Maximillian Adolph Otto Siegfried Schmeling (Klein Luckow, Német Birodalom, 1905. szeptember 28. – Wenzendorf, Németország, 2005. február 2.) német ökölvívó, a nehézsúly világbajnoka volt 1930 és 1932 között. Két küzdelme Joe Louisszal az 1930-as évek végén (1936 és 1938) tette halhatatlanná az ő és ellenfele nevét. Szakértők minden idők egyik legveszélyesebb jobbegyenes ütőjének tartják, és beválasztották a világ valaha volt 100 legjobb ökölvívója közé (55. hely). A mai napig Németország egyik legnépszerűbb sportolója. Mai napig ő az egyetlen német, aki sikerrel mérkőzött a nehézsúlyú világbajnoki címért.
Élete Gyermekkora jobbra|210px Schmeling Klein Luckowban született Pomeraniában id. Max Schmeling hajókormányos, és Amanda Fuchs gyermekeként. Szüleivel 1906-ban Hamburgba költözött, ahol apja a Hapag hajóstársaság kormányosa volt. 14 évesen Schmeling elkezdett egy üzleti tanulmányt egy reklámügynökségnél, a Wilkens cégnél (ma FCB Germany).
Felesége, Anny Ondra balra|bélyegkép|200px|Max Schmeling és felesége Anny Ondra Max Schmeling 1933. július 6-án, Bad Saarowban vette el Anny Ondra német–cseh színésznőt, akivel először 1930-ban találkozott. Karel Lamačcsal 1930-ban megalapította Németországban az Ondra-Lamac-Film GmbH-t. A házasság után a szőke szépség híres némafilmekben szerepelt. A Knock Out című filmben mindketten együtt álltak a kamera előtt. Schmeling és Ondra álompár voltak, ám egyre inkább visszavonultak a közélettől. Felesége ennek ellenére férje egyetlen mérkőzését sem tekintette meg. Visszavonulása után sok évet élt Berlinben, Dahlem kertvárosban a Schweinfurthstraßén egy udvarházban. A ház jelenleg a líbiai nagykövetségnek ad otthont.
Viszonya a náci rendszerrel 1928-ban szerződtette a zsidó Joe Jacobsot, hogy legyen a menedzsere. Már ebből is látszik, hogy nem érzett együtt a náci eszmékkel, de Németországban együttműködött a kormány erőfeszítéseivel, hogy az 1930-as évek folyamán lekicsinyelje a belpolitikái egyre inkább negatív nemzetközi világnézetét. Mindazonáltal, ez sokáig nem volt ismert. A második világháború előtt Schmeling - saját életét kockáztatva - két zsidó gyerek életet mentette meg 1938-ban. Csak a '80-as évek végén, Las Vegasban, egy gálaesten derült ki róla, hogy elrejtette egy zsidó barátja két tizenéves fiát a berlini szállodai szobájában, miközben kockázatos módon védte meg őket az SS-től és a Gestapótól a hírhedt kristályéjszaka napjaiban. A Sands-szálloda tulajdonosa, Henri Levin a mikrofonhoz lépve a következőket mondta el akkor a közönségnek:
balra|bélyegkép|200px|Max Schmeling a légierő kötelékében Két hónappal később kitört a második világháború. Amikor a második világháború 1939-ben kitört, Schmelinget besorozták a német Luftwafféba és egy elit gárda tagjaként, ejtőernyősként szolgált. Részt vett a krétai csatában a görögök és a britek ellen, meg is sebesült. De őt ökölvívó csillagként túlzottan értékesnek tekintették hogy továbbra is csatákban szolgáljon. A háború végéig (1945 eleje) szolgált a nagy német hadseregbeli katonai kórháznál Ulmban. jobbra|bélyegkép|200px|Schmeling az Athénban levő katonai kórházban sebesülése után
Karrierje Fellépése az ökölvívás „színpadán” A fiatal Maxnak az ökölvívás iránti érdeklődése 1921-ben egy mozielőadás során ébredt fel, amikor a vásznon Jack Dempsey és a francia Georges Carpentier küzdelmét látta, amint a nehézsúlyú világbajnoki címért. 1922-ben Rajna-vidékre ment, az ökölvívás akkori német központjába. Munkásként dolgozott egy düsseldorfi kútfúró vállalatnál. A munkaadója 1923-ban küldte őt Köln-Mülheimbe, ahol csatlakozott az amatőr ökölvívóklubhoz az SC Colonia 06-hoz. Amatőrként mindössze 12 mérkőzést vívott. 1924-ben kezdte el profi bokszkarrierét, ami több alkalom New Yorkba – a professzionális ökölvívás akkori Mekkájába – vezette. Ott Joe Jacobs a helyi zsidó menedzser képviselte, először közép-, majd félnehéz- és legvégül nehézsúlyú versenyzőként. Első mérkőzését 1924. augusztus 2-án vívta Hans Czapp ellen, akit a hatodik menetben kiütött. Októberben jött az első vereség, Max Diekmann technikai kiütéssel győzött ellene a mérkőzés 4. menetében. Az első két évében 17 győzelem mellett 3 döntetlent és 3 vereséget gyűjtött be, jórészt gyengébb ellenfelek ellen, mígnem 1926. augusztus 24-én megvívhatta élete első címmérkőzését. Berlinben került sor a Max Diekmann elleni visszavágóra, amit az első menetben kiütéssel nyert meg, így német félnehézsúlyú bajnok lett.
