Vitéz Kölley György (eredetileg Köhler) (Budapest, 1919. szeptember 29. – Leányfalu, 2005. március 14.) magyar katolikus pap és cserkészvezető. A Szovjetunióban öt éven keresztül Gulag táborban raboskodott Karéliában.

Élete Apja vitéz Köhler Andor szappangyári vezérigazgató 1945 után vállalati főkönyvelő. A középiskoláit az esztergomi ferences gimnáziumban és a Szent István ferences kereskedelmi iskolában végezte. Teológiai tanulmányait Szegeden folytatta, ahol tábori lelkészi képesítést szerzett. 1929. február 6-án tett cserkészfogadalmat. Ismerte gróf Teleki Pál főcserkészt és Sík Sándort, a magyar cserkészet egyik megalapítóját.

1940-ben lép be a Székesfehérvári Szemináriumba. 1941. augusztus 20-án, Szent István napján avatta vitézzé Horthy Miklós kormányzó. Első igazi cserkészfeladatát 1944 októberében kapta, amikor papnövendék korában üldözött gyerekeket kellett bújtatnia.

A második világháború után az elsők között volt, akik elkezdték talpra állítani a cserkészetet; 1945 májusától 1946 júliusáig, a szervezet feloszlatásáig a kiscserkészek országos vezetője volt. Ez a hatalom új, kommunista birtokosainak nem tetszett, mert azok a keresztény cserkészet helyett a kommunista úttörőszövetséget akarták létrehozni.

Még teológus volt, amikor 1946. június 6-án sok társával együtt letartóztatták, és az Andrássy út 60.-ba hurcolták azzal a váddal, hogy tudott egy szovjet tiszt elleni merényletről (kamaraerdei ügy), de nem jelentette. Ezután több helyen is raboskodott; a Vilma királyné úton lévő börtönben rabtársa volt gróf Almássy László Afrika-kutató is, aki fél évszázaddal később Az angol beteg című film címszereplőjének alakját ihlette. Szeptember 9-én a Conti utcai szovjet hadbíróság nyolc év börtönre ítélte. Volt Sopronkõhidán, ahol a 19. zárkában Gábor Áron újságíró volt a rabtársa. Raboskodott Lvovban (Lemberg) is, de a legtöbb időt (5 év) Karéliában töltötte.

Sztálin halála után, 1954 februárjában tért haza, majd Szegeden befejezte teológiai tanulmányait. Shvoy Lajos püspök intézkedésére Székesfehérvárra került, ahol 1956. június 21-én pappá szentelték. Ezután Dunabogdányban kapott hitoktatói állást, ahol a fiataloknak titokban táborokat szervezett, és más cserkészfeladatot is vállalt. Az 1956-os forradalom alatt Pestre sietett a cserkészet újraalakításának reményében.

1961. február 6-án újra letartóztatták, majd ezt követően a Fővárosi Bíróság Havass Géza és társai perében mint XI. rendű vádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvételért három év börtönre (mellékbüntetésként 2000 forint vagyonelkobzásra és 4 évi, a törvényben meghatározott egyes jogainak gyakorlásától való eltiltásra) ítélte. A vád szerint 1954-ben illegális szervezkedést hajtott végre, amelyben az elitnevelésre helyezték a hangsúlyt, körülbelül 350 fiatalt nevelt „fasiszta cserkész szellemben a népi demokrácia ellen”. A Markó utcában, Tökölön, Márianosztrán és Sátoraljaújhelyen raboskodott. 1963 áprilisában amnesztiával szabadult, és ismét Dunabogdányba került, ahol egy ideig házi őrizetben tartották.

1969 nyarán külföldre emigrált. Svájcban, majd az NSZK-ban élt. 1970-ben a Külföldi Magyar Cserkészszövetség kérésére átvette az európai magyar cserkészkerület vezetését, melynek parancsnoka volt majd’ két évtizedig. A külföldön élő magyar fiataloknak téli táborokat, regös táborokat és mozgótáborokat szervezett. 1989-93 között a szövetség tiszteletbeli elnöke volt.

Az 1989-90-es rendszerváltás után örömmel tért haza. A rehabilitációs kérelmét a Szovjet Déli Hadseregcsoport Katonai Törvényszéke 1991. január 21-én elutasította. Münchenből végleg visszaköltözött Magyarországra, Leányfalura, a régi családi birtokuk helyén épült Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házba. Ez közel volt Dunabogdányhoz, ahonnan sok régi és új cserkész jöhetett őt látogatni. Egészsége akkorra már megromlott; 1992 júliusában egy erdélyi körút volt az utolsó nagy rendezvénye, ahová elvitte a többnyire már nyugaton született, de magyar népdalokat éneklő cserkészeket.

1999. június 29-én Dunabogdányban tartotta hálaadó miséjét, és Leányfalun ünnepelte fényes cserkész ünnepségen 80. születésnapját.

2005. március 14-én hajnalban hunyt el, hosszú, türelemmel viselt testi gyengeség után. Halálhíre egyházi és cserkészkörökben gyorsan terjedt. Március 31-én Leányfalu temetőjében helyezték végső nyugalomra, szülei sírjába.

Munkái Értetek és miattatok. Egy magyar cserkészvezető visszaemlékezései. München, 1986. (új kiad. Eötvös Kiadó, Budapest, 1989) Értetek és miattatok. Egy magyar cserkészvezető visszaemlékezései; jegyz. Bank Barbara, Soós Viktor Attila; 3. bőv. kiad.; Faluház és Ravasz László Könyvtár, Leányfalu, 2017

Jegyzetek

Források

http://ezernegyes.hu/gulag/ Kölley György, 1919–2005; szerk. Adorján András; Faluház és Ravasz László Könyvtár, Leányfalu, 2017

Kategória:Magyar katolikus papok Kategória:Magyar cserkészek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:1919-ben született személyek Kategória:2005-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar Gulag-rabok Kategória:Bebörtönzött egyházi személyek