Pierre Vago, születési nevén Vágó Péter (Budapest, 1910. augusztus 10. – Noisy-sur-École, 2002. február 1.) magyar származású, nemzetközi hírű francia építész, építészeti szakíró és oktató.
Életútja, építész tevékenysége Vágó József budapesti építész fia, 18 éves korában került Franciaországba. Diplomáját 1932-ben szerezte meg a párizsi École Spéciale d'Architecture főiskolán, ahol Perret tanítványa volt. Még hallgató korában, 1932-ben az „Architecture d'Aujourd'hui" című francia építészeti folyóirat főszerkesztője lett. 1950 óta a szerkesztőbizottság elnöke is volt.
Ugyancsak 1932-ben szervezte meg a RIA (Réunion Internationale d'Architectes) nemzetközi építész szervezetet, amely 1933-ban Moszkvában tartotta első kongresszusát. Ezt átalakítva szervezte 1948-ban az UIA-t (Union Internationale des Architectes), ennek 1969-ig főtitkára is volt.
1957-től haláláig a tournai École Supérieure d'Architecture tanára.
Tervező építészként 1934 óta tevékenykedett. Jelentősebb feladatokhoz a második világháború után jutott:
Településtervezések: Bouches-du-Rhône rekonstrukciója Arles, városrendezési terv Tarascon városrendezési terv Le Mans és más városok rendezési tervei
Jelentősebb építészi munkái: lakótelepek: Arles, Marseille, Le Mans városokban Iskolák: Tarascon, Arles, Párizs-Mont-rouge, Marseille-Malpassé, Montrouge (Jeanned'Arc), Le Mans Bankok: Algír, Tunisz Klinikai épület: Toulouse (Saint-Michele) Templomok: Vanves, Arles (St Pierre tpl.), Carry-le-Rouet, Marseille, Le Mans (St Thérése), Lourdes (X. St. Pius) Lakóház: Le Mans (Huisne parti Sablons negyed), a nyugat-berlini Interbau-telepen (1957), Martigues-Lavéta, El Biar, Villa Hydrában, stb. Áruház: Algírban (1959) Könyvtár: Bonnban stb.
Számos francia és nemzetközi kitüntetés birtokosa, az amerikai, angol, nyugatnémet, mexikói stb. építész szövetség tiszteletbeli tagja, a Budapesti Műszaki Egyetem és a Stuttgarti egyetem tiszteletbeli tagja.
Építészeti tevékenységének hatása az építészet fejlődésére 1931-es párizsi indulásától kezdve hetven éven át mindenütt ott volt, ahol valami történt az építészetben. Vagy ott történt mindig valami, ahol ő megjelent. Ismerte a korszak minden építészét, akik alkotásaikkal formálták az elmúlt század építészetét. A legnagyobb befolyású építészeti folyóirat mellett a legfontosabb nemzetközi építészeti, urbanisztikai szervezetekben vett részt, aktív szereplője volt a legfontosabb, mára már építészettörténetinek számító szakmai eseményeknek.
Irodalom Pierre Vago, l'Architecture d'aujourd'hui, revue internationale d'architecture contemporaine, Paris, 1971 Gabriel Epstein, Pierre Vago, Klaus Müller-Rehm: Architektur-Experimente in Berlin und anderswo. Für Julius Posener, 1989, Pierre Vago: L'UIA, 1948-1998, Epure, 1998, Pierre Vago: Pierre Vago, une vie intense – Archives d'Architecture Moderne, Bruxelles 2000, Pierre Vago: Egy mozgalmas életút; ford. Bereczky Péter (Az építészet mesterei sorozat) – Holnap, Bp., 2002, Major Máté: Pierre Vago (Architektúra sorozat) – Bp., Akadémiai, 1982 Osskó Judit: Unokáink is látni fogják. Tíz építészportré, 1977–1995. Szendrői Jenő, Vargha László, Dercsényi Dezső, Pierre Vago, Farkasdy Zoltán, Goldfinger Ernő, Csonka Pál, Rados Jenő, Gerő László, Jánossy György; jegyz., életrajzok Vukov Konstantin, interjúbev. Borvendég Béla et al.; Terc, Bp., 2007 + DVD
Ideiglenes képgaléria
Jegyzetek
Kategória:Francia építészek Kategória:Magyar építészek Kategória:Modern építészet Kategória:1910-ben született személyek Kategória:2002-ben elhunyt személyek Kategória:A francia Becsületrend magyar kitüntetettjei Kategória:Magyar emigránsok Franciaországban Kategória:Budapesten született személyek