Charles Anthony Standish Brooks (Dukinfield, 1932. február 25. – 2022. május 3.) Formula–1-es brit autóversenyző.

Pályafutása Édesapja fogorvos volt, és Brooks is fogásznak tanult Manchesterben. 1952-ben kezdett el versenyezni egy Healey-vel. A következő három évben főleg klubversenyeken vett részt, majd 1955-ben lehetősége nyílt kipróbálni egy Formula–2-es Connaughtot a Kristály palotánál. A futamon a negyedik helyen végzett három Formula–1-es autó mögött. Ebben az évben kipróbálhatott egy gyári Aston Martint, és jó eredményei miatt egy Formula–1-es Connaughtot vezethetett a világbajnokság keretein kívül megrendezett Siracusa-i Nagydíjon. Közeledő záróvizsgája ellenére Szicíliára repült, és megnyerte a versenyt. Ezzel ő lett az első brit, aki egy brit autóval nyert a kontinensen, Sir Henry Seagrave óta, aki az 1924-es San Sebastiani Nagydíjon győzedelmeskedett.

Miután visszatért Nagy-Britanniába, leszerződött a BRM-hez az 1956-os szezonra. Első Formula–1-es versenyén, a brit nagydíjon, Silverstone-ban nehézségei akadtak a váltóval, és olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy eltörött az állkapcsa. Abban az évben nem állt többször rajthoz. 1957-től a Vanwallnál versenyzett, de továbbra is szerepelt sportautó-versenyeken Aston Martinnal. Monacóban második lett, míg a brit nagydíjon, Aintree-ben megosztott győzelmet szerzett, miután átadta a vezetést Stirling Mossnak, mert az ő autója leállt. 1958-ban Brooks megnyerte a Belga, Német és olasz nagydíjat, de a világbajnokságban csak a harmadik helyet érte el, Mike Hawthorn és Stirling Moss mögött. Az év végén a Vanwall visszavonult a versenyzéstől, és Brooks az 1959-es évadra a Ferrarihoz szerződött. Megnyerte a Francia és a német nagydíjat, de az olasz autók alulmaradtak a farmotoros Cooperekkel és Jack Brabhammel szemben. Brooks a második helyen végzett a világbajnoki pontversenyben.

Brooks 1960-ban visszatért Nagy-Britanniába, és csatlakozott a Yeoman Credit elnevezésű Cooper csapathoz. Háromszor szerzett pontot, de egyre többet foglalkozott weybridge-i autószerelő műhelyével. A következő évben visszament a BRM-hez, de a szezon újabb csalódás volt számára, és az év végén visszavonult a sportágtól.

Teljes Formula–1-es eredménylistája

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Helyezés Pont 1956 BRM ARG MONNi 500 BEL FRA GBRKi GER ITA – 0 1957 Vanwall ARG MON2 500 FRA GBR1* GER9 PESKi ITA7** 5. 11 1958 Vanwall ARG MONKi NEDKi500 BEL1 FRAKi GBR7 GER1 PORKi ITA1 MORKi 3. 24 1959 FerrariVanwall MON2 500 NEDKi FRA1 GBRKi GER1** POR9 ITAKi USA3 2. 27 1960 CooperVanwall ARG MON4 500 NEDKi BELKi FRAKi GBR5 POR5 ITA USAKi 11. 7 1961 BRM MON13 NED9 BEL13 FRAKi GBR9 GERKi ITA5 USA3 10. 6

* Az 1957-es brit nagydíjat Brooks nyerte Stirling Moss-szal közös autóval, így a győzelemért járó nyolc pontot megosztva kapták. ** Az 1957-es olasz nagydíjon és az 1959-es német nagydíjon megfutotta a leggyorsabb kört, amelynek teljesítéséért egy pontot kapott.

Jegyzetek

Fordítás

Külső hivatkozások Profilja a grandprix.com honlapon Profilja a statsf1.com honlapon

Kategória:1932-ben született személyek Kategória:2022-ben elhunyt személyek Kategória:Brit autóversenyzők Kategória:Brit Formula–1-es versenyzők