250px|right|thumb|Yucca guatemalensis 250px|right|thumb|Yucca thompsoniana virága 250px|right|thumb|Yucca-fajok által dominált növénytársulás a mexikói San Lius Potosi mellett 250px|right|thumb|Faxon-jukka a Las Vegas-i Springs Preserve Garden-ben 250px|right|thumb|Józsué-pálmaliliom virágrügye 250px|right|thumb|Yucca elata virágzó hajtása a Las Vegas-i Desert Demonstration Garden-ben 250px|right|thumb|Yucca rigida hajtáscsúcsa 250px|right|thumb|Yucca schidigera a Kaliforniai Palm Canyonban
A pálmaliliom vagy jukka (Yucca) a spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozó nemzetség. A „pálmaliliom” nevet pálmákra emlékeztető levélüstökük és liliomokéra hasonlító fehéres virágaik után kapták. A „jukkapálma” név mindazonáltal botanikailag helytelen, a Yucca genus tagjai nem állnak rokonságban a valódi pálmákkal.
Előfordulásuk A nemzetség neotropikus elterjedésű, diverzitáscentrumuk Közép-Amerika területére esik.
A Yucca nemzetség fajai elsősorban arid és szemiarid területek lakói Mexikó félsivatagi területeitől az USA nyugati partvidékén át Kanada déli vidékéig (Yucca glauca subsp. albertana). Néhány fajuk a Mexikói-öböl partvidékén és az USA keleti részein széles körben elterjedt, azonban eredeti élőhelyük ezeknek a fajoknak is a mexikói-amerikai határrégió közelében terült el. Széles elterjedési területükön számos élőhelyi adottságú területen előfordulnak, kezdve a hegyvidéki területeken 2700 m tengerszint feletti magasságban előfordulóktól (Yucca harrimaniae, Utah) a mérsékelt éghajlatú tengerparti régiókban előforduló fajokig (Yucca filamentosa, Virginia).
A nemzetség fajai képviseltetik magukat a Sonora és Chihuahua-sivatagokban, A Keleti-Sierra Madre hegyeiben (valamint a Mexikói-fennsíkon a Keleti- és a Nyugati-Sierra Madre között) egészen a Déli-Sierra Madre hegyvidékéig, valamint dél felé a Yucatán-félsziget és a Kaliforniai-félsziget déli vidékéig. Néhány fajuk szubtrópusi vagy trópusi régiókban endemikus, mint az epifiton vagy terresztris Yucca lacondonica a Sierra Norte de Chiapas hegyeiben vagy a Yucca guatemalensis Mexikó déli részén illetve a Yucca yucatana Belize és Guatemala területén.
Megjelenésük A jukkák évelő, fásodó törzsű cserjék vagy fatermetű növények, fajtól függően igen rövid, vagy akár több méter magas törzsük tetején hordozzák levélüstöküket. Egyes fajaik elágazók vagy csoportképzők, míg mások magányosan fejlődnek. A levélüstököt rozettaszerűen álló kard alakú, párhuzamos erezetű levelek alkotják, szélük lehet fogazott vagy szálara hasadó, a levélcsúcs többnyire hegyes tövisben végződik. Egyes fajok levele keskeny, szukkulens, míg másoké lapított, széles.
Fajtól függő korban, de általában a tíz évnél idősebb növényeken fejlődnek virágok. A több méter magasra is megnövő virágzati tengelyen olykor több száz, fehéres színű, bókoló harangra emlékeztető hatszirmú virág fejlődik. A virágok radiális szimmetriával rendelkeznek, szabad szirmúak, esetleg a szirmok tövükön összenőhetnek. Hat porzójuk és három termőlevélből összenőtt termőtájuk fejlődik, a mélyzöld színű termő 1–2 mm átmérőjű, háromosztatú, néha szögletes.
Termésük húsos vagy kiszáradó bogyó, melyek nagyszámú, nagyrészt fekete vagy szürke magot tartalmaznak.
Egyes fajok télállóak Közép-Európában is (legismertebb a széles körben ültetett Yucca filamentosa), melyek főleg a rövid törzsű, nem szukkulens levelű fajok közül kerülnek ki.
Ökológia A Yucca nemzetség, a fikuszokhoz (Ficus) hasonlóan szép példája a rovarok és a növények közötti koevolúciónak. A jukkák minden faja a jukkamolyok nőstényeinek közreműködését igénylik megporzásukhoz (hasonlóan, mint a Ficus fajok és az Agaonidae darazsak esetében). A nőstény jukkamoly maxillái között szállítja a jukka virágporát a virágokra, majd az avval beporzott virágra helyezi el petéit, ahol a kikelő fiatal lárvák a jukka magkezdeményeivel táplálkoznak. Azonban a jukka magháza rengeteg magkezdeményt tartalmaz, így a növénynek a lárvák rágásából adódó vesztesége kiegyenlítődik a megporzás okozta nyereséggel.
