thumb|right|250px|LGM–118A Peacekeeper interkontinentális ballisztikus rakéta robbanótölteteinek visszatérése a Kwajalein-atollon lévő rakétakísérleti telep közelében Az Able Archer 83 1983. november 2-án kezdődött, tíznapos NATO-hadgyakorlat volt. A hidegháború eme meglehetősen kevéssé ismert mozzanatára több történész is úgy tekint, mint az 1962-es kubai rakétaválság utáni korszak azon pillanatára, amikor a világ legközelebb került egy atomháborúhoz.
Az egész Nyugat-Európát felkaroló hadgyakorlat középpontjául a belgiumi Monstól északra található NATO-főhadiszállás szolgált. Az Able Archer hadgyakorlat-sorozat egy egyre fokozódó konfliktushelyzetet szimulált, amely atomfegyverek tömeges bevetésében érte el csúcspontját. Az 1983-as hadgyakorlat több új, korábban nem gyakorolt elemet is tartalmazott, többek között kódolt rádióadásokat, rádiócsendet, államfők részvételét és egy szimulált DEFCON 1 nukleáris riasztást. A hadgyakorlat valósághű mozzanatait súlyosbította az Egyesült Államok és a Szovjetunió között a Pershing II rakéták európai telepítési tervei miatt kialakult feszültség. A Szovjetunióban ezért néhányan úgy gondolták, hogy az Able Archer 83 hadgyakorlat csupán álca, amely egy megsemmisítő első atomcsapás előkészületeit palástolja.Andrew and Gordievsky, Comrade Kryuchkov's Instructions, 85–7.Beth Fischer, Reagan Reversal, 123, 131.Pry, War Scare, 37–9. Válaszlépésként a szovjetek készültséget rendeltek el a saját nukleáris haderőiknél, valamint a Kelet-Németországban és Lengyelországban állomásozó légi egységeiknél.Oberdorfer, A New Era, 66.SNIE 11-10-84 "Implications of Recent Soviet Military-Political Activities" Central Intelligence Agency, May 18, 1984. Az atomháború veszélye a hadgyakorlat november 11-i végezetével hirtelen elhárult.Andrew and Gordievsky, Comrade Kryuchkov’s Instructions, 87–8.Pry, War Scare, 43–4.
Előzmények A RJAN-hadművelet Az Able Archer 83 körül kialakult krízishelyzet egyik fő eleme két évvel korábban került a helyére. 1981 májusában magas rangú KGB-s tisztek és szovjet politikusok előtt Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, valamint Jurij Andropov, a KGB parancsnoka, együtt kijelentette, hogy az USA titokban atomtámadást készít elő a Szovjetunió ellen. A fenyegetés visszaszorítására Andropov bejelentette, hogy a KGB és a GRU megkezdi a RJAN-hadműveletet; a RJAN (oroszul РЯН) az atomrakéta-támadás (Ракетное Ядерное Нападение) kezdőbetűinek rövidítése. A RJAN-hadművelet a szovjet békeidős történelem legnagyobb méretű hírszerzési programja volt. A külföldön állomásozó ügynökök többek között megfigyelés alatt tartották azokat a kulcsszemélyeket, akik egy atomtámadás beindítását tudnák elrendelni; azokat a katonákat és azt a műszaki személyzetet, akik a támadás végrehajtásában vennének részt; valamint azokat a létesítményeket, ahonnan a támadás indulna. Nagy valószínűséggel a RJAN-hadművelet célja egy esetleges támadási szándék felderítése majd megelőzése volt.Andrew and Gordievsky, Comrade Kryuchkov's Instructions, 74–6, 86.Fischer, Benjamin B (1997). A Cold War Conundrum: The 1983 Soviet War Scare - Phase II: A New Sense of Urgency. CIA.
A RJAN-hadműveletet kiváltó okok nagy része napjainkban is ismeretlen. A legmagasabb rangú, KGB-ből disszidáló Oleg Gordijevszkij véleménye szerint a „szovjet üldözési mánia” és a „reagani uszítás” egymást erősítette. Brezsnyev és Andropov „nagyon régies, ... kommunista dogmák által könnyen befolyásolható” emberek voltak, akik tényleg hittek abban, hogy Reagan képes atomháborút indítani és a Szovjetuniót, Trockij szavaival élve, „a történelem szemétdombjára” vetni.Fischer, "A Cold War Conundrum": Appendix A: RYAN and the Decline of the KGB .Testimony of Oleg Gordievsky to Congress. Benjamin B. Fisher, a CIA egyik történésze számos okot talált, amelyek a RJAN-hadművelet beindításához vezettek. A listavezető ok Reagan elnök 1981-es beiktatása után nem sokkal vette kezdetét: a lélektani hadviselés.
