A gyémántok leggyakrabban másodlagos lelőhelyeken, azon belül is inkább folyami üledékekben fordulnak elő, ahová az eredeti kőzet elmállása után kerülnek.
Az első gyémántokat az i. e. 9 században találták meg a mai India területén, mely egészen a 18. század közepéig a világ egyetlen gyémánt lelőhelye volt. A 18. században Brazíliában is megtalálták az első gyémántokat és rövid időn belül a dél-amerikai ország vált a világ első számú gyémánttermelőjévé. Dél-Afrikában az 1870-es években indult meg a bányászat, miután felfedezték a gyémántban gazdag kimberlit és lamproit tartalmú kürtőket. Napjainkban a világ gyémánttermelésének legnagyobb részét Oroszország adja, főleg a szibériai bányái révén. Ausztráliából évente 42 tonna gyémánt származik (itt vannak a leggazdagabb gyémántlelőhelyek). További jelentős gyémántbányászat folyik Kanadában, Zimbabweban és Angolában is.
Országlista bélyegkép|350px|Fő gyémántkitermelő országok bélyegkép|350px|Gyémántkitermelés 2005-ben A 2010-es évek fő termelő országaiː No. ország gyémánttermelés(millió karát)2016 – világ 121.71 402 20.93 13.9 4 12.35 11.16 97 8.48 2.19 1.510 0.5 - más országok 2
India Kelet-India a legrégebbi ismert gyémántlelőhely. Innen több híres gyémánt is előkerült. A gyémántot itt hosszú ideje ismerik és nagyra becsülik, amit a gyémánttal ékesített istenszobrok és a régi indiai irodalom bizonyítanak. Egészen a 18. század elejéig India volt a gyémántok egyetlen forrása. A brazíliai és afrikai gyémántelőfordulások felfedezése óta az indiai előfordulások jelentősége azonban teljesen háttérbe szorult, annál is inkább, mivel a legtöbb régi híres bánya kimerült.
A gyémánt előfordulási helyei Indiában a Dekkán-fennsík keleti részén találhatók. A leghíresebb lelőhelyek a Panar, Kistnah-, Godavari- és Mahanadi-folyók környékén, azonkívül a Ken-folyó területén, paleozoikumi üledékekben találhatók. Panna közelében található az egyetlen napjainkban is működő indiai gyémántbánya. A leghíresebb régi bányák, amelyek a legszebb és legnagyobb gyémántokat szolgáltatták, a Kistnah és Godavari folyók alsó szakaszai környékén terültek el. Az innen kikerült gyémántok fő eladási helye Golkonda volt, ezért tévesen sokszor Golkondát emlegetik lelőhelyül. A híres nagy gyémántok közül Golkondából származik az Orlov, Koh-I-Nor, Sah. A gyémánt eredeti termőhelye Indiában sehol sem ismert.
A gyémántot napjainkban is egyszerű eszközökkel, mosás és kiválogatás útján keresik. A szilárd, még el nem mállott homokköveket és konglomerátumokat először apróra törik, azután átmossák és szétválogatják. A gyémánttartalmú rétegek nincsenek mindig közvetlenül a felszínen, ilyenkor kerek mélyedéseket, gödröket készítenek azok kibányászására. Ezeknek az üregeknek a mélysége nem igen haladja meg a 20 métert. A felszínre hozott kőzetanyag összetörése után maradnak még kőzetdarabok, melyek gyémántokat rejtenek. Ezek idővel elmállanak és a bennük maradt gyémánt kihullik belőlük, ezért a régi törmelék újraválogatása során is találnak még gyémántokat. A helyi lakosság körében az a babona terjedt el, hogy a gyémánt a kőzetben mindig újra és újra képződik.
A gyémánttartalmú kőzet bányászását a száraz, feldolgozását az esős időszakban végzik. Az apróra tört kőzeteket és a gyémánttartalmú folyóhordalékot, homokot, kavicsot vízzel öntözve iszapolják, hogy a földes részektől megtisztítsák. Az iszaptól megtisztított anyagot azután még félgömb alakú, finom fonású kosarakban vízzel újra jól át és átöblítik, hogy a gyémántok a hozzájuk tapadt anyagoktól jól megtisztuljanak. Többszörös átmosás után a visszamaradt anyagot a földön kiterítik és a gyémántokat kézzel válogatják ki.
Az Indiában talált gyémántok minőség tekintetében az elsőrendűek közé tartoznak. Számos teljesen víztiszta és értékes kékesfehér színű kő származik az itteni bányákból. Ezenfelül kék, zöld és piros gyémántok is származnak innen.