Mérkőzések nagynevű ellenfelek ellen 1925-ben a világbajnok Jack Dempsey-vel ellen bokszolhatott Kölnben. 1927. június 19-én nyerte el az első nagy címét; az első komolyabb ellenfele, a belga Fernand Delarge ellen a dortmundi Westfalenhalléban Európa-bajnok lett úgy, hogy a 14. menetben kiütötte. 1927 októberében védte meg először a címeit (európai és német bajnoki), a rutinos Hein Domgörgen ellen (KO7). Két hónappal később az első menetben kiütötte Michele Bonagliát, és azzal ismét megvédte európai „elsőségét”. 1928 végén nehézsúlyúként, amerikai túrára indult, melynek első állomásaként Joe Montét győzte le kiütéssel a 8. menetben, a híres New York-i Madison Square Gardenben. 1929. február 1-jén több leütés után, a 9. menetben technikai kiütéssel kerekedett felül azon a Johnny Riskón, aki a kor nagyjaival szinte mindenki ellen bokszolt, és többeket le is győzött. A következő mérkőzésén, négy hónappal később, a Yankee Stadionban (abban az időben ez szintén a boksz fellegvárának számított, a Garden mellett) a 15. menet után pontozással legyőzte a baszk Paolino Uzcudunt.
Az első világbajnoki cím Gene Tunney visszavonulása után, 1930. június 12-én a megüresedett trónért Max Schmelinget mérkőztették azzal a Jack Sharkey-val, aki három évvel ezelőtt egy vitatott mérkőzésen kapott ki a Jack Dempsey-től. A 80 000 néző egyenlő erők küzdelmét láthatta a 4. menetig, amikor Sharkey balfelütése mélyen az öv alatt ért célba. Utána még reflexszerűen egy balfelütést is bevitt az éppen összecsukló Schmeling fejére. Az első ütés "éreztette hatását", Schmelinget a ringsegédei vitték a sarokba. A bíró az esetet követően diszkvalifikálta Sharkey-t, ezzel Schmeling nehézsúlyú világbajnok lett. Ő lett az első nehézsúlyú világbajnok, aki kizárással nyerte meg az övet.
Az első címvédésére 1931 júliusában került sor, az amerikai Young Stribling ellen. Egy végig kemény mérkőzésen, a 15.menetben az amerikai jobbfelütése „suhant” el Schmeling orra előtt, akinek viszont a jobbhorga tisztán talált, amitől Stribling arccal előre a sarokba esett. 1932. június 21-én újra összecsapott Sharkey-val, ahol Sharkey győzött erősen vitatott pontozással. Ez a döntés arra késztette a menedzserét, Joe Jacobsot, hogy tiltakozásban kiabáljon egy olyan mondatot, ami azóta szállóigévé vált: Az erőfeszítések ellenére, nem tudták elérni, hogy egy harmadik küzdelem legyen a döntő Schmeling és Jack Sharkey között. A német ökölvívó elveszítette a világbajnoki címét, de nem a harci kedvét, hiszen három hónappal később már újabb ellenféllel szemben állt ki. Az ellenfele nem más volt, mint a kor egyik legjobb középsúlyú bokszolója, Mickey Walker, aki nehézsúlyban is „vitézkedett”: kipontozta Riskót és Uzcudunt és a 15. menetben döntetlent ért el Sharkey-val szemben! A mérkőzést figyelve már az elejétől érezhető volt, hogy az eggyel kisebb kategóriájú Walker hősiesen helytáll ugyan, de ezt a mérkőzést csak Schmeling nyerhette meg. Az első perc végén már egy jobbegyenes rázta meg Walkert, majd a menet vége előtt két balegyenest követő jobbegyenessel a padlóra is küldte a volt középsúlyú bajnokot. Mickey egész a 8. menetig sikerrel kerülte el ellenfele jobbkezét, de ekkor Schmeling többször leütve legyőzte nagyhírű ellenfelét.
