A Buzánszky Jenő Stadion és sporttelep Dorog város, valamint Komárom-Esztergom vármegye egyik legnagyobb, egyben Magyarország egyik legrégebbi sportlétesítménye. A nyilvántartásban korábban Bányász stadion, majd Dorogi Városi Stadion néven szerepelt, míg 2010. május 4. óta viseli Buzánszky Jenő nevét. A város közepén, a Köztársaság út – Iskola utca – Vasút-sor – Zsigmondy Vilmos-lakótelep által közrezárt, 6334 négyzetméternyi területen található. Egykor a Dorogi Szénbányák Vállalat, 1995 óta napjainkig pedig a Dorogi Szénmedence Sportjáért Közalapítvány a tulajdonosa. 2012 óta a Dorog Város Egyesített Sportintézménye végzi az üzemeltetését. A Dorogi FC, valamint a Dorogi Egyetértés SE székhelye és centerpályája.
Építése 1914-ben kezdődött, azonban az I. világháború eseményei miatt megakadt és 1918-ban folytatódott, végül 1921-ben avatták fel. Az észak-dél tájolású stadion egy komplett sportközpont is egyben, ahol a füves szabványméretű labdarúgópályát és a hatsávos salakos atlétikai futópályát övező lelátókon és öltözőépületen kívül klubszékház, sportcsarnok, uszoda, birkózócsarnok, műfüves villanyfényes edzőpálya, automata tekepálya, strandröplabda pálya, zenepavilon, sportmúzeum, műanyag borítású sípálya, büfék, szauna és fitnesz szalon is található. Korábban szabadtéri tenisz-, kézi- és röplabdapálya, kuglipálya, salakos kispálya, valamint egy komplett atlétikapálya is üzemelt benne. A létesítmény fő tervezője a kor neves és népszerű aranyokleveles építészmérnöke, a Dorogon élt Gáthy Zoltán volt.
Az idők során több felújításon és bővítésen ment keresztül úgy, hogy az eredeti arculatát mind a mai napig megőrizte. Hivatalosan a legnagyobb befogadó képessége fő volt, amit 1963-ban hitelesítettek. Napjainkban, az elfogadott új rendszabályok alapján tízezer, a FIFA-szabványra történő átalakítása esetén pedig hatezer néző befogadására alkalmas. A 2001-ben történt központi hitelesítés alapján „C”-kategóriás besorolást, míg 2016-ban, az MLSZ megszigorított követelményének eleget téve, másodosztályú engedélyt kapott. A stadion mint komplett sportközpont működik. Mindenkori fő rendeltetése, hogy a Dorogon működő versenysportokban részt vevő csapatok számára a mérkőzésekhez, versenyekhez, viadalokhoz, valamint az edzésekhez és a felkészülésekhez a megfelelő körülményeket biztosítsa. A versenysport mellett a diák-, és a tömegsportot is szolgálja. A sport adta lehetőségeken felül kihasználtsága szélesebb körben is kiterjed. A stadion egyben kulturális és szabadidőközpont is, amely a dorogi és a vonzáskörzetben élők számára számos kikapcsolódási lehetőséget is biztosít.
Története során rengeteg kiemelkedő, köztük számos világhírű sportoló alapozta meg itt a hírnevét, szinte valamennyi sportágból. Csak néhányat említve, Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Ilku István, Ilku Péter, Monostori Tivadar, Varga János, Szűcs Lajos, Mucha József, Szabó József, Beke Imre, Ferencz Károly, Bacsa Péter, vagy Fekete László. Ezen felül itt készült a berlini olimpiára Csik Ferenc olimpiai bajnok úszó, valamint a dorogi csapat tagjaként itt szerepelt Ivo Georgiev bolgár válogatott labdarúgó is.
A létesítményben megfordult hírességek listája is figyelemre méltó. A magyar sport legnagyobb egyéniségei közül gyakorlatilag minden egyes labdarúgó szerepelt már Sárosi Györgytől, az Aranycsapat tagjain át Détári Lajosig, vagy más sportágak képviselői, mint Papp László, Hegedűs Csaba, Kocsis Ferenc, Adler Zsigmond, a magyar asztalitenisz-válogatott, a magyar birkózó-válogatott, a magyar úszó-válogatott. A leghíresebb honi játékvezetők közül Palotai Károly, Puhl Sándor és Bozóky Imre vezettek többször itt mérkőzést. Napjaink egyik nemzetközileg is legelismertebb játékvezetője, Erős Gábor pedig gyakran időzik itt kollégáival és barátaival. Szintén a neves vendégek sorát gyarapítják a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Olimpiai Akadémia tagjai. A sportolókon kívül számos híresség – köztük színészek, zenészek – is tiszteletüket tették. A vezető politikusok közül itt járt Lengyel Gyula, Peyer Károly, Chorin Ferenc, József főherceg, Kádár János, Orbán Viktor, Szili Katalin, Latorcai János, Jánosi György, Vona Gábor, valamint a hírhedtségükről nevezetes Kun Béla, Szamuely Tibor, Rákosi Mátyás és az iráni sah, Mohamed Reza Pahlavi. Ezen kívül XII. Piusz pápa, Serédi Jusztinián, Radnóti Miklós, Németh László, Erdő Péter, továbbá Habsburg Ottó és családja a dorogi látogatása során érintette a stadiont.