Rendszerezésük
A Yucca nemzetség közel 50 fajt és 24 alfajt számláló genus, melynek fajai négy sectio-ba (fajcsoportba) sorolhatóak. A fajcsoportok közötti diagnosztikai különbségek elsősorban a termés felnyílásának módjában állnak: egyesek termése felnyíló, míg másoké fel nem hasadó, szabálytalanul töredező.
Felhasadó termésű fajok
Fásodó hajtású fajok, alacsony vagy magasra növő, elágazó vagy elágazásmentes törzzsel. Egyesek magánosan fejlődnek, míg mások csoportképzők. Szálas gyökérrendszere hosszabb-rövidebb rizómából ered, a rizóma a főtörzs folytatásaként jelenik meg a talajban. A levelek változó megjelenésűek, legtöbbször lándzsa vagy kard formájúak, egyenesek, a levelek széle lehet fogazott vagy fogaktól mentes, néha szálakra hasadozó.
A virágzó hajtás felegyenesedő, vagy néha oldalra hajló, a virágok csengettyű alakúak, krémszínűek vagy fehérek, hat lepellevelük van. A termés gömbölyded, tojás alakú vagy hengeres. A fásodó vagy húsos toktermések három egyenlő nagyságú kamrát képeznek. A magok feketék, sima vagy strukturált felszínnel rendelkeznek, ritkán szárnyaltak. A magok fajtól és termőhelytől függően hat-tíz hét alatt érnek be.
Fel nem nyíló termésű csoportok
A növények fásodó hajtásúak, a szár lehet alacsony vagy magas, elágazó vagy nem elágazó, a növény lehet csoportképző vagy állhat magánosan. A gyökérrendszer vékony, kevéssé elágazó gyökerekből áll, melyek hosszabb-rövidebb földalatti rizómából erednek. A fényes vagy viaszos levelek változó megjelenésűek, szélük nem fogazott és gyakran fonalakra hasadozik.
A virágzati tengely egyenes, néha oldalra hajló, a virágok csüngők, formájuk csengőtől kuglóf alakúig változhat, illatosak (Yucca faxoniana). A termés gömbölyded vagy hengeres, húsos vagy szivacsos állagú (Yucca brevifolia). A magok exocarpiuma sima vagy ráncos.
Határozókulcs a csoportok elkülönítéséhez 1. a) A termés fel nem nyíló ..... 2 b) A termés felnyíló ..... 3
2. a) A levélüstök nagyon rövid száron ül, a levelek, a virágok és a gyökerek húsosak, rizóma fejlődik, a virágok bazális állásúak, murvalevelek között fejlődnek; A magok érdesek, gyengén szárnyaltak ..... Endlichiana szekció b) A levelek és a virágok nem szukkulensek. a gyökérrendszer kevéssé elágazó; a magok nem szárnyaltak ..... 4
3. A levelek vékonyak, általában keskenyek, hajlékonyak, néha szélesek, lándzsa alakúak, valamennyire merevek. A termés kiszáradó tok, érés során felhasad. A magok simák, laposak, keskenyek, nem szárnyaltak ..... 5
4. a) Leveleik nagyok, lándzsa alakúak, merevek, kardszerűek, néha keskenyek és hajlékonyak. Termésük nagy és húsos, néha csüngő és kiszáradó, barnás-feketés színű, ragacsos állagú. A magok nagyok és lapítottak, kidomborodóak, nem szárnyaltak, szürkék ..... Yucca szekció b) A levelek keskenyek és hajlékonyak, laposak tűszerűek, hegyes tövisben végződnek. A termésük kiszáradó, szivacsos állagú, felnyíló, a magok lapítottak, simák, fényes felszínűek, nem szárnyaltak ..... Clistocarpa szekció
5. a) A növények magánosak, sokszor egytörzsűek vagy a levélrozettából elágazók. A virágzati tengely felegyenesedő, nagyon magas (4–5 m) széles, hosszabb-rövidebb oldalágakkal, szukkulens ..... Hesperoyucca szekció b) A növények magánosak vagy elágazók, pleiokarpok, a virágzati tengely 4 m-nél alacsonyabb, rövid vékony, nem szukkulens oldalágakkal ..... Chaenocarpa szekció
Fajok Sectio Yucca Engelm. Syn.: Sarcocarpa Series Faxonianae Hochstätter: Yucca carnerosana (Trel.) McKelvey Yucca faxoniana (Trel.) Sarg. (Faxon-jukka)
Series Baccatae Hochstätter Yucca baccata Torr. Yucca confinis McKelvey
Series Treculianae Hochstätter Yucca capensis Lenz Yucca declinata Laferr. Yucca decipiens Trel. Yucca filifera Chabaud Yucca grandiflora Gentry Yucca jaliscensis Trel. Yucca mixtecana Garcia-Mend. Yucca periculosa Baker Yucca potosina Rzed. Yucca schidigera Roezl ex Ortgies Yucca schottii Engelm. Yucca torreyi Shafer Yucca treculiana’‘ Carriere Yucca valida Brandegee
Series Gloriosae Hochstätter Yucca gloriosa L. Yucca recurvifolia Salisb.