Lélektani hadviselés thumb|right|250px|A GIUK-rés A Szovjetunió elleni lélektani hadviselés 1981. február közepétől megszakításokkal 1983-ig tartott. A műveletek részeként NATO tengerészeti egységek végeztek titkos manővereket a Grönland-Izland-Egyesült Királyság (UK) által határolt GIUK-résben, a Norvég-tengeren valamint a szovjetek „saját” vizeinek tartott Barents-tengeren, Fekete-tengeren és Balti-tengeren. A manőverek célja annak demonstrálása volt, hogy az Észak-Atlanti Szövetség haderői mennyire közel tudnak kerülni a létfontosságú szovjet támaszpontokhoz. Amerikai bombázók egyenesen a szovjet légtér felé repültek, és csak az utolsó pillanatban fordultak el, néha hetente többször is. Ezek a színlelt támadások egyrészt értékes adatokat szereztek a szovjet légvédelem hiányos rádiólokátoros lefedettségéről, másrészt szemléltették egy esetleges atomháború során várható amerikai csapásmérő képességeket.Peter Schweizer, Victory: The Reagan Administration's Secret Strategy That Hastened the Collapse of the Soviet Union (New York: The Atlantic Monthly Press, 1994), p. 8, as quoted at Fischer, "A Cold War Conundrum" (CIA Centre for the Study of Intelligence, 2007) . Hozzáférés ideje: 4 January 2008.
A Korean Air 007-es járatának lelövése
thumb|right|250px|Illusztráció a HL7442-es gépről, a Korean Air légitársaság 007-es járatának Boeing 747-es gépéről A dél-koreai légitársaság 007-es járata az alaszkai Anchorage-ból szállt fel 1983. szeptember 1-jén. Célja a dél-koreai főváros, Szöul volt. A Boeing 747-es tehetetlenségi navigációs berendezését azonban a felszállás közben rosszul állították be (nem álló helyzetben, hanem már gurulás közben indították be), így a gép a menetiránytól egyre inkább nyugat felé tért el. A pilóták mit sem sejtettek arról, hogy a Csendes-óceán helyett kijelölt útirányuktól immár 500 kilométerre eltérve a Szovjetunió szigorúan őrzött távol-keleti katonai szektorába, a Kamcsatka-félsziget majd a Szahalin-sziget fölé tévedtek. A gép elfogására küldött vadászgépek nem tudták egyértelműen polgári gépként azonosítani a KAL 007-es járatot: RC-135-ös, szintén négyhajtóműves, amerikai katonai felderítőgépnek nézték. Az elfogó Szu–15 két R–98-as légiharc-rakétával eltalálta az utasszállítót, amely 12 perccel később a tengerbe csapódott. Túlélők nem voltak.
Az incidens a két szuperhatalom kapcsolatát új mélységekbe taszította. Feltehetően a folyamatos lélektani hadviselés légtérsértési kísérletei miatt a Szovjetunió nagyon ügyelt a légterére. A polgári gép katonai célpontként való azonosítása további magyarázatot adhat a két hónappal később beindított Able Archer 83 hadgyakorlat támadási szándékként való paranoiás értelmezésére.
Az eset eredményeként Ronald Reagan elnök bejelentette, hogy az akkor még fejlesztés alatt álló GPS globális helyzetmeghatározó rendszert elkészültekor polgári felhasználók számára is elérhetővé teszik.History of GPS from usinfo.state.gov
Fegyverkezési verseny
1983. március 23-án Reagan elnök bejelentette a stratégiai védelmi kezdeményezés (SDI) programját, amelyet a média és a programot kritizálók „csillagháborús tervnek” is neveztek. Miközben az amerikai elnök a programot egy atomháború ellenes védőhálónak tekintette, a Szovjetunió szempontjából ez felborította az enyhülés relatív fegyverzeti egyensúlyát és a fegyverkezési versenyt a világűrbe is kiterjesztette. Brezsnyev 1982-es halálát követően Andropov lett a Központi Bizottság főtitkára. Azzal vádolta Reagant, hogy „új terveket eszel ki egy atomháború legmegfelelőbb kirobbantására és abban bízik, hogy azt a háborút meg is tudja nyerni.”Fischer, A Cold War Conundrum: "Star Wars" A kölcsönösen biztosított megsemmisülés elve alapján egy nukleáris háborút nem lehet megnyerni, mivel az első támadás és a válaszcsapás mindkét szuperhatalmat elpusztítaná. Amennyiben azonban az SDI segítségével egy támadás kivédhetővé válik, a kölcsönös pusztulás lehetősége már nem áll fenn és a háború megnyerhetővé válik.
