, a Sasse, a Bléone, az Asse és a Verdon.
A Durance-völgy a francia Déli-Alpok létfontosságú tengelye. Franciaország második legnagyobb víztározója (28 km²), a folyón 1959-ben felduzzasztott Serre-Ponçon-tó és gátja szabályozza a Durance vízjárását, völgyében biztosítja az öntözéses növénytermesztést, a vízerőmű nagy mennyiségben termel villamosenergiát.Alpes françaises (larousse.fr, hozzáférés: 2023-12-08) A Verdonon kialakított legnagyobb víztározó a Verdon-kanyon végénél kezdődő Saint-Croix-tó (22 km²). Az 1960-as évek óta a Durance és a Verdon gátakkal és vízerőművekkel erőteljesen kiépült, ez lehetővé tette az öntözéses mezőgazdaság, az ipar és a turizmus fejlesztését, a vízhiányos és sűrűn lakott partmenti területek biztonságos ivóvízellátását. A Durance-Verdon rendszer a régió vízfelhasználásának kb. 60%-át fedezi és villamosenergia-termelésének 50%-át adja.Durance, la fin d’un modèle de résilience (politis.fr, 2022-07-02. Hozzáférés: 2023-12-10)Les enjeux de l’eau de la région PACA (paca.developpement-durable.gouv.fr, 2022-07-05. Hozzáférés: 2023-12-10)
Csatornák bélyegkép|190px| Marseille-csatorna része: a Roquefavour-akvadukt (2013) bélyegkép|190px|A hegyek közé zárt Allos-tó A vízfelhasználást biztosító csatornarendszer Provence-ban évszázados hagyomány. A napjainkban is létező Saint-Julien-csatornát (canal Saint-Julien) először 1171-ben ásták ki.Je suis le canal Saint Julien (canalsaintjulien.com, hozzáférés: 2023-12-14) A Crau-síkság öntözésére készült a 16. században a canal de Craponne.Canal de Craponne (patrimoine.ville-arles.fr, hozzáférés: 2023-12-16) Egyaránt a 19. század közepén épült a ma is működő canal de Carpentras öntözőcsatorna Vaucluse megyében – eredetileg 69 km-en (ma 85 km), a földekre juttató mellékcsatornák hossza több száz kilométerLe canal de Carpentras (ventouxprovence.fr, hozzáférés: 2023-12-15) –, valamint szintén a Durance-ból kiinduló 80 km-es canal de Marseille, a nagyváros ivóvíz-ellátásának is egyik fő forrása.Le canal de Marseille (martigues-tourisme.com, hozzáférés: 2023-12-15)
A 20. század második felének jelentős létesítménye Bouches-du-Rhône és Var megyében a canal de Provence. Egyes szakaszainak összesített hossza: kb. 100 km nyílt és 130 km fedett csatorna.La régulation dynamique. Sa mise en oeuvre au Canal de Provence (shf-lhb.org, La Houille Blanche, 1977. 2-3 szám, 266. o. Hozzáférés: 2023-12-15) Két millió össznépességű 110 településre juttatja el a Verdon, kisebb részben a Durance vizét és 45 ezer hektár földterület öntözését teszi lehetővé.Canal de Provence: A most precious resource (iter.org, hozzáférés: 2023-12-14) A hajózócsatornák közül megemlíthető az Arles-ból Port-de-Bouc kikötővárosba vezetett 47 km hosszú csatorna.Canal d'Arles à Bouc (projetbabel.org, archívból hozzáférés: 2023-12-12)
Tavak A víztározókon kívül kisebb-nagyobb természetes tavak sokasága található a hegyekben, melyek medencéjét gleccserek hozták létre. Ilyen az Eychauda-tó az Écrins-hegységben (lac de l'Eychauda, 2514 m tengerszint feletti magasságban)Lac de l'Eychauda (paysdesecrins.com, hozzáférés: 2023-12-16) vagy az Allos-tó (lac d'Allos, 2228 m), Európa egyik legnagyobb természetes magashegységi tava. (alpissime.com, hozzáférés: 2023-12-16)
A tengermelléki Camargue legnagyobb tava a sós Vaccarès-tó (65 km²). Legmélyebb részén is alig két méter, a Rhône deltájában vándormadarak fontos pihenőhelye. A delta és Marseille között elterülő nagy lagúna a Berre-tó (Étang de Berre, 155 km²), melyet a Touloubre és az Arc nevű folyó táplál és egy 6,5 km-es csatorna (canal de Caronte) köt össze a Fos-öböllel és azon át a tengerrel. A tó partjain és környékén nagy ipari övezet létesült olajfinomítókkal, és itt van (Marignane-ban) a Marseille Provence repülőtér.
Nemzeti és natúrparkok bélyegkép|260px|A régió „parkjai”. A térkép csak három nemzeti parkot (PN) és csak négy regionális natúrparkot (PNR) tüntet fel (2009) Franciaországban 2020-ig tizenegy nemzeti parkot (parc national) hoztak létre, ebből nyolc van az ország európai területén, közülük négy a PACA régióban. Kettő a Földközi-tenger partvidékének, kettő az Alpok, illetve Elő-Alpok hegyvidékének része.Destination parc national ] (Esprit parc national, hozzáférés: 2023-12-08) A Calanques nemzeti park a Marseille és Cassis között húzódó Massif des Calanques hegységre és sziklás tengeröbleire terjed ki. A Port-Cros nemzeti park a Francia Riviéra nevezetes üdülőhelye, Hyères körzetében található szigetcsoport területének jelentős részét foglalja magában; legnagyobb szigete a Porquerolles (L'île de Porquerolles). Az Écrins nemzeti park az Alpokhoz tartozó Écrins-hegység nagy részét fedi le, részben kiterjed a szomszédos Auvergne-Rhône-Alpes régióra is. A francia északi és déli Alpok közötti határon, az Isère és a Durance vízválasztóját vidékét foglalja magában. A Mercantour nemzeti parkot a Riviérától északra elterülő hegységek és folyóvölgyek egy részének területein alakították ki Alpes-Maritimes és Alpes-de-Haute-Provence megyében.
A 2020-as évek elejére a régióban kilenc regionális natúrparkot (parc naturel régional) létesítettek: Alpilles-, Baronnies provençales-, Camargue-, Luberon-, Mont-Ventoux-, Préalpes d’Azur-, Queyras-, Sainte-Baume- és Verdon natúrpark. Közülük néhányat a szomszédos régióval közös területen alakítottak ki. A kilenc park a régió területének kb. 30%-ára terjed ki.Le réseau des parcs de Provence-Alpes-Côte d’Azur (Hozzáférés: 2023-12-08)Les parcs en chiffres (Parcs naturels régionaux (PNR) de la Région Provence-Alpes-Côte d'Azur. Hozzáférés: 2023-12-08) Éghajlata