1933. június 8-án 53 000 néző előtt küzdött meg a „bohém” Max Baerrel. Ezúttal is betalált a rettegett jobb kéz a 10. menetben, de ez esetben nem Schmeling adta, hanem ő kapta. A vereség kipihenése után ismét edzésbe állt, de a következő meccsén ismét kikapott, 1934. február 13-án Steve Hamas ellenében, majd döntetlent ért el Uzcudun ellen. Majd visszavágott Hamasnak, és kipontozta Uzcudunt is. 1934. augusztus 26-án legyőzte Walter Neuselt (1907–1964) Hamburgban. 100 000 ember jelen volt a küzdelemnél, a nézők száma a mai napig a legnagyobb egy bokszeseményen Európában.
A The Ring listája 1935. decemberben: világbajnok James Braddock 1. Joe Louis 2. Max Schmeling 3. Ford Smith 4. Walter Neusel 5. Buddy Baer 6. Tommy Loughran 7. Eddie Mahrer 8. Hank Hankinson 9. Charley Retzlaff 10. Al Ettore
A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt 1935-ben kérte Schmelinget hogy váljon el cseh feleségétől, rúgja ki zsidó menedzserét Joe Jacobsot (1899–1940) is, és határolja el magát zsidó barátaitól. Schmeling visszautasította ezeket a követeléseket. A nürnbergi törvények és a Németországban uralkodó antiszemitizmus miatt az Amerikai Olimpiai Bizottság megfontolta, hogy bojkottálja a berlini olimpiát. Ám a nemzetközileg legismertebb német sportember meggyőzte Schmelinget a náci rezsimről és a részvételről az amerikaiakat. Később korlátlan naivságnak nevezte ezt az ajánlatot. Hamburgban Schmeling nyert egy bokszmérkőzést az amerikai Steve Hamas ellen.
Mindazonáltal, Schmeling a legtöbb híres küzdelem ellenére nem lett világbajnok újra.
A Joe Louis elleni első mérkőzés jobbra|bélyegkép|200px|Max Schmeling menedzserével Joe Jacobsszal 1936. június 19-én harcolt New Yorkban a barna bombázó, Joe Louis ellen, aki veretlen világbajnok volt. Schmeling a legendás hírnevét ezen találkozójának köszönhette. Akkoriban feltűnt egy fiatal, színes bőrű bokszoló, aki sorra verte a legjobb nehézsúlyúakat, és méltán tartották a világbajnoki cím várományosának. Kiütötte a volt bajnok Primo Carnerát (6. menet), Baert (4. menet), a baszk Uzcudunt (4. menet) és a jónevű King Levinskyt (1. menet) is. Joe Louis óriási ütőerejével, robbanékonyságával és remek kombinációival kápráztatta el mind a szakértőket és a közönséget. A „leszállóágban lévő” Schmelinget (bár még mindig a legjobbak között volt) csak lépcsőfoknak tekintették neki a világbajnoki cím felé vezető úton. Schmeling nemcsak, hogy jó formában érezte magát, de egyenesen biztos volt a győzelmében. Megnézte Louis legutóbbi, Uzcudun elleni meccsét, ahol megfigyelte, hogy Joe minden balegyenest követően kissé leejtve húzza vissza bal kezét. Maxnak, mint tudjuk, éppen a jobb keresztütés az erőssége. Jobbegyenes a leeresztett bal kéz fölött... Ráadásul tudta, hogy ez az utolsó lehetősége, hogy megint kiérdemeljen egy világbajnoki mérkőzést. De a nagyérdemű inkább csak azt találgatta, hogy Louis hányadik menetben fogja majd befejezni a meccset. Ehelyett az évtized legnagyobb párharca alakult ki a mérkőzésből.
balra|bélyegkép|200px|Joe Louis és Max Schmeling meccse 1936-ban