Nikola Žigić (cirill betűkkel: Никола Жигић, kiejtése: [nǐkola ʒǐːɡitɕ]; Topolya, 1980. szeptember 25. –) szerb válogatott labdarúgó, posztját tekintve csatár.
Topolya városában született Jugoszláviában, a mai Szerbia területén. Fiatalon kezdett futballozni a helyi Topolyai SC csapatánál. Három év alatt 76 bajnoki mérkőzés alatt 68 gólt szerzett az első csapatban. A katonai szolgálat miatt azonban távozni kényszerült. 2001-ben a másodosztályú Mornar Bar csapatához került. A Kolubara színeiben a harmadosztályban is szerepelt egy rövid ideig. 2006-ban a Crvena zvezda csapatánál vált profi labdarúgóvá. A 2003-as évet a szintén harmadosztályban szereplő Spartak Subotica csapatánál töltötte, azonban még ugyanebben az esztendőben bemutatkozhatott a Crvena zvezda csapatában. A szezont bajnoki- és gólkirályi címmel zárta, valamint ő lett az év jugoszláv játékosa. A 2005–06-os szezonban duplázni tudott a belgrádiakkal, begyűjtötte a bajnoki címet, valamint kupagyőztes lett. Ez volt az utolsó szezonja a Crvena zvezdánál, a három év alatt 109 meccsen hetvenszer talált az ellenfelek kapujába.
2006 augusztusában a spanyol Racing Santanderhez szerződött, ahol góljai is hozzájárultak ahhoz, hogy a csapat a spanyol első osztály középmezőnyében végzett. Ezután a szintén spanyol Valenciához igazolt, azonban itt nem tudott meghatározó játékossá válni. A 2008–09-es szezon második felét kölcsönben a Santandernél töltötte, amelynek szerelésében mindössze 19 mérkőzésen lépett pályára, ezeken 13 gólt szerzett. 2010-ben a Premier League-ben szereplő Birmingham City szerződtette. Első idényében megnyerte a ligakupát. Miután csapata kiesett a másodosztályba, és bár a pénzügyi nehézségekkel küzdő klub többször is csökkentett a fizetésén, négy évre szóló szerződését kitöltötte. Ezután néhány hónapra klub nélkül maradt, majd a 2014–15-ös szezon második felére visszatért a Birminghamhez.
Žigić 2004 márciusában debütált a Szerbia és Montenegró-i válogatottban, majd Szerbia és Montenegró 2006-os felbomlását követően 2011-ig Szerbia színeiben szerepelt. Hazája szerelésében 57 mérkőzésen 20 gólt szerzett.
Pályafutása
Klubcsapatokban
Korai évek Fiatal korában csatlakozott a szülővárosában található Topolyai SC utánpótlásához, majd hét év után, az 1998–99-es idényben került fel az első csapat keretébe. Középhátvédként kezdte karrierjét, azonban hamar rájött, hogy inkább gólokat szeretne lőni, mint védekezni. Szülei nem akarták, hogy profi játékossá váljon, amíg be nem fejezi tanulmányait, így 2001-ig maradt Topolyán, ahol a három év alatt 76 mérkőzésen lépett pályára, ezeken 68 gólt jegyzett a jugoszláv bajnokság harmadik vonalában. A katonai szolgálat miatt egy évet a Mornar Bar csapatánál töltött, 23 meccsen 15 gólt szerzett a jugoszláv másodosztályban. A 2001–02-es idényben próbajátékon vett részt a Saint-Étienne és a Créteil-Lusitanos csapatánál, azonban végül egyik együttes sem szerződtette a játékost. A sikertelen franciaországi próbajáték után visszatért hazájába, ahol a harmadosztályú Kolubara csapatánál 8 mérkőzésen 3 gólt jegyzett.
2003 januárjában írta alá első profi szerződését a Crvena zvezda csapatával, az ország egyik legsikeresebb klubjával. Mivel még ezen a szinten nem tartották elég érettnek az első csapatban való szereplésre, a 2002–03-as szezon második felét kölcsönben a Spartak Suboticánál töltötte. A szabadkai egyesület szerelésében mindössze 11 mérkőzésen 14 gólt termelt.
