Roy Keane

Roy Keane, teljes nevén Roy Maurice Keane (Cork, 1971. augusztus 10. –) ír labdarúgó, majd edző.

Karrierjét 1989-ben kezdte az ír Cobh Ramblersnél. 1990-től 1993-ig a Nottingham játékosa volt, majd tizenkét, rendkívül sikeres évet töltött a Manchester Unitednél. 1997-től távozásáig, vagyis 2005-ig, annak csapatkapitánya is volt. Itt hétszeres bajnok és négyszeres kupagyőztes lett, valamint egyszer (1998–99) a Bajnokok Ligájában is sikerült győznie csapatával. Karrierje utolsó évét a Celticnél töltötte.

Az ír labdarúgó-válogatottban 1991-ben mutatkozott be. Tizennégy év alatt összesen hatvanhat mérkőzésen lépett pályára, ezeken kilenc gólt szerzett. A nemzeti csapattal egy világbajnokságon, az 1994-esen szerepelt. Eredetileg a 2002-esen is kerettag volt, azonban – miután összeveszett a szövetségi kapitánnyal – otthagyta a válogatottat, és hazautazott.

2006 óta edzősködik, első csapata a Sunderland volt; 2013–18 között pedig az ír válogatott másodedzőjeként dolgozott.

Karrierje

Keane egy munkáscsalád gyermekeként látta meg a napvilágot 1971. augusztus 10-én, Cork városában. Eleinte Celtic-drukker volt, ám idővel a manchesteri Bryan Robson lett a kedvenc játékosa.

Cobh Ramblers

Kamaszként sokáig nem volt reménye komolyabb karrierre. Többször is jelentkezett próbajátékra angol csapatoknál, azonban mindannyiszor visszautasították. 1989-ben végül nem egy angol, hanem egy félprofi, másodosztályú ír csapat, a Cobh Ramblers szerződtette. Első, és mint később kiderült, utolsó ír szezonjában a Cobh a hetedik helyen végzett, Keane tizenkilenc meccsén egy gólt szerzett.

A kis csapatnál mindössze egy évet töltött, ezután a Nottingham Forest szerződtette, miután az akkori menedzser, Brian Clough személyesen látta őt játszani. Átigazolásakor a Forest mindössze 47 ezer fontot fizetett érte.

Nottingham

Első meccseit a Nottingham U21-es csapatának színeiben játszotta, amikor az egy utánpótlás-tornán vett részt Hollandiában. A HFC Haarlem elleni döntőben, a tizenegyespárbaj során, ő rúgta az utolsó büntetőt, és mivel ezt értékesítette, meg is nyerték a tornát. Ezt követően folyamatosan járta végig az első csapatba kerüléshez szükséges utat, előbb a tartalékok között szerepelt, majd a 1990-ben első mérkőzését is lejátszotta a Liverpool ellen.

Első gólját új csapata színeiben a Sheffield United ellen szerezte, a csapat ekkor győzni is tudott. Az FA-kupában jól ment neki, három gólt is szerzett, azonban a harmadik körben kis híján végzetes hibát követett el, amikor öngólt szerzett a Crystal Palace ellen. A meccs végén Clough arcon ütötte Keane-t, aki ettől a földre esett. Később Keane mégsem neheztelt emiatt edzőjére. A Nottingham végül egészen a döntőig jutott, ahol vereséget szenvedett a Tottenham Hotspurtől Egy évvel később a Forest a Ligakupa döntőjébe is eljutott, ahol ismét alulmaradt, Keane későbbi klubja, a Manchester United ellen.

Jó teljesítményével egyre inkább felhívta magára a nagyobb csapatok figyelmét. Először 1992-ben merült fel, hogy elszerződik, ekkor a Blackburn Rovers, illetve annak menedzsere, Kenny Dalglish szerette volna leigazolni.

1993-ban a Manchester United játékosa lett, akkoriban brit rekordnak számító 3,75 millió fontért.

Manchester

Kezdeti évek

A magas átigazolási díj ellenére egyáltalán nem volt garancia arra, hogy Keane játszani is fog, ugyanis ellenfelei a csapatba kerülésért olyan játékosok voltak, mint Bryan Robson vagy Paul Ince. Ők ketten nagy szerepet játszottak abban, hogy a Manchester United 1993-ban ismét bajnoki címet szerzett, 1967 óta először. Robson azonban már 36 éves volt, és az 1993–94-es szezonban sokat ki is hagyott sérülés miatt.

Keane hazai bemutatkozására végül augusztus 18-án került sor, a Sheffield United ellen, s ezen a meccsen rögtön két gólt szerzett. Nem sokkal később már stabil kezdő volt Sir Alex Ferguson csapatában, és a szezon végén első profiként aratott győzelmét ünnepelhette, ugyanis a szezon végén a csapat megvédte bajnoki címét, nyolc ponttal megelőzve a második Blackburnt.

