Szőlősvégardó (ruszinul Ардовиць/Ардув (Ardovéc / Ardüv), ukránul Підвиноградів (Pidvinohragyiv / Pidvynohradiv), oroszul Подвиноградов (Podvinogradov), szlovákul Ardovec) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.
Fekvése Nagyszőlős közvetlen nyugati szomszédja, a két település csaknem összeépült mára.
Nevének eredete Eredeti Ardó neve magyar eredetű, királyi erdőőrök faluját jelöli. A 16. századtól csatlakozott Szőlősvég- előtag a falu és Nagyszőlős közvetlen szomszédságára utal. Az először megjelent ruszin Ardovec névalak a magyar név átvétele kicsinyítő képzős származékkal.
Története 1295-ben „Ordou” néven említik először. Királyi erdőóvók alapították a 13. században. 1358-ban „Ardou”, 1417-ben „Ardo” formában írják a nevét. Református temploma a 15. században épült. 1551-ben „Zewlewsvegjardo”, 1672-ben „Szőlős-Végh-Ardo” néven emítették.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ARDÓ. Szőlős vég Ardó. Elegyes magyar falu Ugotsa Vármegyében, birtokosai több Uraságok, lakosai egyesült katolikusok, és reformátusok, fekszik Nagy Szőlőshöz nem meszsze. Határbéli szántó földgye, többnyire követses; de jó termésű, réttye kevés, földgyeinek egy része tiszta búzát, rozsot ’s más vetést is középszerűen hoz, legelője, fája elég; Szőlős mező Városnak szomszédságában, ’s az ország úttyában is lévén vagyonnyait eladhattya, második Osztálybéli.”
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Vég-Ardó (Szőlős), Bereg-Ugocsa vmegyében, orosz-magyar falu, ut. p. N.-Szőlőshöz fél órányira, a Berghbe vivő postautban: 10 rom., 515 gör. kath., 45 ref., 125 zsidó lak., ref. és gör. kath. anyatemplommal, postahivatallal. Határa róna és bő termékenységü; bokros helye sok, de erdeje kevés. F. u. gr. Teleki s. m. t.”
A 15. századi romos templomot 1912-ben még helyreállították. A trianoni békéig Ugocsa vármegye Tiszáninneni járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1938 novembertől ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.
1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. Az 1946-tól hivatalos ukrán „Підвиноградів” jelentése: Nagyszőlősalja. A falu templomát az 1950-es években lebontották. 1991 óta a független Ukrajna része.
2020-ig Csonkás, Mátyfalva és Oroszvölgy tartozott hozzá.
Népessége
1910-ben 1141, többségben magyar lakosa volt, jelentős ruszin kisebbséggel. 2005-ben 3500 lakosa volt.
Források A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 Sebestyén Zsolt: Kárpátalja helységnevei
Jegyzetek
Kategória:A Beregszászi járás települései Kategória:Ugocsa vármegye települései