Tina Turner (született: Anna Mae Bullock; Brownsville, Tennessee, 1939. november 26. – Küsnacht, Svájc, 2023. május 24.) többszörös Grammy-díjas amerikai származású énekes, dalszerző. Az Ike & Tina Turner duó énekesnőjeként vált ismertté, majd a válásuk után az 1980-as években szólókarrierbe kezdett és több mint 180 millió eladott lemezével a megtisztelő „Rock ’n’ Roll királynője” jelzőt kapta. Az egyik legsikeresebb és legbefolyásosabb énekesnőnek tartják, aki úttörő szerepet játszott a soul, a rock és a popzene területén.
1957-ben kezdte pályafutását Ike Turner Kings of Rhythm együttesében. Little Ann néven 1958-ban jelent meg első felvétele, a Boxtop. 1960-ban debütált Tina Turner néven az A Fool in Love című duettel. Az Ike & Tina Turner duó „a történelem egyik legformabontóbb zenei formációjává vált”. Olyan slágereket adtak ki 1976-os feloszlásukig, mint az It’s Gonna Work Out Fine, a River Deep – Mountain High, a Proud Mary és a Nutbush City Limits.
Az 1980-as években Turner elindította „a zenetörténelem egyik legnagyobb visszatérését”. 1984-es, többszörös platinalemezes Private Dancer című albumáról kiadta a What’s Love Got to Do with It című slágert, amely elnyerte Az év felvételének járó Grammy-díjat, és Turner első és egyetlen első helyezett dala lett a Billboard Hot 100-as listáján. 44 évesen ő volt a legidősebb női szólóelőadó, aki a Hot 100-as lista élére került. Slágerlistás sikerét tovább folytatta a Better Be Good to Me, a Private Dancer, a We Don’t Need Another Hero (Thunderdome), a Typical Male, a The Best, az I Don’t Wanna Fight és a GoldenEye című dalokkal. 1988-as Break Every Rule világ körüli turnéja során felállította az akkori Guinness-világrekordot a szólóelőadók legnagyobb fizető közönségével (180 000).
Zenei karrierje mellett játszott a Tommy (1975) és a Mad Max 3. (1985) című filmekben is. 1993-ban került a mozikba a What’s Love Got to Do with It című életrajzi filmje, amely az I, Tina: My Life Story című önéletrajzi könyvéből készült. 2009-ben Turner visszavonult, miután befejezte a Tina! 50th Anniversary Tour elnevezésű turnéját, amely a 2000-es évek 15. legnagyobb bevételt hozó turnéja volt. 2018-ban musical formájában Tina címmel színpadra vitték az énekesnő életét és karrierjét.
Világszerte több mint 100 millió eladott lemezzel minden idők egyik legsikeresebb előadója. 12 Grammy-díjat kapott, ebből nyolcat a különböző kategóriákban megszavazva, ezenfelül neki ítéltek három Grammy Hall of Fame-díjat és egy Grammy Életmű-díjat. Ő volt az első afroamerikai előadó és az első nő, aki a Rolling Stone magazin címlapjára került. A Rolling Stone minden idők 100 legjobb előadója és minden idők 100 legjobb énekese közé sorolta. Turner csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en és a St. Louis Walk of Fame-en. Kétszer is bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be: 1991-ben Ike Turnerrel együtt, 2021-ben pedig szólóelőadóként. Emellett 2005-ben a Kennedy Center Honors a munkássága előtt tisztelgett, valamint megválasztották az Év nőjének is.
Gyermekkora 1939. november 26-án született Anna Mae Bullock néven a Tennessee állambeli Brownsville-ben, Floyd Richard Bullock és felesége, Zelma Priscilla (született Currie) legkisebb lányaként. A család a Tennessee állambeli Nutbush-ban lakott, ahol apja a 180-as országúton lévő Poindexter Farmon dolgozott a földművesek felügyelőjeként; Turner később felidézte, hogy fiatal korában gyapotot szedett a családjával. Amikor részt vett a PBS African American Lives 2 című sorozatában Henry Louis Gates Jr. megosztotta a genealógiai DNS-teszt becsléseit, és nyomon követte a családja idővonalát. Korábban úgy vélte, hogy jelentős mennyiségű indián felmenője van.