A következő szezon kevésbé volt sikeres, több sorozatban is csak kevés hiányzott a végső sikerhez. A bajnokságban Keane-ék mindössze egy ponttal végeztek a második helyen az előző évben második Blackburn mögött, vagyis éppen csak nem sikerült az újabb címvédés. A kupában a Manchester egészen a döntőig eljutott, ám ott egygólos vereséget szenvedett az Evertontól. Utóbbi sorozat elődöntőjében, a Crystal Palace ellen megkapta első piros lapját manchesteri színekben, miután durván szabálytalankodott Gareth Southgate-tel szemben.

1995 nyara változásokat hozott a csapat életében, több kulcsjátékos is távozott. Ilyenek voltak Paul Ince (Internazionale), Mark Hughes (Chelsea) vagy Andrej Kancselszkisz (Everton). Helyükre az ifjúsági csapatból felhozott David Beckham, Nicky Butt és Paul Scholes kerültek, így hirtelen Keane lett a legtapasztaltabb játékos a középpályán. A látszólagos gyengülés ellenére a szezon felénél már tizenkét pontos előnye volt a gárdának. Ez elég volt az újabb bajnoki címhez, amelyet végül négypontos differenciával sikerült megszerezni a Newcastle előtt. A szezon végén a kupában is sikerült megszerezni a végső győzelmet, a Liverpool 1–0-s legyőzésével. Keane-nek ezzel másodszor sikerült a duplázás, vagyis a bajnoki cím és a kupa megnyerése manchesteri pályafutása során.

A következő idényben többször kisebb pihenőre kényszerült térde miatt. Később, a BL-elődöntőben egy fontos sárgát szedett össze a később győztes Borussia Dortmund elleni idegenbeli első mérkőzésen, így kénytelen volt kihagyni a visszavágót. A MU a következő meccsen is kikapott 1–0-ra, így kiesett, a bajnoki címet azonban ismét sikerült megszerezni.

Csapatkapitányként

Éric Cantona váratlan visszavonulásával az 1997–98-as szezontól kezdve ő lett a klub csapatkapitánya. Ebben az idényben mindössze kilenc meccsen játszott, köszönhetően egy szalagszakadásnak, amelyet a Leeds védője, Alf-Inge Haaland okozott neki. A Manchester egyébként sokáig az élen állt, volt már tizenegy pontos előnye is az Arsenallal szemben. Ezt azonban sikerült elvesztegetni, így végül az „Ágyúsok” mindössze egy ponttal megelőzve a Unitedet szerezték meg a bajnoki címet, történetük során tizenegyedszer. A legtöbb szakértő szerint Keane hiánya nagyban közrejátszott abban, hogy a Manchester elbukta a bajnoki címért folytatott harcot.

A kétkedőkre, akik szerint sérülése visszavetette volna, alaposan rácáfolt a következő idényben. Gyakorlatilag minden meccsen játszott, és bár csak két gólt szerzett, nagy szerepe volt abban, hogy a MU triplázni tudott, vagyis bajnok és kupagyőztes is lett, valamint a BL-serleget is sikerült elhódítania. Pályafutása sokak szerint legjobb mérkőzése a Juventus elleni BL-elődöntő volt. Az odavágó viszonylag rosszul sikerült, ugyanis hazai pályán csak 1–1-es döntetlent sikerült elérni. A visszavágó még rosszabbul indult, a Manchester Filippo Inzaghi révén öt perc alatt kétgólos hátrányba került. Ezek után Keane előbb szépíteni tudott, majd végül győzelemre vezette a csapatot, amely végül 4–3-as összesítéssel jutott döntőbe. A döntőt egy Zinédine Zidane ellen elkövetett szabálytalanság, és az azért kapott sárga lap miatt ki kellett hagynia. A finálét végül egy emlékezetes meccsen a Manchester nyerte, miután a hosszabbításban fordított egygólos hátrányból a Bayern München ellen. A gólszerzők Ole Gunnar Solskjær és Teddy Sheringham voltak.

Az 1999–2000-es szezon eleje a szerződése meghosszabbítása körüli vitákkal telt. Először nem fogadta el a United évi kétmillió fontos fizetésről szóló ajánlatát, ekkor kezdtek el arról pletykálni, hogy esetleg Olaszországba szerződhet. A két fél végül még ősszel meg tudott egyezni, Keane fizetésemelését a bérletek árának növeléséből fedezték. Ez a szezon egyébként kevésbé sikerült jól, mert bár a bajnoki címet imponáló fölénnyel, tizennyolc pontos előnnyel és mindössze három vereséggel sikerült megvédeni, a Bajnokok Ligája már a negyeddöntőben véget ért a csapat számára, miután a negyeddöntőben, többek között Keane öngóljának is köszönhetően, kiesett a későbbi győztes Real Madrid ellen. A szezon végén ő lett az az év angol labdarúgója, emellett a szakírók is őt választották a legjobbnak.

