Tabák Endre (Kecskemét, 1908. augusztus 11. – Budapest, 1994. május 8.) magyar nemzeti labdarúgó-játékvezető, sportvezető, sportíró, publicista. Beceneve Bubu.
Pályafutása Játékvezetésből 1930-ban Szolnokon Szolnoki MTE titkáraként vizsgázott, hogy megmutassa kollégáinak, hogyan kellene mérkőzést vezetni. 1934-től a Közép-magyarországi Labdarúgó Alszövetség (KöLASz) által üzemeltetett bajnokságokban I. fokú játékvezetőként tevékenykedett. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. A nemzeti játékvezetéstől 1948-ban visszavonult.
A második világháborút követően részt vett a Magyar Labdarúgó-szövetség újjászervezésében. 1945-től a Közép Magyarországi Kerület Játékvezető Testületének főtitkára. A labdarúgás országos vezetői – dr. Ries István és dr. Ábrai Zsigmond – felfigyeltek sportszervezői képességeire.1948–1960 között az országos Játékvezető Testület (JT) főtitkára. Az MLSZ elnökségének tagja volt, közben közreműködött a mezítlábas bajnokság szervezésében. Az Országos Torna és Sportbizottság (OTSB) megalakulása után osztályvezetői megbízást kapott, egyben a JT szakfelügyelője lett. A hazai és a nemzetközi játékvezetői tanfolyamok állandó előadója. 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség elnökhelyettese és országos tanácsának tagja lett.
1950. márciusban a Magyar Futballbírák Testületének (JT) főtitkára Tabák Endre a játékvezetők részére egységes felszerelést alakított ki. A felső ruházat fekete ing, JT emblémával, fehér gallérral, az újak és a nyak fehér szegéllyel. Fekete sportnadrág, fekete sportszár fehér szegéllyel.
Írásai 1923-tól a Szolnokon megjelenő Sport és Művészet című lap munkatársa, később szerkesztője. Népsport főszerkesztője, újságíró. Az Olaszországban megjelenő L'Arbitro (A játékvezető) című lap szerkesztője, a német nyelvű Schiedsrichter Zeitung állandó munkatársa volt. 1957–1959 között a Képes Sport munkatársa, a Sport és Tudomány főszerkesztője. 1958-tól a Népsport labdarúgórovatának vezetőjeként, majd 1962–1969 között a lap főszerkesztőjeként dolgozott. 1959-től a Játékvezető és a Labdarúgás című szaklapokban rendszeresen jelentek meg írásai. Nyugdíjba vonulását követően 1969-1989 között Labdarúgás című szaklap főszerkesztője.
Jelentős szakirodalmi tevékenységet fejtett ki.
Kötetei Ábrai Zsigmond–Tabák Endre: A labdarugó játékvezetés iskolája; Magyar Labdarugó Játékvezetők Testülete, Bp., 1948 A játékvezetők kézikönyve, 1953 Játékvezetők könyve; 2., jav. kiad.; Sport, Bp., 1954 A zöld gyepen... Játékvezetők és labdarúgók könyve; Sport, Bp., 1957 a könyvet több nyelvre – német, olasz, szlovák, román – lefordították, éveken keresztül volt az európai játékvezetők népszerű tankönyve. A zöld gyepen... Játékvezetők és labdarúgók könyve; 2. átdolg., bőv. kiad.; Sport, Bp., 1959 Szepesi György–Tabák Endre: Chiléből jelentjük... Beszámoló a 7. labdarugó-világbajnokságról; Sport, Bp., 1962 Tabák Endre–Antal Zoltán–Hoppe Pál: 25 év sportsikerei; Sport, Bp., 1970
Díjai, elismerései Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951) Munka Érdemrend arany fokozata (1969) Aranytollas újságíró (1989)
Jegyzetek
Források
Labdarúgás - 1993. XXXIX. évfolyam 5. szám
Külső hivatkozások
Kategória:Magyar labdarúgó-játékvezetők Kategória:Magyar írók Kategória:A Képes Sport vezetői, újságírói Kategória:Kecskemétiek Kategória:1908-ban született személyek Kategória:1994-ben elhunyt személyek Kategória:Aranytoll díjasok Kategória:A Nemzeti Sport, Népsport vezetői, újságírói Kategória:Magyar napilapszerkesztők Kategória:Magyar sportújságszerkesztők Kategória:A Labdarúgás vezetői, szerkesztői Kategória:Magyar folyóirat-szerkesztők