Bullocknak két idősebb nővére volt, Evelyn Juanita Currie és Ruby Alline Bullock, egy dalszerző. Eugene Bridges első unokatestvére. A három nővért kisgyermekként elválasztották egymástól, amikor szüleik a Tennessee állambeli Knoxville-be költöztek, hogy a második világháború alatt egy védelmi létesítményben dolgozzanak. Bullock szigorú, vallásos apai nagyszüleihez, Alex és Roxanna Bullockhoz költözött, akik a Woodlawn Missziós Baptista Egyház diakónusa és diakonisszája voltak. A háború után a testvérek ismét együtt laktak szüleikkel Knoxville-ben. Két évvel később a család visszatért Nutbushba, ahol Bullock elsőtől nyolcadik osztályig a Flagg Grove Általános Iskolába járt.
Fiatal lányként Bullock a nutbush-i Spring Hill Baptist Church templomi kórusában énekelt. Amikor 11 éves volt, édesanyja, Zelma figyelmeztetés nélkül elszökött, és a Floyddal való bántalmazó kapcsolata elől a szabadságot keresve 1950-ben St. Louisba költözött. Két évvel azután, hogy anyja elhagyta a családot, apja feleségül vett egy másik nőt, és 1952-ben Detroitba költözött. Bullock és testvérei anyai nagyanyjukhoz, Georgeanna Currie-hez kerültek a Tennessee állambeli Brownsville-be. Az I, Tina című önéletrajzi könyvében azt állította, hogy a szülei nem szerették, és nem akarták őt. Zelma azt tervezte, hogy elhagyja Floydot, de meggondolta magát, miután teherbe esett. Turner így emlékezett vissza: „Nagyon fiatal nő volt, aki nem akart még egy gyereket”.
Tizenévesen Bullock cselédként dolgozott a Henderson családnál. A Henderson-házban volt, amikor értesítették, hogy féltestvére, Evelyn autóbalesetben meghalt, unokatestvéreivel, Margaret és Vela Evansszel együtt. Bullock, aki saját bevallása szerint vadóc lány volt, a Brownsville-i Carver High Schoolban csatlakozott a pompomlány- és a női kosárlabdacsapathoz is, és „minden adandó alkalommal szocializálódott”. Amikor Bullock 16 éves volt, nagyanyja meghalt, ezért édesanyjához költözött St. Louisba. 1958-ban érettségizett a Sumner High Schoolban. Érettségi után Bullock ápolónőként dolgozott a Barnes-Jewish kórházban.
Ike & Tina Turner
1956–1959: A kezdetek
Bullock és nővére elkezdtek St. Louis és East St. Louis éjszakai klubjaiba járni. Először az East St. Louis-i Manhattan Clubban látta Ike Turnert a Kings of Rhythm zenekarával fellépni. Bullockot lenyűgözte a tehetsége, és felidézte, hogy „szinte transzba esett”, amikor látta őt játszani. Megkérte Turnert, hogy énekelhessen a zenekarában, annak ellenére, hogy kevés nő énekelt vele. Turner azt válaszolta, hogy majd felhívja, de nem tette meg. 1957-ben egy este a Kings of Rhythm dobosától, Eugene Washingtontól kapta meg a mikrofont egy szünetben, és elénekelte B.B. King blues balladáját, a You Know I Love You-t. Miután Turner hallotta őt énekelni, megkérdezte tőle, hogy tud-e még több dalt. A lány az este hátralévő részében énekelt, és a zenekarának kiemelt énekese lett. Ez idő alatt megtanította neki az éneklés és az előadásmód finomságait. Bullock első felvétele 1958-ban készült Little Ann néven a Boxtop című kislemezen. A lemezen Ike és a Kings of Rhythm énekese, Carlson Oliver mellett vokalistaként szerepel.
1960–1965: Kezdeti sikerek
Bullock 1960 júliusában Tina Turner néven mutatkozott be a nagyközönségnek az A Fool in Love című kislemezzel. A dal a Hot R&B Sides listán a második, a Billboard Hot 100-on pedig a 27. helyig jutott. Kurt Loder újságíró úgy jellemezte a számot, mint „a legszínesebb lemez, amely valaha is bekúszott a fehér poplistákra Ray Charles gospel stílusú What’d I Say című száma óta, amely az előző nyáron jelent meg”. A duó másik kislemeze, az It’s Gonna Work Out Fine 1961-ben a Hot 100-as listán a 14., az R&B listán pedig a második helyig jutott, valamint Grammy-jelölést kaptak A legjobb rock and roll előadás kategóriában. Az Ike & Tina 1960 és 1962 között további kislemezeket adott ki, köztük az I Idolize You, a Poor Fool és a Tra La La La La La című R&B slágereket.