thumb|right|250px|Egy amerikai Pershing II rakéta A csillagháborús tervek miatti szovjet felháborodás azonban kisebb hatással volt a szovjet vezetés Able Archer 83 alatti idegállapotára mint az, hogy 1979-ben a NATO jóváhagyta a Pershing II közép-hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítését. A Pershing II-t a Szovjetunió nyugati határvidékére telepített RSZD–10 Pionyer / SS-20 közép-hatótávolságú rakéták ellensúlyozására készítették, és telepítése jelentős fenyegetést jelentett a keleti blokkra. A Pershing II ugyanis képes volt az atomtámadások ellen megerősített célpontok, például rakétasilók vagy parancsnoki bunkerek megsemmisítésére. Az önjáró rakétaindító percek alatt felkészülhetett az indításra, és a rakéta fejlett navigációs berendezése 30 méteres pontossággal juttathatta célba a robbanófejet. Egy Nyugat-Németországba telepített Pershing II rakéta 4-6 perc repülés után már elérhette a Szovjetunió nyugati részén található célpontját, így gyakorlatilag a rendszer képes volt egy első csapás kivitelezésére. A rakétarendszer képességeit megismerve a szovjet vezetés arra a véleményre jutott, hogy egy Pershing II támadást csakis egy megelőző csapással lehet kivédeni. Benjamin B. Fisher CIA történész szerint ez az észrevehetetlen Pershing II támadás réme vezette a szovjeteket a RJAN-hadművelet melletti döntéshez: minden áron felderíteni, hogy az Egyesült Államok mikor hoz atomtámadási döntést, és még a támadás megkezdése előtt megelőző csapást mérni.Andrew and Gordievsky, Comrade Kryuchkov’s Instructions, 74–6.
Az Able Archer 83 hadgyakorlat Amikor tehát 1983. november 2-án a szovjet hírszerzés atomtámadást megelőző jelek után kutatott, a NATO nekikezdett az ilyen jelek színlelésének. Az Able Archer fedőnevű hadgyakorlatban számos NATO szövetséges vett részt és szimulálta egy atomháború kirobbanásának csapatirányítási, hadvezetési és távközlési feladatait. A feszült nemzetközi helyzet, a korábbi események és a hadgyakorlat kiemelkedően valósághű volta miatt a szovjet vezetés egy része, az akkori szovjet katonai doktrínának megfelelően úgy vélte, hogy a hadgyakorlat egy valódi támadás álcája.Fischer, Reagan Reversal, 123.Fischer, "A Cold War Conundrum": Able Archer 83 . Egy február 17-én kelt KGB távirat ugyanis pontosan egy ilyen helyzetre hívta fel a figyelmet:
1983. február 17-én a KGB parancsba adta az ügynökeinek számos, valószínűsíthetően atomcsapásra utaló indikátor vagy jelzés megfigyelését. Többek között ellenőrzés alatt kellett tartani „mindenkit, aki egy RJAN döntés előkészítésével és meghozatalával foglalkozik, továbbá azokat a csoportokat, amelyek tagjai egy RJAN döntés végrehajtásával kapcsolatos műszaki létesítménnyel állnak kapcsolatban valamint ezen létesítmények üzemeltetésével és távközlésével foglalkoznak.”Andrew and Gordievsky, Comrade Kryuchkov’s Instructions, 72.
thumb|right|250px|A G7 1983-as találkozójának résztvevői: Pierre Trudeau, Gaston Thorn, Helmut Kohl, François Mitterrand, Ronald Reagan, Nakaszone Jaszuhiro, Margaret Thatcher, Amintore Fanfani Mivel az Able Archer 83 egy valós támadás körülményeit szimulálta, nagy valószínűséggel a parancsban megemlített műszaki személyzet aktívan részt vett a gyakorlatban. Sokkal feltűnőbb azonban, hogy Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Helmut Kohl nyugatnémet kancellár is részt vett a gyakorlatban (bár nem egy időben). Szó volt arról, hogy Ronald Reagan elnök, George H. W. Bush alelnök és Caspar Weinberger hadügyminiszter is közreműködik. Robert McFarlane, az újonnan kinevezett nemzetbiztonsági tanácsadó, azonban hamar felismerte, hogy az ő részvétele milyen következményekkel járhatna, és visszautasította a felkérést.Oberdorfer, A New Era, 65.
thumb|left|150px|DEFCON 1 készültség