bélyegkép|100px|A Lengyel Köztársaság hetmanjának címere
A hetman a 16–18. századi Lengyel–Litván Unióban használt katonai cím; a hetman wielki (nagyhetman) volt a fegyveres erők parancsnoka, a király távollétében a hadvezér is.
A hetman (belarusz nyelve: Гетман, csehül: Hejtman, latinul: capitaneus, lengyelül: Hetman, litvánul: Etmonas, oroszul: Гетман, románul Hatman, ukránul: Гетьман) közép-kelet-európában használt katonai cím és rang, amelyet az országok vezető katonai parancsnokai viseltek.
A címet egyes esetekben az uralkodók adományozták adott időszakra vagy élethosszig, más esetekben a hetmanok önmagukat nyilvánították hetmannak, de előfordul, hogy az utókor visszamenőleg hetmannak tekint katonai vezetőket, akiket a kor dokumentumai soha nem neveznek hetmannak.
A cím eleinte nagyobb, országnyi seregek vezetőjét jelentette, idővel azonban kisebb, pár száz, pár ezer fős hadjáratok vezetőit is hetmannak titulálták.
A szó valószínűleg a német Hauptmann (kapitány) szó lengyel átvételével keletkezett. Alakulását vélhetően befolyásolta a török atamán szó, amely a lovasok vezetőjét jelentette.
Ukrajnában a hetman (ukránul: hetyman, cirill betűkkel: гетьман) szó egy változatát, az atamánt a doni kozákok katonai vezetőjének (16. sz.) és a Dnyepertől keletre fekvő területek fejedelmének (17–18. sz.) megjelölésére használták. Atamánnak hívták az egyes nagy kozák seregek választott parancsnokát is. Atamán volt a neve a különféle nagy oroszországi kozák seregek választott parancsnokának is. 1723 után azonban csak a falvak atamánjait választották meg a kozákok.
Lengyel Királyság és Litván Nagyfejedelemség bélyegkép|Bécs ostroma 1683-ban. Sobieski János felmentő seregei élén. A kép jobb oldalán látható Sobieski, aki 1668-tól a lengyel korona nagyhetmanja volt, fején a hetmani sisakdísszel. A háttérben a klosterneuburgi apátság. Juliusz Kossak (1824–1899) festménye.
A hetman szó a XV. században csak a király által kinevezett kapitányt vagy tábori (váraljai, mezei) kapitánytKapitány: vár, erőd, fallal körülvett város, erődítmény fegyveres erőinek parancsnoka. Mezei kapitány: a várfalon kívüli fegyveres erők parancsnoka. jelentett. A király udvari és tábori hetmant is kinevezett, ezeket bármikor elbocsáthatta. A lengyel Korona Nagy Hetmanja cím 1505-ből származik. Ezt a címet a lengyel hadsereg vezetője kapta a lengyel királytól, és 1581-ig a nagy hetman pozíció csak meghatározott hadjáratok és háborúk idején létezett. A hetman a király távollétében irányította a rábízott sereget, ha a király csatlakozott, akkor a király katonai helyettesévé vált. A hetman méltóságának jelvénye a buzogány, sisakdíszHetmani sisakdíszítés: a fém fejvédő tetején egy fémpántba rögzített daru, strucc vagy sas toll. és lófarkas lándzsa volt.Ezt követően ez is állandó cím lett, akárcsak a Lengyel Királyság és a Lengyel–Litván Unió összes címe. A Lengyel–Litván Uniónak mindenkor négy hetmanja volt. A Lengyel Királyság Nagy Hetmanja (hetman wielki koronny) és a tábori hetman (Hetman polny koronny), aki a városok falain kívüli egységekért felelt, illetve a Litván Nagyfejedelemség Nagy Hetmanja (hetman wielki litewski) és tábori hetmanja (Hetman polny litewski).
A hetman hatáskörébe tartozott a hivatásos fegyveres erő megszervezése, a zsoldoscsapatok toborzása és a tömeges mozgósítás. A hetman privilégiuma volt, hogy alacsonyabb rangú parancsnokot nevezzen ki, egységeket hozzon létre, ellenőrizze a katonai kiadásokat és felügyelje a bérek kifizetését. Rendelkezései a Szejm rendelkezéseivel voltak egyenértékűek A hadsereg felett bírói hatalma volt. Köteles volt meghallgatni a katonák által sértett civilek panaszait. A hetman feladata volt a hadműveletek tervezése és lebonyolítása. Bizonyos hatáskörökkel rendelkezett a külpolitika irányításában is, különösen a déli, dél-keleti irányban: Oszmán Birodalom, a Krími Tatár Kánság, Moldvai Fejedelemség és Havasalföld.
