Angyal Endre (Pozsony, 1915. szeptember 25. – Pécs, 1976. március 28.) irodalomtörténész.
Pályafutása
A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1938-ban szerzett bölcsészdoktori oklevelet, majd Münchenben és Firenzében tanult. Hazatérése után, 1942-től Budapesten, majd Pécsett volt középiskolai tanár. 1953-tól 1966-ig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem szlavisztikai tanszékén volt tanársegéd. Ezt követően 1975-ig a pécsi Dunántúli Tudományos Intézetben dolgozott tudományos munkatársként. Irodalom- és művelődéstörténeti kutatásai során főleg a barokk stílus vizsgálatával foglalkozott, különös tekintettel a szláv és a magyar barokkra.
Főbb művei Theatrum Mundi (Budapest, 1938) Udvari kultúra, udvari költészet (Kolozsvár, 1944) Barock in Ungarn (Budapest-Lipcse–Milánó, 1945) A reneszánsz és a barokk Kelet-Európában (Budapest, 1961) Kelet-Európa művészete a 18–19. században (Budapest, 1961) August Pavel (Debrecen, 1961) Die slawische Barockwelt (Lipcse, 1961) Dobrović az ember, művész és politikus (Pécs, 1968) Magyar-horvát kapcsolatok a historiográfiában (Budapest, 1970)
Folyóiratokban megjelent fontosabb tanulmányai Magyar barokk költők (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1938) A szláv barokk fölfedezése (Új Élet, 1943) A háromszáz éves Szigeti Veszedelem (Magyar Nyelvőr, 1951) A szláv barokk kutatásának újabb eredményei (Világirodalmi Figyelő, 1959) Nép és irodalom a középkorban (Filológiai Közlöny, 1959)
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar szlavisták Kategória:Pozsonyiak Kategória:Pécsi egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1915-ben született személyek Kategória:1976-ban elhunyt személyek