Története Az első évtized
bélyegkép|balra|Tradicionális felvétel az 1920-as évek közepéről bélyegkép|A régi főbejárat, a Déli kapu
Az 1914 tavaszán megalakult dorogi sportegyesület első fontos teendői közé tartozott, hogy pályát találjon magának. A szükséges kérvényeztetést követően dr. Schmidt Sándor bányaigazgató a vasút északi oldalán húzódó placcot jelölte ki számukra. A korabeli helymeghatározása szerint Dorog északi településrészén, az Öregkolónia szomszédságában épült. A teret a helyi fiatalok már a futball megjelenése és népszerűvé válása előtt is sportolásra használtak, mégpedig a közkedvelt méta nevű játékot űzték. A leendő sporttelep mellett volt közvetlenül a Binder vendéglő. Azon túl, hogy a sportbarátok törzshelyévé vált, többek között itt alkották és írták alá a Dorogi AFC alapító okiratát, valamint itt születtek a stadion tervei is 1914-ben. A hely fontosságát emelte, hogy a tulajdonos, Binder Lőrinc vált a klub első mecénásává. Mind a sportot, mind a sporttelep kialakítását szervesen támogatta. Elsőként a játéktér kialakítása valósult meg, amelyet gondos mérnöki tervezést követően alakítottak ki. Tekintélyes mennyiségű földet mozgattak meg az alapozáshoz. Egy nagy kiterjedésű és viszonylag mély gödröt ástak, amelynek üregét a visszakerülő föld közé vegyítve különböző vízelnyelő anyagokkal töltötték fel. Ezt követően a terület döngölésével és hengerlésével nyertek sima felületet. A pályát észak-dél irányban tájolták. A munkálatok Bauer János építőmester és Kompolthy Ödön, a neves helyi bányamérnök irányítása mellett zajlottak, amiből a sportolók mellett számos önkéntes is kivette a részét. A játéktér ennek a tervszerűen kialakított alapnak köszönhette, hogy nemzetközi színvonalú pályája lett Dorognak, amely a későbbiekben is dacolt az időjárási viszonyokkal és sikeresen ellenállt a természet erőivel szemben. Egyik legnagyobb erénye a mérhetetlenül nagy vízelvezető képessége. A dorogi fatelep ajándékaként készültek el a futballkapuk. A csapat már a klubalapítás évében saját pályáján fogadhatta ellenfeleit. A hírverő és bemutató futball mérkőzések mellett mindjárt egy más jellegű programra is sor került a sporttelepen, ahol 1914. június 28-án Megyei Tűzoltóversenyt rendeztek, éppen azon a napon, amikor a Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse, Ferenc Ferdinánd és felesége, Zsófia hercegnő merénylet áldozata lett Szarajevóban. Az I. világháború kitöréséhez közvetlen ürügyül szolgáló esemény a világtörténelmet meghatározó hatásai mellett évekre visszavetette mind a dorogi sport további fejlődését, mind a stadion építését.
