Hlavay György, (Budapest, 1888. január 4. – Budapest, 1958. július 17.) labdarúgó, fedezet, edző.
Pályafutása Klubcsapatban A Budapesti TC-ben lett igazolt focista, az élvonalban már a Nemzeti SC-ben mutatkozott be a remek technikai felkészültségű, taktikailag kivételesen érett középfedezet. Igazi karmester volt, mértani pontosságú, hosszú átadásokkal foglalkoztatta a csatársor mindkét részét. Legértékesebb taktikai fegyvere a váratlan súlypontáthelyezés volt, amivel gyakran állította megoldhatatlan feladat elé az ellenfelek védelmét. Mivel jól írta és jól is olvasta a játékot, helyezkedési képességei miatt a védekezésben is tökéletesen elláta teendőit. Fejjátéka kimagaslott a hazai mezőnyből.
A válogatottban 1909–1914 között nyolc alkalommal szerepelt a válogatottban; kettő kivételtől (Németország; 1911 és Svédország; 1914) eltekintve mindet Ausztria ellen. Az elsőt és az utolsót Minder Frigyes, a köztük lévő hatot Herczog Ede irányítása alatt játszotta.
Edzőként
1927-ben a Bástya edzője lett.
Sikerei, díjai Játékosként Magyar bajnokság bajnok: 1913–14, 1919–20 3.: 1909–10
Edzőként Magyar bajnokság bajnok: 1939–40 2.: 1938–39 Közép-európai kupa (KK) döntős: 1938, 1939 az MTK örökös bajnoka
Statisztika Mérkőzései a válogatottban
Jegyzetek
Források
Hungarian coaches in Italy OSZK gyászjelentések Dénes Tamás-Dlusztus Imre: Meggypiros mezben. A magyar válogatott játékosai 1902-2019. Nemzeti Értékek Könyvkiadó, 2019.
Kategória:1888-ban született személyek Kategória:1958-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Magyar labdarúgók Kategória:Labdarúgó-középpályások Kategória:A Budapesti TC labdarúgói Kategória:A Nemzeti SC labdarúgói Kategória:Az MTK labdarúgói Kategória:Magyar labdarúgóedzők Kategória:Az FTC vezetőedzői Kategória:Az Újpest FC vezetőedzői Kategória:Magyar bajnok labdarúgók Kategória:Az Új köztemetőben eltemetett személyek