Brazília bélyegkép|350px|Gyémántok kiválogatása A brazíliai gyémántbányászás virágkora a 18. század közepétől a 19. század végéig tartott. Az első gyémántot 1725 körül találták meg. Az itteni gyémánttermelés rövid időn belül háttérbe szorította az akkor már erősen kimerült indiai bányákat. India után másfélszáz évig, a dél-afrikai gyémántbányák felfedezéséig, Brazília adta a világ gyémánttermelésének nagy részét. Napjainkban ipari szinten szünetel a gyémántbányászat, hiszen a kimerült lelőhelyek miatt gazdaságtalan.
Az első gyémántokat Minas Gerais államban, Tijuco (ma Diamantina) környékén, aranymosás alkalmával, a Rio dos Marinhos folyó aranytartalmú homokjában fedezték fel.
A gyémánt Brazíliában is másodlagos helyeken, hordalékos kőzetekben, folyók, patakok homokjában és kavicsai között fordul elő, de magasabban, a völgyek lejtőin és fennsíkok lerakódásaiban is található. A patakok és folyók gyémánttartalmú hordalékát, mely legnagyobbrészt kvarchömpölyökből áll, cascalhonak nevezik. A hordalék szemcséit igen sokszor valamilyen vasas kötőanyag szilárd konglomerátummá ragasztja össze s az ilyen kőzetet tapanhoacangának, vagy csak cangának hívják. A völgyoldalak és fennsíkok törmelékanyaga a gorgulho, a környező kőzetek durva darabkáiból és egy vöröses, többé-kevésbé agyagos földből áll. Ebben található kísérő ásványaival együtt a gyémánt, amely a földes anyag miatt legtöbbször csak a mosás után tűnik elő.
Diamantina környéke a Jequetinhonha folyó alsó vízterületénél lévő fennsík, amelyen 1200 m tengerszint feletti magasságban fekszik a gyémántok felfedezése óta Diamantinának nevezett főváros, Tijuco. Gyémántot a fennsíkon és az ott eredő folyók völgyeiben bányászták. A Diamantinától északra elterülő Grão Mogol vagy Mogor vidéke, ahol a gyémántot egy finom szemcsés homokkőben is megtalálták. Ez a lelőhely jelentéktelenebb A Diamantinától nyugatra fekvő vidék, a Rio San Francisco egy bal oldali mellékfolyójának, a Rio Abaété-nek környéke, jóval későbben felfedezett gyémántterület. Mára kimerült, a bányászat szünetel. Itt találták az egyik legnagyobb, 138,5 karátos brazíliai követ.
Diamantina mellett Brazília második fontos gyémántlelőhely Bagagem környéke, Goyaz állam határa mellett, a kitermelés napjainkban itt is szünetel. Több nagy gyémánt származik e területről, így a Dél csillaga, amely nyers állapotban 261,88 karát súlyú volt.
A cincora-i gyémántlelőhely fő nevezetessége az, hogy itt találtak először fekete, kokszhoz hasonló, lyukacsos karbonádót, amely szabálytalan, gömbölyded gumók alakjában fordul elő. E gumók közepes nagysága hat karát, de előfordultak 700-800 karátos, sőt még ennél súlyosabb darabok is.
A brazíliai gyémántok általában jó minőségűek és megközelítik az indiai köveket. A brazíliai gyémántoknak körülbelül 40%-a színtelen kő, ebből 25% teljesen víztiszta; 30% egész gyenge színárnyalatú és 30% színes, de a szép élénk szín ritka. A világosabb színárnyalatú köveknek sokszor csak a külső rétegük színes, úgyhogy ennek lecsiszolásával előtűnik a színtelen, víztiszta kő. Némelykor csak az élek és a csúcsok színesek. A kőzet törését, mosását, válogatását itt is majdnem mindenütt egész egyszerű módon végzik, csupán az újabb időben állítottak fel néhány helyen modernebb berendezéseket. A gyémántnyerést Brazíliában servico-nak nevezik s aszerint, hogy ez folyóvölgy, vagy völgyoldal, vagy fennsík lerakódásaiból történik, megkülönböztetnek servico do rió-t, do campó-t és do serrá-t.
A gyémánttartalmú laza hordalékanyag hagyományos úton történő kinyerése elég könnyen megy; a száraz időszakban a kiásott anyagot a folyók mellett halmokba rakják s az anyag kimosását a nedves időszakban végzik. Először is rostálással a durvább törmelékdarabokat a finomabbaktól elválasztják, azután a finomabb anyagot lapos, körülbelül 0,6 m átmérőjű fatálban, az úgynevezett bateában mossák úgy, hogy ügyes forgatással a könnyebb anyag lefolyik, s csak a nehezebb ásványok maradnak vissza, amelyeket azután kiválogatnak.