A hetman nem parancsolt az udvari egységeknek, a királyi őrségnek, a városok, tartományok és vajdaságok által felállított fegyveres erőknek, valamint a főúri seregeknek, a háborúk során ezek gyakran önként a parancsnoksága alá helyezték magukat. A flotta sem tartozott a hetman parancsnoksága alá. Rendelkezett viszont a szárazföldi egységekkel: tüzérségi– és mérnöki csapatokkal, lovassággal és gyalogsággal.
A hetman munkáját komoly háttértámogatással végezte. Külön irodája volt jogászokkal és pénzügyi szakemberekkel, biztonsági szolgálatot irányított, külön részleg felelt az egyes táborokért és a köztük levő szállítmányozásért. Az egészségügyi és igazságügyi szolgáltatásnak is saját, a hetman alá rendelt parancsnoksága volt, ahogy a javító részlegnek is.
A tábori hetman általában kisebb hadműveleti csapatokkal a terepen tartózkodott, a határokat őrizte, különösen délen és keleten, ahol az Unió leginkább veszélyeztetett volt. Eseti csatákat vezényelt.
A XVIII. század közepétől a hetman intézménye válságba került. A tekintélyes és befolyásos pozíció a rivális főúri családok közötti harcok tárgyává vált, miközben a lengyel hadsereg meggyengült. A hetman tisztséget a Lengyel Királyságban és a Litván Nagyhercegségben általában befolyásos fejedelmi családok képviselői kapták, a litván fejedelemségben – gyakran Rurikovics és Gediminovics, Osztroh, Visnyeveckij és Khodkevich családok tagjai.
Az 1776-os katonai reform korlátozta a hetmanok hatalmát. A hetman hivatalt Lengyelország harmadik felosztása után, 1795-ben megszüntették.
A Lengyel-litván Unió hetmanjai: A Lengyel Királyság Nagy Hetmanjai (lengyelül) A Litván Nagyfejedelemség Nagy Hetmanjai (lengyelül) A Lengyel Királyság tábori hetmanjai (lengyelül) A Litván Nagyfejedelemség tábori hetmanjai (lengyelül)
A leendő Ukrajna területe bélyegkép|A Zaporizzsjai Szics a Dnyeper folyó Zaporizzsja alatti részén található szigetekre, nehezen megközelíthető helyekre épült erődök összefoglaló neve. Egy időben csak egy szics létezett, ez volt a szabad, lajstromozatlan kozákok központi gyűléshelye. A szics maga fából épített erős palánkvárat jelent, amelynek belső részén gyakran állt templom is. A mindenkori szics voltak a lajstromozatlan kozákok választotta hetmanok székhelye. bélyegkép|Lengyelország 1619-ben, háttérben a mai határok: bélyegkép|Ukrajna és a kozákok földje szomszédaikkal Valachiával, Moldovával, Johann Baptiste Homann-nal (Nürnberg, 1720) A hetman tisztség megjelenése az jelenlegi Ukrajna területén az azt a középkorban meghódító Lengyel Királyságnak és Litván Nagyfejedelemségnek köszönhető. Az eredetileg a katolikus országok katonai vezetői megnevezését a velük és ellenük küzdő felek – kozákok,A kozákok Dél-Ukrajnában és korábbi etnikai ukrán, illetve krími tatár területeken élő, túlnyomórészt keleti szláv, ortodox keresztények csoportja volt. A kozák férfiak eredetileg szabadon katonáskodó Irreguláris haderőt képeztek körülbelül a 14._század utolsó harmadától kezdődően. Szervezetük magyar viszonylatban a hajdúsághoz hasonlítható. Orosz Cárság, Krími Tatár Kánság és Oszmán Birodalom – gyakran aggatták sikeresebb hadvezérekre, szerepük megerősítése vagy felnagyítása szándékával.