A következő idényben a Manchester ismét megszerezte a bajnoki címet, azonban Keane számára ez mégsem erről marad emlékezetes. A manchesteri derbin, vagyis a kisebbik városi klub, a City elleni meccsen brutálisan lépett oda a korábban neki sérülést okozó, akkor még a Leedsnél játszó Alf-Inge Haalandnak. Bár hárommeccses eltiltást és ötezer font pénzbírságot kapott az esetért, ahogy önéletrajzi könyvében írta, egyáltalán nem bánta meg a történteket. Később az Angol labdarúgó-szövetség, a támadások elkerülése végett további öt meccsre eltiltotta, valamint a pénzbüntetést összege is jóval nagyobb, százötvenezer font lett.

A 2001–02-es idényt a csapat négy év óta először kupa nélkül zárta. A bajnokságban az Arsenal és a Liverpool mögött csak a harmadik helyen végzett, ez volt a klub legrosszabb eredménye 1991 óta. A BL-ben a Bayer Leverkusen jelentette a végállomást a csapat számára.

2002 augusztusában ismét büntetést kapott, azonban ekkor nem csak a szövetségtől. Sir Alex Ferguson Jason McAteer lekönyökléséért százötvenezer fontra büntette, valamint hárommeccses eltiltással sújtotta. A hirtelen jött szünet alatt megműttette fájó csípőjét, ami miatt már egy éve fájdalomcsillapítókat szedett. A szezon végén ismét bajnoki címet ünnepelhetett csapattársaival, pályafutása során a hetediket.

A 2000-es évek elején alakult ki közte és Patrick Vieira között egy hírhedt rivalizálás, illetve ellenségeskedés. A legismertebb esete ennek az ellentétnek egy 2005-ös Arsenal–Manchester meccs. A két csapat még a játékoskijáróban állt, ekkor szólalkozott össze Vieira és Keane. Előbbit Dennis Bergkamp, utóbbit a játékvezető, Graham Poll fogta le, hogy ne kerüljön sor tettlegességre. Az esetet élőben láthatta több millió tévénéző a Sky Sports csatornáján. A felvételen jól hallható, amint Keane megkéri a bírót, hogy szóljon Vieirának, hogy „fogja be a pofáját”. Keane a 4–2-re megnyert meccs után azért kritizálta Vieirát, amiért nem szülőhazája, Szenegál válogatottjában játszik a francia helyett. Az esetről egyébként Poll utólag úgy nyilatkozott, hogy mindkét játékost már a kezdő sípszó előtt ki kellett volna állítania, ám ezt a nagy nyomás miatt végül nem lépte meg.

Utolsó két teljes szezonjában a bajnoki címet már nem sikerült megszerezni, ellenben kétszer is sikerült eljutni a kupa döntőjébe, amelyet a Manchester a 2003-04-es szezonban megnyert, a következőben viszont tizenegyespárbaj után elbukott. Előbbi döntőben a Milwall, egy évvel később az Arsenal volt az ellenfél.

Keane manchesteri pályafutása alatt kilenc különböző trófeát nyert meg, ezzel a klub történetének legsikeresebb csapatkapitánya. A 2005-ös kupadöntővel hetedszer lépett pályára ilyen mérkőzésen, ez akkor rekordnak számított. Ötvenedik gólját a klub színeiben 2005. február 5-én, a Birmingham ellen szerezte. A bajnokság története során holtversenyben ő kapta a legtöbb piros lapot, karrierje során összesen tizenháromszor állították ki. Ő az egyetlen ír labdarúgó, aki bekerült a Pelé által összeállított FIFA 100 listába, amely a 125 valaha élt legnagyobb labdarúgót tartalmazza.

Távozás

Keane, némileg váratlanul, 2005 novemberében elhagyta a klubot. Ekkor már egy ideje nem szerepelt a csapatban, ugyanis utolsó manchesteri tétmeccsén, amelyet a Liverpool ellen játszott, egy Luis García-belépő után megsérült. Többen úgy vélték, hogy egy Sir Alex Fergusonnal történt vita miatt kellett távoznia a csapattól.

Egy másik tévészereplése nagyobb botrányt kavart. Egy, a Middlesbrough ellen elszenvedett súlyos, 4–1-es vereség után a tévében élesen kritizálta a csapat több játékosát, John O'Shea-t, Alan Smith-t, Kieran Richardsont, Darren Fletchert és Rio Ferdinandot is.