Dél-Afrika 350px|bélyegkép|A Premier-mine 1903-ban 350px|bélyegkép|A Premier-mine napjainkban 350px|bélyegkép|A Kimberley-bánya vízzel feltelt kürtője, a "Big Hole" 350px|bélyegkép|A Jubileum-gyémánt Dél-Afrikában a legelső gyémántot játszó gyerekek találták meg, akik azzal szórakoztak, hogy a folyó homokjából kavicsokat gyűjtögettek. A történet szerint Jakobs búr gazda, gyermekei a De Kalb farmon Hopetown közelében az Oranje folyó hordalékából szedegették a kavicsokat, amelyek között egy feltűnően fényes, csillogó kő is akadt. A kő feltűnt a gyermekek szüleinek s megmutatták azt egy szomszédos farmernek, Niekirknek, aki az O’Reilly nevű angol kereskedőhöz vitte. Ez már sejtette, hogy a kő gyémánt, próbálta vele az üveget karcolni s a próba kitűnően sikerült. Szakértőhöz vitte és Atherstone mineralógus megállapította róla, hogy valóban gyémánt. Súlya 21,2 karát volt és a maga korában 500 fontra értékelték. Fokföld kormányzója megvásárolta a követ, melyet az 1867-i párizsi világkiállításon Hopetowni gyémánt néven bemutattak. Nemsokára több gyémánt is előkerült, nemcsak az Oranje, hanem a Vaal folyó hordalékából is. 1879-ben egy bennszülött az Orange melletti Sandfontein farmon egy 85 karátos követ talált, amely később Dél-Afrika csillaga néven vált ismertté. Amint a gyémántleletek híre elterjedt, megindult a gyémántkeresők vándorlása az Oranje és Vaal folyók felé. A mosási műveletet river diggingnek nevezték.
Néhány év múlva azután rendkívül érdekes és jelentős felfedezés történt: vizektől messze, a Vaal és Modder folyók közti Karroo-fennsíkon egy sajátságos kékes-zöldes színű kőzetben is találtak gyémántot. Megfigyelték, hogy a gyémántot tartalmazó kőzet nagyobb területen nincs egyenletesen elterjedve, hanem a környező rétegekben, amelyektől teljesen elüt, mintegy szigetekben található. Csakhamar észrevették, hogy ez a gyémánttartalmú kőzet a vidéket felépítő rétegeken keresztül, le a mélybe követhető, tehát, hogy kürtőszerű csatornákat tölt ki. A kürtőket Kimberley vidékén fedezték fel. Napjainkban több mint 150 gyémánttartalmú kürtőt ismernek, de a gyémánttartalom némelyikben igen csekély, úgyhogy ezekben egyelőre nem folyik bányászás. A kőzetből való bányászást dry diggingnek nevezik.
Kimberley vidékén öt nagy bányában kezdték el kifejteni a gyémánttartalmú kőzetet: Kimberley, De Beers, Dutoitspan, Bultfontein és Wesselton. A Dutoitspan felfedezéséhez az a történet fűződik, hogy egy Van Wyk nevű telepes a Dorstfontein farmon az anyagban, amelyből háza épült, gyémántot talált. Abban a reményben, hogy azon a helyen, ahonnan a házhoz használt anyag származott, több gyémántot is talál, ásni kezdett s így vetette meg a Dutoitspan bánya alapját. 1871-ben De Beer gyémántleletei a Vovruitzigt-farmon a De Beers-bánya megalapításához vezettek. Ugyancsak 1871-ben egy kis domb, a Colesberg Kopje tetején találtak gyémántot s ma ezen a helyen van a híres Kimberley-bánya. 1902-ben fedezték fel Pretoria mellett a híres Premier mine-t.
A kimberlitkürtők felfedezése után, 1903-ban fedezték fel, hogy némelyik kürtőből erek indulnak ki (dyke-ok), melyeket szintén kimberlit-anyag tölt ki, tehát ugyanannak az eruptív tevékenységnek eredményei, mint maguk a kürtők. Az is előfordul, hogy két vagy sokszor több szomszédos kürtőt ilyen erek kötnek össze s volt eset arra is, hogy egy-egy ilyen ér követése új kürtő felfedezésére vezetett. Ezek az erek azonban legtöbbnyire nem tartalmaznak gyémántot, ezért nem is bányásszák.
A kimberlitkürtőkben a gyémánt szabad kristályok és kristálytöredékek alakjában fordul elő. A kőzet gyémánttartalma nagyon kevés. A gyémánt mennyiségét a kőzetben load-onként karátokban fejezik ki (1 load = 0,454 m³, körülbelül 725 kg). A leggazdagabb bányában, a Bultfontein mine-ban loadonként 0,4 karát gyémánt található, míg a legszegényebb Koffy-fonteinbányában 1 load kőzetre 0,0575 karát esik. Ez a tartalom átlagban tonnánként egytized grammnak felel meg. A kimberlit gyémánttartalma a felszínhez közel nagyobb, mint mélyebben.