Bergengócia egy fiktív földrajzi név, melynek használata elsősorban a magyar nyelvű szépirodalomban terjedt el.
Eredete Valószínűleg a debreceni diáknyelvből származik, Bereg és Ung vármegyék nevének összevonásával alkotott szó. Távol eső helységekre alkalmazták tréfásan.
Ezenkívül Bergengóciának neveztek hat olyan szlavóniai falut is, melynek Jókai Mór szerint az volt a különlegessége, hogy a horvát glóbuszon csak itt éltek magyar kálvinisták a 19. században.Jókai Mór: A históriai tarokkparti (Más hátrahagyott írásokkal). Budapest : Unikornis, 1996. Jókai más műveiben is szívesen felhasználta a Bergengócia nevet, így pl. A háromszínű kandúr, a Mégis mozog a föld című köteteiben is. A Peregrinus című elbeszélésében így ír: "egyszer az az örvendetes hir jutott tudomására, hogy valahonnan Bergengócziából persbyterek vannak itten; kosta [kántortanító] kell nekik: a régi meghalálozott. Bergengócziának neveznek pedig diák műnyelven minden ollyan falut, aminek a nevét még a mappán sem találni."Vasárnapi Ujság, 1858.06.13., 24. szám, 279 old.
Babits Mihály is írt verset Bergengóciáról Ki járt már ki járt már Bergengóciába? címen.BabitsMihály összegyűjtött versei
Szathmári Sándor Gépvilág és más fantasztikus történetek című kötetében A tökéletes alattvaló novellája helyszíneként ugyancsak Bergengócia szerepel, melynek Gladion nagyfejedelem az uralkodója.
Jegyzetek
Források
További információk https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-691.html
Kategória:Magyar kifejezések Kategória:Fiktív helyek Kategória:Mesék