thumb|280px|Illusztráció: Két cigány nő (1926-27)Otto Mueller cigány festőművész litográfiája A cigány népcsoportok az egész világon szétszóródott, egymással rokon indiai származású népek, népcsoportok, diaszpórák, akik magukat cigánynak vagy romának tekintik, és egymást is kölcsönösen cigánynak, romának ismerik el. A cigány elnevezés a görög ατσιγανος (atsziganosz), a hindu asprisják vagy páriák szavakra vezethető vissza, amelynek egykori jelentése „érinthetetlen” volt. Nem sorolandók ide azok a csoportok, amelyeket nem cigány környezetük – kellő ismeret hiányában, tévesen – cigánynak tart, de sem önmagukat nem tekintik cigánynak, sem más cigány csoportok nem tekintik őket annak (pl. yenis, Irish travellers, Scottish travellers stb.); szintén nem cigányok a latin-amerikai meszticek, akikre bőrszínük és hasonló vonásaik miatt – műveletlenségből, vagy csupán pejoratív értelemben – gyakran használják ezt az általánosítást.
A szócikk cigány kifejezései a nemzetközi cigány ábécé szerint íródtak.
A „népcsoport” mint kategória A cigányság esetében a népcsoportok definiálásának nincs egy egységesen kialakult kritériumrendszere. Nemcsak az egyes konkrét népcsoportok besorolása, hanem a népcsoportnak mint kategóriának meghatározása is az éppen aktuális, egymástól eltérő szempontok függvénye. Amikor a világ cigány népcsoportjait számba vesszük, akkor tulajdonképpen a világ eltérő kultúráinak, nyelveinek, társadalmainak, tudományos- és közgondolkodásainak különböző szerkezetek mentén kialakult fogalomhálóit kell egymással összevetnünk.
A „népcsoport” kategória kritériumai thumb|260px|left|Cigány csoport Bern falainál, 1485
A következő kritériumok inkább tendencia-szerűen mintsem merev kategóriaként jelentkeznek a „népcsoport" mint fogalom definiálásakor: Közös csoporttudat, melyet a közösség minden tagja egyöntetűen vall. Ez alapján különbözteti meg magát mind a nem-cigányoktól, mind a többi cigány csoporttól. Beleszületettség: a születés határozza meg, hogy az egyén mely cigány népcsoport tagja. Ritkán, de előfordul, hogy valaki más közösségből kerül a közösségbe, ilyenkor az illető identitást vált, teljes mértékben asszimilálódva új környezetéhez – és teljes mértékben szakítva az előzővel – válhat csak teljes értékű tagjává a közösségnek. Az endogámia a csoport tagjaira nézve kötelező. Ahol a házasodási kör módosul – akár szűkül, akár tágul – ez törvényszerűen módosítja az adott népcsoporthoz tartozók körét is. A házasodáshoz hasonlóan korlátozott az egyéb – nem üzletszerű – személyes kapcsolatok köre: baráti kapcsolatok csak népcsoporton belül ápolhatók, illetve másképp megközelítve a kölcsönös baráti kapcsolatok rendszere kijelöli a csoport határait. Kölcsönös szolidaritási kötelezettség vonatkozik mindenkire a csoporton belül. Azonos nyelvhasználat. Romani nyelv esetében egy dialektus alcsoportokra való differenciálódása, vagy több nyelvjárás összeolvadása az érintett csoportok szétválásával illetve összeolvadásával párhuzamosan történő jelenség. A csoport minden tagjának más (nem cigány) nyelvekre vonatkoztatva is azonosak a nyelvismereti-nyelvhasználati paraméterei. Azonos életmód és kenyérkereset. A csoport minden tagja ugyanolyan mértékben és módon vándorló vagy éppen letelepedett, továbbá azonosak egyrészt nem csak a hagyományos mesterségek, hanem a mai pénzkereseti formák, és a tágabb értelmű életvezetési stratégiák is. Azonos kulturális és társadalmi normák a csoporton belül, melyek az élet egész területét átszövik.