Series Yucca Yucca aloifolia L. Yucca guatemalensis Baker, syn.: Yucca elephantipes Regel Yucca lacandonica Gomez Pompa & J.Valdes Yucca linearifolia Clary Yucca madrensis Gentry Yucca yucatana Engelm.
Sectio Endlichiana Hochstätter Yucca endlichiana Trel.
Sectio Clistocarpa Engelm. Yucca brevifolia Engelm. (józsuéfa, Józsué-pálmaliliom) Yucca brevifolia subsp. brevifolia Yucca brevifolia subsp. jaegeriana (McKelvey) Hochstätter Yucca brevifolia subsp. herbertii (Webber) Hochstätter
Sectio Chaenocarpa Engelm. Series Filamentosae Hochstätter Yucca filamentosa L.: Yucca flaccida Haw.
Series Rupicolae Hochstätter: Yucca cernua E.L.Keith Yucca pallida McKelvey Yucca queretaroensis Lujan Yucca reverchonii Trel. Yucca rigida (Engelm.) Trel. Yucca rostrata Engelm. ex Trel. Yucca rupicola Scheele Yucca thompsoniana Trel.
Series Harrimaniae Hochstätter Yucca harrimaniae Trel. Yucca harrimaniae subsp. harrimaniae Yucca harrimaniae subsp. neomexicana (Wooton & Standl.) Hochstätter Yucca harrimaniae subsp. sterilis (Neese & Welsh) Hochstätter Yucca harrimaniae subsp. gilbertiana (Trel.) Hochstätter Yucca nana Hochstätter (törpe pálmaliliom)
Series Glaucae (McKelvey) Hochstätter: Yucca angustissima Engelm. ex Trel.: Yucca angustissima. subsp. angustissima Yucca angustissima subsp. toftiae (Welsh) Hochstätter Yucca angustissima subsp. kanabensis (McKelvey) Hochstätter Yucca angustissima subsp. avia (James Lauritz Reveal) Hochstätter Yucca arkansana Trel.: Yucca arkansana subsp. arkansana Yucca arkansana subsp. louisianensis (Trel.) Hochstätter Yucca arkansana subsp. freemanii (Shinners) Hochstätter Yucca baileyi Wooton & Standl.: Yucca baileyi subsp. baileyi Yucca baileyi subsp. intermedia (McKelvey) Hochstätter Yucca coahuilensis Matuda & Lujan Yucca campestris McKelvey Yucca constricta Buckley Yucca elata Engelm. (szappan-pálmaliliom): Yucca elata subsp. elata Yucca elata subsp. utahensis (McKelvey) Hochstätter Yucca elata subsp. verdiensis (McKelvey) Hochstätter Yucca glauca Nutt.: Yucca glauca subsp. glauca Yucca glauca subsp. stricta (Sims) Hochstätter Yucca glauca subsp. albertana Hochstätter
Sectio Hesperoyucca Engelm. Yucca whipplei Torr.: Yucca whipplei subsp. whipplei Yucca whipplei subsp. caespitosa (M.E.Jones) A.L.Haines Yucca whipplei subsp. intermedia A.L.Haines Yucca whipplei subsp. percursa A.L.Haines Yucca whipplei subsp. newberryi (McKelvey) Hochstätter Yucca whipplei subsp. eremica'' Epling & A.L.Haines
Galéria
Fordítás
Források és ajánlott irodalom K. H. Clary: Phylogeny, character evolution, and biogeography of Yucca L. (Agavaceae) as inferred from plant morphology and sequences of the internal transcribed space (ITS) region of the nuclear ribosomal DNA. Ph. D. dissertation, 1997. G. Hentzschel: Morphologie und Anatomie der Samen von Yucca L. (Agavaceae). In: Fritz Hochstätter: Yucca II (Agavaceae), 2002. George Howe: Yuccas of the Southwestern United States: A study in numerical taxonomy and in origins at the species level. 1986. Fritz Hochstätter: Yucca (Agavaceae). Database. Synonymized checklist electronically published at fhnavajo.com. 1998. Fritz Hochstätter: Yucca I (Agavaceae). USA und Kanada. 2000. Englisch mit deutscher Zusammenfassung. Fritz Hochstätter: Yucca II (Agavaceae). USA. 2002. Englisch mit deutscher Zusammenfassung. Fritz Hochstätter: Yucca III (Agavaceae). Mexico mit Baja Kalifornia. 2004. Englisch mit deutscher Zusammenfassung. Fritz Hochstätter: A review of the smallest and most succulent of the yuccas, now placed in its own section Endlichiana. In: CactusWorld. Band 26, Nr. 2, S. 100-102. M. Konnert: Isoenzymanalysen in Agavaceae. In: Fritz Hochstätter: Yucca II (Agavaceae). 2002. G. Mettenleiter: Rasterelektronenmikroskopische Aufnahmen der Yucca Samen. In: Fritz Hochstätter: Yucca II (Agavaceae). 2002.