1486–1646 között a Lengyel-Litván Unió négy hetmanján túl a kozák vezetőket nevezték – gyakran csak utólag, a történetírók – hetmannak. Ez a hetman Unió szolgálatába fogadott kozákok, a lajstromozott (listázott) kozákok katonai (és részben politikai) elöljárója volt. A fel nem fogadott (lajstromozatlan) kozákok által választott vezető megnevezése is hetman volt. 1648–1660 A Bohdan Hmelnickij vezetésével létrejött állam, a Hetmanátus. Ennek katonai vezetőit a Hemtanátus vezetője nevezte ki hetmannak. 1660–1668 A Hetmanátus bukása után hetmant nevezett ki a kozákok élére az Unió az általa uralt Jobbparton,A legtöbb korszakkal foglalkozó írás a Jobbpart és Balpart kifejezést egybeírja, megkülönböztetésül. illetve a Cári Birodalom az általa uralt Balparton. 1668-1669 Petro Dorosenko katonai erővel egyesítette és függetlenítette a kozák területeket, amelynek élén hetmanként állt, de ő is számos hetmant nevezett ki csapatok irányítására. 1669–1702/1704/1708 1669-ben a terület három részre esett szét, mindegyik élén hetman állt. A Jobbpart egy részén az Unió (1669–1702), másik részén az Oszmán Birodalom (1669–1704), a Balparton a Cári Birodalom (1669–1708) kinevezettje állt. 1704–1709 Ivan Mazepa mindhárom területet hetmanként uralta. 1704 után Bukása után visszaállt a hármas felosztottság: Unió (1712–1781), Oszmán Birodalom (1708–1742) és Cári Birodalom (1704–1764).
A hetmani hatalmak változása 1648-ig A Lublini unió (1569) megkötése után 1572-ben II. Zsigmond Ágost lengyel király parancsára háromszáz kozákot fogadtak fel állami szolgálatba. Neveiket listába, lajstromba vették. Lajstromozott kozákoknak nevezték el őket és egy sor csoportos privilégiumot kaptak. Az uralkodó Cserkaszi városát jelölte ki a lajstromozott kozákok katonai vezetője székhelyéül.
A "hetman" megnevezés szerepelt Báthory István lengyel király 1576-os oklevelében, amely "alkotmányt és kiváltságokat" adott a zaporozsi hadseregnek, hivatalosan B. RuzsinszkijtBohdan Różyński Rużyński (B. Ruzsinszkij) (meghalt 1576 körül), a Rużyński litván-ruszin családból származó herceg, aki Volhíniából származott, Kijev vidékén telepedett le. Fiatalkorában, az egyik invázió során a tatárok elrabolták édesanyját és feleségét Jasyrban. Ezután összeállt a kozákokkal, hogy bosszút álljon. Rużyński egy expedíciót vezetett a Krím-félszigetre, megtámadta Megütötte és elfogta Kaffát, sok foglyot kiszabadított. Ehelyett Różyński 1576-ban a Dnyeper alsó folyásánál fekvő tatár erődítményeket támadta meg háromezer kozákot vezetve. A tatár Islam-Kerman erőd ostroma közben halt meg. Różyńśki „Hetman Bohdanko” néven került be a kozák legendába, számos büszkeség és dal hőse volt. Saját korában atamán jelzőt használtak katonai rangjára utalva. "zaporozsjei hetmannak" nevezte, a hetman hatalom jelvényeivel ruházta fel. Ettől kezdve két többé-kevésbé párhuzamosan két hetman volt: a király által kinevezett és a szabad kozákok által választott. Királyi kinevezéssel a listázott/lajstromozott kozákok vezetője lett hetmanná, a lajstromozatlan kozákok maguk választották meg a hetmanukat.
A lajstromozatlan kozákok fő döntéshozó szerve a kozák tanács volt, ahol elvben minden résztvevő elmondhatta saját véleményét, ugyanakkor a tanács határozatai kötelező érvényűek voltak mindenkire nézve. A kozák tanács választotta meg a hetmant és a katonai vezetést (sztársina). A hetman kezében összpontosult a legfőbb végrehajtói, illetve bírói hatalom. Ő volt a had főparancsnoka, képviselte a kozákokat külföldi tárgyalásokon. A sztársinát a tüzérség vezetője, a kancellária vezetője, a bíró és két kozákkapitány alkotta, őket a hetman nevezte ki. A kozákok táborát kis-nek nevezték. Élen a kisatamán állt. A kis 38 kurenyrá-ból állt, a kunyerát a kurenyatamán irányította. A később létrejövő lajstromozott ezredek élén saját sztársina állt, amely szintén a hetmannak felelt.
Az Unió és a kozákság viszonyát négy megoldatlan problémakör feszítette folyamatosan: a társadalom különböző rétegeinek elégedetlensége a lengyel nemesi földesúri földbirtoklás ukrajnai térhódításával szemben; a pravoszláv ukránok nemzeti-vallási elnyomásának fokozódása (katolikus–paroszláv ellentét) a társadalmon belül vezető szerepet játszó kozákság helyzetének ellentmondásossága a királyának és szejmnek politikai tehetetlensége