Crvena zvezda A csapathoz visszatérő vezetőedző, Slavoljub Muslin a 2003–04-es szezonra behívta az első keretbe, ahol már a bajnokság első fordulójában kezdőként kapott szerepet. Az első mérkőzés vereséggel zárult. Habár fizikai megjelenése azt sugallta, hogy a kosárlabda talán jobban illett volna hozzá, ő mégis a labdarúgást választotta. Csapata első gólját szerezte a Hajduk Kula ellen 2–0-ra megnyert találkozón. A moldáv Nistru Otaci elleni UEFA-kupa selejtező mérkőzésen mesterhármast szerzett, majd az első fordulóban három góllal járult hozzá a norvég Odense BK legyőzéséhez. Kétszer is betalált a Partizan elleni örökrangadón, az egyik gólt egy kosárlabdadobást imitálva ünnepelte. A szezon feléig 12 bajnoki gólt szerzett, az UEFA-kupában hatszor talált az ellenfelek kapujába. Remek teljesítménye miatt a 2003-as év jugoszláv labdarúgójává választották. Az idény végére 18 góllal a bajnokság gólkirálya lett, bajnok és kupagyőztes lett a belgrádi együttessel.
A játékos az új szezonban is folytatta a gólgyártást, csapattársával, Marko Pantelićcsel együtt. A Bajnokok Ligája selejtezőjében csapata gól- és emberhátrányban játszott a svájci Young Boys ellen, azonban Žigić az utolsó 12 percben kétszer is betalált, így döntetlenre mentette a mérkőzést idegenben. A házi góllövőlistán második helyen végzett, az előtte lévő Pantelić 21 gólt jegyzett. A Crvena zvezda második helyen végzett a bajnokságban, a városi rivális Partizan előzte meg őket. Az ő góljával jutottak be a kupadöntőbe, azonban a meccset kihagyni kényszerült, így csapata alulmaradt a tíz emberrel játszó Železnikkel szemben.
2005 szeptemberében egy évvel meghosszabbította a szerződését, amely a szezon végén járt volna le. Az UEFA-kupa selejtezőjében két góllal segítette csapatát, a Reuters tudósítója szerint „két góllal koronázta meg brilliáns egyéni teljesítményét”. A csoportkör harmadik fordulójában, az AS Roma ellen Milan Purović keresztlabdáját váltotta gólra. Első gólját még les miatt érvénytelenítették, azonban a második találata 25 méterről született, a 86. percben. A mérkőzés után így nyilatkozott: „Soha nem lőttem még ilyen gólt egész pályafutásom során. Le akartam passzolni a labdát, de nem volt előttem senki, így úgy döntöttem, hogy csak megyek, és meglátom, mi történik.” A győzelem után a Crvena zvezdának meg kellett volna nyernie az utolsó csoportmérkőzését, azonban ez nem sikerült.
Három éven belül másodszor választották meg az év jugoszláv játékosának. Emellett a Crvena zvezda legjobb férfi sportolójának is megválasztották abban az évben. Pantelić távozása a Hertha BSC csapatához azt eredményezte, hogy a gólok egyenletesebben oszlottak el a csatárok között. A bajnokságban Žigić és Boško Janković mindketten 12 góllal, Milan Purović eggyel kevesebbel járult hozzá a csapat 24. bajnoki aranyérméhez. A kupadöntőben a városi rivális OFK Beograd ellen fordították meg a mérkőzést, 2–0-s hátrányból álltak fel. Žigić egy szabadrúgás után a sorfal alatt a kapuba lőtt, majd Purović fejesgólját követően hosszabbításra került sor, ahol ismét az ő góljával kerültek előnybe. A 4–2-s végeredményt Dušan Basta állította be. A mérkőzés utáni interjúban nem volt hajlandó válaszolni a jövőjét firtató kérdésekre.
