Salgótarján népessége 2022. október 1-jén fő volt, ami Nógrád vármegye össznépességének 17,2%-át tette ki.
Története
A A nagy múltú bányászváros 19. század második feléig nem volt a környezetéből kiemelkedő település, a hegyes-dombos vidék jellegzetes faluinak egyike volt. A 19. század közepén a falu népessége mintegy 800 fő volt, a város mai területén fekvő falvak együttes lélekszáma pedig mintegy 3500.
A település és környéke a szénbányászat majd az ahhoz kapcsolódó ipar fejlődésével indult jelentős gyarapodásnak. Maga Salgótarján az 1870-es években lépte át az 5 ezer fős határt, az 1890-es években a 10 ezer főt és 1940 körül a 20 ezret. A szomszédos, később hozzácsatolt települések hasonló ütemben gyarapodtak.
A II. világháború rövid időre megakasztotta a fejlődést, de Nógrád megye székhelyének idehelyezése és az ipar erőteljes fejlesztése újabb lendületet adott annak. A népességnövekedés újabb három évtizeden át folyamatos és jelentős volt, 1980 körül laktak a legtöbben Salgótarjánban, ekkor a város népessége (beleértve az időközben hozzácsatolt településeket is) kevéssel meghaladta az 50 ezer főt. Azóta azonban a népesség folyamatosan csökken, a csökkenés üteme jelentősen meghaladja az országos átlagot, és a fő oka a helyi gazdaság, főleg az ipar hanyatlása. 2008-ban már 38 683 fő élt itt, igaz, ebben a számban nincs benne a 2006-ban önállóvá vált Somoskőújfalu több mint 2000 lakója.Központi Statisztikai Hivatal Adataiwww.nepszamlalas.hu
Salgótarján népességének változását az alábbi ábra szemlélteti (2001-ig Baglyasalja, Somoskő, Somoskőújfalu, Zagyvapálfalva és Zagyvaróna népességét is beleértve, 2008-ban viszont a 2006-ban önállóvá vált Somoskőújfalu 2287 fős népessége nélkül):
Nemzetiségek
A török időkben elnéptelenedett Salgótarjánt a 18. század végén főleg felvidéki szlovák telepesek népesítették újra. Az 1877-ben megnyitott acélgyár ismét az ország különböző részeiről vonzott különböző nemzetiségű lakosokat a városba. A nagyarányú bevándorlás miatt a település vallási összetétele is vegyes volt.
1890-ben a németek aránya meghaladta a 10, a szlovákoké pedig a 20%-ot,Magyarország helységnévtára 1892, KSH 1910-ben viszont mindkét nemzetiség 5% alatti arányban volt jelen.A Magyar Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Első rész. KSH, 1912 A folyamatos nagyarányú betelepülés és az ipari és városias fejlődés eredményeként erőteljes asszimiláció ment végbe, amihez a két világháború után még a nemzetiségiek egy részének távozása is társult. Mindezek következtében a város mára elvesztette a száz évvel korábbi nemzetiségi sokszínűségét.
Az alábbi táblázat Salgótarján nemzetiségi eloszlását mutatja 2001-es adatok alapján: Nemzetiségi eloszlás (2001)2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora Összesen Magyar Roma Német Szlovák Egyéb 100% 93,8% 2,5% 0,2% 0,2% 3,3%
Vallási összetétel
A város felekezeti összetétele 2001-ben a következőképpen alakult: Vallási összetétel (2001) Összesen Római katolikus Görögkatolikus Református evangélikus Egyéb felekezethez Nem tartozik felekezethez Ismeretlen, nem válaszolt 100% 55,2% 0,5% 2,9% 2,0% 0,8% 23,7% 14,9%
Lakások Év Lakások száma2008 18 271 2007 18 271 2006 19 312 2005 19 260 2004 19 242 2003 19 219 2002 19 240 2001 19 219 2000 19 426 Év Lakások száma1999 19 396 1998 19 377 1997 19 360 1996 19 362 1995 19 332 1994 19 363 1993 19 338 1992 19 237 1991 19 112 1990 18 965
Munkanélküliség
A városban a 2001-es népszámlálás szerint a munkanélküliek száma 4297 volt, életkori megoszlásuk pedig az alábbi: 15-29 éves: 1623 fő 30-39 éves: 1018 fő 40-49 éves: 1097 fő 50-59 éves: 526 fő 60 éves vagy idősebb: 33 fő
Források
Kategória:Salgótarján Kategória:Magyarország népessége