Az A Fool in Love megjelenése után Ike létrehozta az Ike & Tina Turner Revue-t, amelyben a Kings of Rhythm és egy lányegyüttes, az Ikettes is közreműködött, mint háttérénekesek és táncosok. Zenekarvezetőként a háttérben maradt. Ike az egész revüvel turnéra indult az Egyesült Államokban, és 90 napon át folyamatosan fellépett az ország különböző helyszínein. A Chitlin’ Circuit idején az Ike & Tina Turner Revue „az egyik legdögösebb, legkitartóbb és potenciálisan legrobbanékonyabb R&B együttesként” szerzett hírnevet, amely a zenei látványosság tekintetében vetekedett a James Brown Revue-val. Nyereséges fellépéseiknek köszönhetően déli kluboknak és szállodáknak deszegregált közönsége előtt is felléphettek.
Első kreditált kislemeze szólóelőadóként, a Too Many Ties That Bind/We Need an Understanding, 1964-ben jelent meg Ike kiadójánál, a Sonja Recordsnál. A duó másik kislemeze, a You Can’t Miss Nothing That You Never Had a Billboard R&B lista 29. helyéig jutott. A Sue Recordsnál töltött idő után a duó az évtized hátralévő részében több mint tíz kiadóhoz szerződött, köztük a Kent, a Cenco, a Tangerine, a Pompeii, az A&M és a Minit lemezkiadóhoz. 1964-ben leszerződtek a Loma Recordshoz, a Warner Bros. Records leányvállalatához, amelyet Bob Krasnow vezetett. Krasnow lett a menedzserük nem sokkal azután, hogy elhagyták a Sue Records-ot. A Warner Bros. kiadónál jelent meg első slágerlistás albumuk, a Live! The Ike & Tina Turner Show, amely 1965 februárjában a Billboard Hot R&B LPs listájának nyolcadik helyén végzett. A Loma kiadónál megjelent Tell Her I’m Not Home és a Modern Recordsnál megjelent Good Bye, So Long című kislemezük 1965-ben a Top 40-ben szerepelt a R&B-dalok listáján.
Ismertségét az olyan műsorokban való többszöri önálló szereplés növelte, mint az American Bandstand és a Shindig!, míg az egész együttes a Hollywood A Go-Go című műsorban szerepelt. 1965-ben Phil Spector zenei producer részt vett Ike és Tina Turner koncertjén a Sunset Strip egyik klubjában, és meghívta őket, hogy szerepeljenek a The Big T.N.T. Show című koncertfilmben.
1966–1975: Mainstream siker
A duó The Big T.N.T. Show-ban nyújtott teljesítménye lenyűgözte Phil Spectort, aki szívesen lett volna a Turner producere. Ike & Tina Turner menedzserével, Bob Krasnow-val üzletet kötöttek, aki egyben a Loma vezetője is volt, Spector 20 000 dollárt ajánlott fel a kreatív irányításért a munkamenetek felett, hogy Turner producere legyen, és hogy felmentse őket a Loma-val kötött szerződésük alól. 1966 áprilisában Spector Philles kiadójához szerződtek, miután Turner már felvételt készített vele. Első kislemezük az ő kiadójánál, a River Deep – Mountain High 1966 májusában jelent meg. Spector ezt a lemezt, amelyen Turner maximális energiával szólal meg a „Wall of Sound” hangzás felett, a legjobb munkájának tartotta. A dal sikeres volt a tengerentúlon, a brit kislemezlistán a 3. helyig jutott, Spanyolországban pedig a Los 40 Principales listán listavezető volt, de a Billboard Hot 100-on nem jutott a 88. helynél magasabbra. A lemez hatására Ike & Tina Turner 1966 őszén a Rolling Stones brit turnéjának előzenekara lett. 1967 novemberében Turner lett az első női előadó és az első színesbőrű művész, aki a Rolling Stone magazin címlapján szerepelt.
A duó 1968-ban leszerződött a Blue Thumb Recordshoz, és 1969-ben megjelentették az Outta Season című albumot. Az albumon Otis Redding I’ve Been Loving You Too Long című dalának feldolgozása került a slágerlistákra. Még abban az évben kiadták a The Hunter című albumot. A címadó dal, Albert King The Hunter című száma Grammy-jelölést hozott Turnernek A legjobb női R&B énekes kategóriában. Az albumok sikerének köszönhetően a revü Las Vegasban is fellépett, ahol számos híresség, köztük David Bowie, Sly Stone, Janis Joplin, Cher, James Brown, Ray Charles, Elton John és Elvis Presley is részt vett a koncertjeiken.