A tiociánsav (képlete HSCN) szervetlen sav, a ciánsavval analóg kéntartalmú vegyület. Az izotiociánsavval tautomer egyensúlyban van. Színtelen, szúrós szagú, olajszerű folyadék. Vízzel minden arányban elegyedik. A sói a tiocianátok vagy rodanidok. A tiociánsav és a sói kevésbé mérgezőek mint a cianidok és a cianátok.
Kémiai tulajdonságai Ha -85 °C-ra hűtik, polimerizálódik, és egy sárga színű, szilárd anyaggá alakul át. A tömény tiociánsav bomlékony. A vegyület vizes oldata a következő reakcióegyenlet szerint lassan hidrolizál:
A tiociánsav egybázisú sav. A sóit tiocianátoknak vagy rodanidoknak nevezik.
Az izotiociánsavval (HNCS) tautomer egyensúlyban van, nagyobb mennyiségben inkább az izo- forma van jelen, gázfázisban az anyag 95%-a izotiociánsav.
Előfordulása Kis mennyiségben megtalálható a nyálban, a gyomorban, a mustárolajban és a hagyma leveleiben.
Előállítása A tiociánsav az alkálifémek tiocianátjaiból állítható elő híg ásványi savakkal.
A tiocianátok (vagy rodanidok) a cianidokból állíthatók elő kénnel való összeolvasztással.
Felhasználása Az alapvegyületnek, a tiociánsavnak nincs gyakorlati jelentősége. A kálium- és az ammónium-tiocianát a vas(III)-ionokkal vérvörös színű csapadékot ad, ezért ennek az ionnak a kimutatására használják. A higany(II)-tiocianátot egy kémiai kísérletnél alkalmazzák („A fáraó kígyója”). Ha ezt a vegyületet meggyújtják, a hamuja megduzzad, és 40–50 cm hosszú sárga, tekergő „kígyót” formál.Rózsahegyi Márta-Wajand Judit: Látványos kémiai kísérletek. Mozaik Kiadó - Szeged, 1999.
Források Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret.
Jegyzetek
Kategória:Szervetlen szénvegyületek Kategória:Szervetlen nitrogénvegyületek Kategória:Szervetlen kénvegyületek Kategória:Szervetlen savak