Wolfgang Amadeus Mozart 19., F-dúr zongoraversenye a Köchel-jegyzékben 459 szám alatt szerepel, és a „Koronázás II.” melléknevet viseli. bélyegkép|200px|II. Lipót császár bélyegkép|balra|Mozart 1790-ben
Keletkezése, története Mozart a művet 1784. december 11-én fejezte be. A „Koronázás II.” melléknevet onnan kapta, hogy Mozart II. Lipót német-római császárrá koronázásakor, az ünnepségeken, 1790. szeptember 30-án, Frankfurt am Main-ban , a No. 26, „Koronázás I.” zongoraversennyel együtt eljátszotta.
Szerkezete, jellemzői Tételei: Allegro 4/4 Allegretto 6/8, C-dúrban Allegro 2/4
Az első tételen a főtéma pontozott induló jellege uralkodik. A második tétel (kivételesen nem lassú tétel, hanem Allegretto tempójú) a tavaszváró Mozart-melódiák családjába tartozó, ringató álmodozó dallam. A zárótételt kontrapunktikus szövésmóddal felépített, vígoperai finálét idéző dallam uralja.
Ismertség, előadási gyakoriság Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag ritkábban hallgatható darab. 2006-ban, a Mozart-év kapcsán a Magyar Rádió Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában hallható volt, a zongoraszólamot Alfred Brendel játszotta, a St. Martin-in-the-Fields Kamarazenekart Neville Marriner vezényelte.
Források Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973) Hutchings, A.: A Companion to Mozart's Piano Concertos, 1997, Oxford University Press. RTV Részletes, 2006. évfolyama, Magyar Rádió Zrt. HU ISSN 1418-3544
Kategória:Mozart zongoraversenyei