A „népcsoport” mint kategória relatív jellege A „népcsoport” mint fogalom több tényező miatt is meglehetősen viszonylagos. A cigányság népcsoportokba történő sorolása párhuzamosan több szempontrendszer szerint történik. Néhány gyakori szempont például nyelvjárás szerinti, lakóhely szerinti, mesterség szerinti és életmód szerinti besorolások. Ugyancsak más szempontokat jelent a cigányság saját elnevezéseinek, illetve a nem cigány környezet, vagy éppenséggel a tudomány által alkotott elnevezések rendszere. A cigányság diaszpórikus jellegéből kifolyóan egy népcsoport nagy földrajzi területen szétszórva él, ugyanakkor szűkebb területen több népcsoporthoz tartozó közösség él egymás közelében. Ez tovább relativizálja népcsoportok kategóriáját. Például khelderaš csoportok élnek Oroszországban és Románia területén, de ezeknek a csoportoknak már régóta semmilyen kapcsolatuk nincs egymással, a nevük azonban még közös. Ugyanakkor egy másik csoport a Balkán egyes részein ursar más részein pedig mečkar néven ismert, és maga a csoport is ennek megfelelően határozza meg önmagát, holott gyakorlatilag a két csoport az elnevezést leszámítva azonosnak tekinthető. Több népcsoport azonos elnevezésével is találkozunk. Az arab eredetű gurbet/kurbet kifejezés 'vándorlót', 'csavargót' jelent, és Irántól Boszniáig több jelentős cigány népcsoportot neveznek így, melyek egy része semmilyen közelebbi kapcsolatban nem áll egymással. Nem egyszer egy csoportnak több elnevezése is él párhuzamosan. A magukat magyarcigánynak nevező csoportnak közismert a romani nyelvű romungro megnevezése, de ugyanakkor a csoport mint muzsikus is ismert. Ez utóbbi kifejezést hagyományosan nagy előszeretettel alkalmazták magukra nézve azok a romungro csoportok is, melyek gyakorlatilag nem foglalkoztak zenéléssel. A csoportelnevezések között lehetnek átfedések. Például a magyarcigányok erdélyi közösségeire elsősorban nem magyarcigány/romungro/muzsikus kifejezések használatosak, hanem a vatrás cigány vagy kheretuno rom. A kifejezések jelentése 'tűzhelyes' illetve 'házas' cigány, mely a letelepedett életmódra utal. Ugyanakkor a vatrás/kheretuno csoportba bele tartoznak a magyarul nem tudó, letelepedett románcigányok is Románia egész területén.
A népcsoportok mobil jellege thumb|300px|A cigányok európai vándorlásai a 13-16. század között A népcsoport mint fogalom fentebb tárgyalt viszonylagossága mellett maguk a konkrét cigány csoportok is folyamatosan változnak, módosítva ezzel a fogalmi struktúrát is. Ez részben összefüggésben áll a nagyfokú migrációval, mely a cigányságra az indiai kivándorlás óta gyakorlatilag folyamatosan jellemző. Népcsoportok összeolvadására példa a horvátországi és szlovéniai cigányok esete. Ezek a csoportok eredeti hazájukban, az egykori Jugoszláviában nem álltak kapcsolatban egymással. Új hazájukban, Olaszországban a vegyes házasságok megjelenésével és elfogadottá válásával a két csoport már nem tesz különbséget egymás között, és a többi cigány csoporttól közösen különböztetik meg magukat. Más esetben nem konkrét összeolvadásról, hanem egyfajta feloldódásról lehet beszélni. A Balkán több pontján megfigyelhető, hogy egyes cigány közösségek már nem tartják számon alcsoportjukat, hanem általában csak romának/cigánynak vallják magukat. A fennálló vallási, nyelvjárásbéli és egyéb különbségeket ugyan ismerik és elismerik, de nem tartják jelentősnek, sőt inkább bagatellizálják őket. A jelenséggel párhuzamosan ezeknél a közösségeknél megfigyelhető egyfajta spontán nyelvi sztenderdizációs folyamat is. Szétválásra egy példa a mačvaja csoport. Ők eredetileg szerbiai oláhcigányok egy csoportja, akik az USA-ba telepedtek át. Jelenleg már egy önálló csoportot alkotnak, nincs kapcsolatuk sem eredeti, sem új hazájuk többi oláhcigány közösségeivel. Nevük eredeti lakhelyükre, Mačva városára utal. Más típusú kiválásra példa az erdélyi Gábor-cigányoké. Ők eredetileg khelderašok voltak, de különböző társadalmi-gazdasági folyamatok hatására fokozatosan kiváltak közülük, ma már gyakorlatilag csak saját köreiken belül házasodnak, és magukat nem khelderašként hanem Gáborcigányként, Gaboreštyiként nevezik meg. A népcsoportok átalakulása további változatos módokon történhet. Olaszországban a Boszniából áttelepedett cigányok egy részéről elmondható, hogy nem eredeti származásuk szerint alkotnak közösséget, hanem jogi besorolásuk alapján. Származástól függetlenül egy közösséget alkotnak a bevándorlók, a čergastók, és egy másikat a menekült-státusszal rendelkező egykori háborús menekültek, a kaloperók. A két csoportnak adminisztratív okok miatt teljesen mások a társadalmi-gazdasági lehetőségei, ezáltal jelentősen különböznek életvezetési- és alkalmazkodási stratégiáik. A különbséget mind ők maguk, mind a nem cigány környezet számon tartja.