Racing Santander A szezon elején még a Crvena zvezda csapatát erősítette, azonban 2006. augusztus 29-én négyéves szerződést kötött a spanyol első osztályban szereplő Racing Santanderrel. Az átigazolási díjat nem hozták nyilvánosságra, azonban valahol 4,5 és 7 millió euró között mozoghatott. A játékosért több kedvezőbb ajánlatot is elutasítottak, azonban ezek a szezon közben érkeztek, a klubra pedig nyomás nehezedett a bajnokság miatt. Ez azt jelentette, hogy nem volt valószínű, hogy megváltak volna egy meghatározó játékostól a szezon közepén. A csatár úgy érezte, hogy egy Racing szintű csapatnál nagyobb eséllyel kezdene a mérkőzéseken. Pedro Munitis társaként 11 góllal – köztük egy Athletic Club elleni mesterhármas –, négy gólpasszal, valamint öt kiharcolt büntetővel zárta a szezont. A páros hatékonysága miatt kapták a Dúo Sacapuntos becenevet. A következő szezon előtt Marcelino García Toral, a csapat edzője megjegyezte: „Mindannyian tudjuk, hány pontot gyűjtött a Racing, amikor Žigić és Munitis nem volt a pályán. Nélkülük a Racing nem szerzett volna pontokat.” Teljesítményének köszönhetően az év legjobb szerb labdarúgójának is megválasztották, valamint megkapta az év legjobb szerb játékosának járó Aranylabdát, amelyet a Szerb labdarúgó-szövetség oszt ki.
Valencia A játékos 2007 augusztusában szerződött a spanyol Valencia csapatához. Az átigazolási összeget nem hozták nyilvánosságra, egyes felvetések szerint 15 milliót, 18 milliót, valamint 20 millió euró körüli összeget fizettek a játékjogáért cserébe. Ez az összeg valószínűleg tartalmazta a játékos bérét is. Számos másik csapattal is szóba hozták, a török Fenerbahçe olyan ajánlatot tett, ami mind a Racing, mind a játékos számára anyagilag kedvezőbb volt, azonban ő „Európa legjobb bajnokságában” akart maradni egy olyan országban, ahol már megszokta a nyelvet és a kultúrát. Érkezésekor bokasérüléssel bajlódott, – ami késleltette a beilleszkedését a csapat keretébe, ráadásul a Mundo Deportivo szerint ezzel aláásta az edzői stáb bizalmát – majd egy 2008-as Eb-selejtezőn kockáztatta a játékot, a sérülése így még inkább súlyosbodott. Emiatt októberig nem léphetett pályára a Valencia csapatában. balra|bélyegkép|188x188px|Žigić 2008-ban Csereként debütált a második félidőben a Chelsea elleni Bajnokok Ligája-csoportmeccsen. Az Espanyol elleni bajnokin már kezdőként is szerepet kapott, de sem az őt szerződtető Quique Flores, sem pedig Ronald Koeman nem számolt kezdőként a játékossal. Az átigazolási időszak közeledtével Koeman egy hetet adott neki, hogy bizonyítson. A Valencia a december 19-i kupatalálkozón sem szerzett gólt. A harmadosztályú Real Unión ellen vereségre álltak, azonban az ő góljainak köszönhetően megfordították a mérkőzést. Három nappal később, a Real Zaragoza elleni bajnokin ismét betalált, csapata 2–0-s hátrányból mentette döntetlenre a találkozót. Kölcsön akarták adni az angol Portsmouth csapatának, azonban Koeman meggondolta magát a kölcsönt illetően. Azonban a szezonból hátralévő időben csak kilenc alkalommal léphetett pályára csapata szerelésében, ebből kétszer kezdőként.
A Premier League-be való távozással kapcsolatos találgatások nem vezettek eredményre. Žigić mindössze egy alkalommal lépett pályára a Valencia színeiben, egy UEFA-kupa találkozón. Azonban lehetőség nyílt arra, hogy korábbi csapatához, a Racing Santanderhez kerüljön kölcsönbe. Ez Luis Fernández visszavonulásától függött, hiszen a spanyol játékos térdében betegség alakult ki, és így felszabadult volna egy hely a spanyol klub első csapatában. Az LFP orvosi bizottsága úgy döntött, hogy állapota még nem egyértelműen a pályafutása végét jelenti, emiatt a megállapodást a 2009. januári átigazolási időszakig el kellett halasztani. Az ezt követő időszakban négy mérkőzésen lépett pályára a Valencia szerelésében, háromszor talált be az ellenfelek kapujába.
A kölcsön életbelépésével a játékos visszatért a Racing csapatához. A csapatnak állnia kellett a bérét, valamint a Mario Regueiro eladásából származó tartozást. Vételi opció nem állt rendelkezésre. Bemutatkozó mérkőzésén ő szerezte a Valladolid ellen a győztes gólt. Két hét elteltével ismét betalált a Getafe elleni bajnokin, majd a Sevilla elleni idegenbeli 2–0-s siker alkalmával is gólt szerzett. A csapat házi gólkirálya lett az idényben, 19 meccsen elért 13 bajnoki góljával.