bélyegkép|balra|Zenepavilon a stadionban, 1925-ben bélyegkép|A klubszékház 1895-ben készült épülete
Az első világháború történései miatt megakasztott építkezés érdemi folytatására 1918-ban kerülhetett sor. A Doroggal szomszédos településen, a mai Esztergom-Kertvárosban (akkoriban Esztergom-Tábor) működött az ország legnagyobb hadifogolytábora. A háborút követően felszámolták a tábort, ahonnan a dorogi sportbarátok a fölöslegessé vált kerítést elhozták, és abból kialakítva oldották meg a pálya és a sporttelep elkerítését. A Tanácsköztársaság idején Lengyel Gyula, Peyer Károly, Kun Béla és Szamuely Tibor is megfordult a sporttelepen, azonban nem sportcélból. Nagyszabású propagandájuk egyik részeként Dorogon tartottak agitációs beszédet, valamint megkezdték a tanácshatalom ellenségeinek kikiáltott személyek begyűjtését. Próbálkozásuk azonban kudarcot vallott, mert a munkások nem voltak hajlandók kiadni vezetőiket, másfelől a szónoklatok botrányba fulladtak, miután a dorogi hallgatóság komolytalannak minősítette a hallottakat. Dr. Schmidt Sándor bányaigazgatót és több dorogi elöljárót is elbújtattak biztonságos helyre. A Tanácsköztársaság bukása után megkezdődött a lelátó építése mellett, az atlétikapálya, teniszpályák, majd az öltözők és egyéb kiszolgáló objektumok létesítése is. A tervezésbe bekapcsolódott a kor kiváló építésze, Gáthy Zoltán is, akinek egyik alkotása a Dorogi Bányász Zenekar részére készült Zenepavilon volt, amely a sporttelep egyik kuriózuma és dísze lett. A zenekar elmaradhatatlan része volt a sportrendezvényeknek, és minden jelentős eseményen innen szolgáltatta a zenét. Idővel a szurkolást és a meccsek hangulatát is emelte, amikor a dorogi góloknál tust húzott. A stadionban 1919 őszén került sor a Dorog AC labdarúgócsapatának legelső hazai bajnoki mérkőzésére az 1919–1920-as évadjában, az amatör liga másodosztályában.
bélyegkép|A „Bagolyvár”, azaz az egykori büfé és öltöző épülete a kerthelyiséggel és a kuglipályával bélyegkép|balra|A felvirágozott Déli kapu az 1930-as években
Az elkészült fedett ülőhelyekkel, szektorokkal és díszpáhollyal ellátott tribün, valamint a főbejáratot képező Déli kapu is, amelyek a kor építészetének egy-egy remekei voltak. A tribün mellvédjét kőfaragások, zászló- és virágtartók díszítették. Díszpáholyában rendszeresen foglaltak helyet a település elöljárói, köztük maga, Schmidt Sándor is, valamint a meghívott vendégek. Az egyesület megkapta azt az 1895-ben épült emeletes épületet is, amelyet korábban vasútállomásnak, majd a csendőrség központjának szántak. A labdarúgópálya eredeti mérete 110x60 méteres, a körötte húzódó futópálya pedig 413 méteresre készült. A fedett tribün 1600 néző befogadására volt alkalmas és ekkorra már készen állt és használható volt az első úszómedence is, amely 50x12 méteres mérettel rendelkezett. A teljes beruházás 2 millió korona összegű volt, amelyet teljesen helyi forrásokból finanszíroztak. Az anyagi hátteret a dorogi bányavállalat fedezte.
Még a hivatalos megnyitó előtt két hónappal már egy országra szóló atlétika verseny megrendezésére is sor került, amelyet Dorogi kerületi verseny néven harangozott be a sajtó, ahol számos neves atléta képviselte magát még a fővárosból is. A rendezvény értéke felért egy megnyitó ünnepséggel, ugyanis a hivatalos program keretén belül sor került a Pestvidéki kerület alakuló közgyűlésére is, valamint a Nemzeti Színház művészmatiné előadására. Az eseményen ezren foglaltak helyet a lelátókon.Nemzeti Sport, 1921. augusztus 16. szám
1921-ben elkészült a színvonalas sportcentrum, amelyet még ugyanazon év októberében egy jeles és nagyszabású atlétikai viadallal nyitottak meg ünnepélyesen. A megnyitón kétezren vettek részt, köztük a díszvendégek soraiban számos egykori miniszterrel, katonai parancsnokkal. A versenyen több országos rekord is született. Ezzel a versennyel egyben egy tradíció is elindult, ugyanis innentől fogva évenként, a késő nyári időszakban megrendezésre került a Dorogi AC atlétikai viadala, amely az egyik legnépszerűbb versennyé nőtte ki magát, ahol az ország legnevesebb atlétái rendre részt vettek.Nemzeti Sport, 1921. október 10. szám A Magyar Atlétikai Szövetség elismerése és köszönete mellett Dorogot atlétacentrumnak nyilvánította.
1922. június közepén a birkózók és az ökölvívók 120 főből álló küldöttsége látogatott a stadionban, soraiban csupa válogatott sportolóval egy propaganda versenyre. 2000 fős nézősereg előtt került sor a versenyekre, amelyek közötti szünetekben a dorogi Bányász Zenekar szórakoztatta a közönséget. A sporttelep továbbra is folyamatosan bővült. A vidéki települések sorában elsőként Dorogon készült a több medencét magában foglaló versenyuszoda, amihez öltözősor, napozó, fedett lelátó és műugrótorony is tartozott. Ezen kívül három teniszpálya, új büfé, klubhelyiség, öltöző, fürdő és a kuglipálya is helyett kapott a létesítményben.