Csoportfogalom a cigány identitás szemszögéből „cigány” → oláhcigány → lovari → Duceštyi → X család → X. Y.
„cigány” → beás → árgyelán → Q nemzetség → X család → X. Y.
„cigány” → xoraxane roma → erli → bugurdži → X család → Y. X.
„cigány” → sinti → sinti eftavagario → X család → Y. X.
„cigány” → čačo rom → lovari → lomis → X család → X.Y.
„cigány” → dom → nawar → Q nemzetség → X család → Z. fia Y. A cigányok etnikai identitása összetett, több szintű és több irányú. Egy cigány ember mindenekelőtt általában véve cigány. Hovatartozását elsőként valamelyik fő etnonimával fogja meghatározni: roma, szinti, káló stb. Azonban ez az „általános cigány” kategória nem önállóan létező. Valaki csak úgy lehet általánosságban roma, szinti, káló stb. ha konkrétan tagja valamely szűkebb cigány közösségnek, alcsoportnak is. Ha valaki sinti estraiharo családba születik bele, akkor ő mint sinti estraiharo ezáltal a tágabb sinti közösségnek is tagja. Másképpen így is fogalmazható: sinti az és csak az a személy lehet, aki egyben vagy a sinti estraiharo, a sinti piemontezi, sinti eftavagario vagy bármely más konkrét – szűkebb – szinti közösségnek tagja. Ezek az alcsoportok az identitás megfogalmazásánál mindig csak másodlagosan jutnak szerephez, mivel nem önálló identitást fogalmaznak meg, hanem csak konkretizálják, pontosítják a – valamely fő etnonimával megfogalmazott – általános identitást. Az alcsoportok további csoportokra osztódnak, egyre szűkülő körökkel jelölve ki a konkrét személy helyét a cigányságon belül. Például roma → xorahane roma → erli → bugurdži Az identitás meghatározásának legszűkebb körének a nagycsaládi-rokoni közösség számít. Több helyen ez még a hagyományos nemzetségi kategóriát jelenti, máshol ez már a modern idők hatására módosult, de a rokoni kötelék valamilyen formája mindenképpen hangsúlyos eleme a cigány identitás rendszerének. Az identitás horizontális aspektusa csoportszinten jelentkezik; és a többséghez, illetve a környezet más etnikumaihoz való viszonyulás értendő alatta. (Ez ugyan csak közvetve, de mégiscsak érinti a szócikk témáját, ezért az említés szintjén szólni kell róla). A környezethez való viszonyulás a teljes elfogadástól a teljes elutasításig széles skálán mozoghat. Az aškali csoport teljesen felvállalja környezete albán identitását, sokszor a cigány identitás rovására. A magyarcigányok viszont oly módon vállalják fel magyarságukat, hogy mellette párhuzamosan vállalják cigányságukat is. Ezzel szemben például a parizoske roma közösség minden szinten élesen elhatárolja magát a „gázsók világától". Bonyolítja a helyzetet, amikor egy közösségnek több etnikai kötődése is van. Ilyenek például egyes erdélyi cigány csoportok, amelyeket a cigány nyelv melletti második nyelvük a románsághoz, református vallásuk pedig a helyi magyar közösséghez köt.
A cigányság etnonimái Fő etnonimák A cigányság fő etnonimái alatt a legtágabb értelmű, minden konkrétabb megjelölés nélküli, nagy általánosságban használatos kifejezéseket értjük. Ezekből mindössze néhány létezik. Két csoportjuk van, a saját nyelvi kifejezések, illetve a nem cigány nyelvi elnevezések. A cigányság ez utóbbiakat is felvállalja és alkalmazza magára nézve – annál is inkább, mert sok cigányul már nem beszélő csoport létezik.
Saját elnevezések thumb|300px|right|Cigány csoport Erdélyben, 1865 thumb|300px|right|Vastagh György: Kárvallott cigány (olajfestmény, vászon, 127×169,5 cm, 1886)