A pozitivizmus a 19. század végének és a 20. század elejének egyik jellemző európai filozófiai irányzata, mely három időszakra osztható: első-, második- és neopozitivizmus. Ezen irányzatokban közösnek tekinthető a filozófia tudományos jellegű, racionális megközelítése A pozitivizmust elsőként Auguste Comte foglalta össze, de jelentős még John Stuart Mill és Ernst Mach jelenléte is az irányzatban.
Jellemzői
Gyökere a francia szkepticizmus és materializmus, az angol empirizmus és a kanti fenomenalizmus.
Szemléletében egyesül a felvilágosodás racionalizmusa és a hegeli dialektika, de főleg a ténytiszteletre épül. Az irányzat szerint nincsen szükség gyors átalakulásra, a változásokat csak az emberek közvetlen tapasztalata segítheti elő. Az embert természeti lényként fogja fel, nem társadalmi lényként, továbbá
Szakaszai
Első szakasz
Megalapítója Auguste Comte. Mellette még Jean-Marie Guyau játszott szerepet.
Második szakasz
A második pozitivizmus is elveti a metafizikát, a tapasztalatilag adottra támaszkodik. Fő képviselői: Richard Ludwig Heinrich Avenarius és Ernst Mach.
A neopozitivizmus
A 20. század elejének irányzata, melyet a logikai pozitivizmus, Bertrand Russell, a Bécsi Kör, Alfred Jules Ayer fémjeleznek.Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára
Jegyzetek
Források
Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése. Szent István társulat, Budapest.
Kategória:Filozófiai irányzatok