Leordina (jiddisül לרדינה) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban, Leordina község központja.
Fekvése Máramarosszigettől 44 kilométerre délkeletre, a Visó partján fekszik.
Nevének eredete Neve talán a 'medvehagyma' jelentésű román leordă szóból származik. Először 1411-ben említették Lewrgyna és Leorgina alakban. Lehetséges, hogy azonos az 1373-ban Visso néven említett falvak egyikével. Nevét a helységnévrendezés idején a Leordinay családra való hivatkozással hagyták változatlanul.
Története Területe 1353-ban Bogdán vajda uradalmához tartozott. 1411-ben a Dolhai család kapta meg, és a következő évszázadokban annak Leordinai (Urda) nevű utódai birtokolták. 1479-ben David presbiter Ruthenorum néven említették papját, tehát jobbágyságának egy része vagy egésze akkor ruszin etnikumú volt. A következő évszázadban bizonytalan nyelvű, a 17. században már román volt. 1720-ban tizenkét nemesi és négy jobbágytelket írtak össze benne.
Görögkatolikus parókiája 1809-ben alakult. Első zsidó lakói 1800 körül érkeztek Galíciából. 1850 körül már zsinagógájuk volt. Vallásilag a máramarosszigeti haszid Teitelbaum rabbikhoz kötődtek.Mislovics Erzsébet: A hászidizmus megjelenése és terjedése. In Bányai Viktória – Fedinec Csilla – Komoróczy Szonja Ráhel szerk.: Zsidók Kárpátalján. Bp., 2013, 65. o. 1944-ben tábori csendőr alakulat állomásozott itt. Kern Antal alezredes 1944 szeptemberében felgyújtatta a falut, ahol sok szökött román és zsidó munkaszolgálatos rejtőzött. A tűzben háromszáz román és száz zsidó munkaszolgálatos vesztette életét, ez a V/ 2, a X/2, ill. a XI/2 musz századokat érintette volna, a veszteséglistájukon azonban ez nem szerepel, a máramarosi hitközség (mely a helyi zsidótemetőt gondozza) erről nem ismer adatot, és Randolph L. Braham, a neves holokausztkutató, aki maga is a V/2 musz század tagja volt, nem említi.
1838-ban 585 görögkatolikus, 59 zsidó és 26 római katolikus vallású lakosa volt.
1910-ben 1669 lakosából 1309 volt román, 315 német (jiddis) és 34 ruszin anyanyelvű; 1351 görögkatolikus és 300 zsidó vallású.
2002-ben 2593 lakosából 2584 volt román nemzetiségű; 2250 ortodox és 295 adventista vallású.
Gazdasága A községben négy faipari cég működik.
Közlekedés A települést érinti a Szálva–Alsóvisó–Visóvölgy–Máramarossziget-vasútvonal.
Nevezetességek Első világháborús német katonai temető tizenkét sírral.
Jegyzetek
Források Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943 és Randolph L. Braham – Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. Budapest, 2007, 687. o.
Kategória:Máramaros megye települései Kategória:Máramaros vármegye települései