A budai nyúlfarkfű (Sesleria sadleriana) a perjeformák (Pooideae) nyúlfarkfű (Sesleria) nemzetségének egyik, a Kárpát-medence középső részén endemikus faja. Nevét Sadler József botanikusról kapta.
Származása, élőhelye
Jégkorszaki reliktum növény. Valamennyi termőhelye: Pilis, Budai-hegység, Naszály a Dunakanyarban van. Jelentős állományát védik a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Területen.
Megjelenése, felépítése 20–40 cm magas növény. Tőlevelei aránylag merevek, kb 3 mm szélesek, világos középérrel és szegéllyel. A buga 2–3 cm hosszú, eleinte fénylő sötét acélkék színű. A toklász kb 4 mm hosszú, csúcsának középső szálkája legfeljebb ennek a harmada.
Az erdélyi nyúlfarkfű, valamint a magyar nyúlfarkfűtől leginkább a toklász csúcsának rövidebb szálkája alapján különböztethető meg. A tarka nyúlfarkfűtől pedig merevebb levelei és hosszabb acélkék bugája alapján különbözik.
Életmódja, élőhelye
Mészkedvelő; jellemzően a dolomit sziklagyepek növénye. Alkalmazkodott a melegebb éghajlathoz, de így is jellemezően az északra néző mészkő-, illetve dolomitlejtőkön él. A budai nyúlfarkfüves dolomitsziklagyep (Seslerietum sadlerianae) növénytársulás társulásképző, névadó faja. Alárendelt jelentőségű a zárt dolomitsziklagyepekben (Festuco pallenti – Brometum pannonici).
Márciustól májusig virágzik.
Források Halász Antal: Budai nyúlfarkfű (Sesleria sadleriana) D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 10. Budai nyúlfarkfüves dolomitsziklagyep (Seslerietum sadlerianae) az Apáthy-sziklán Terra Alapítvány: Zárt dolomit-sziklagyep Magyarország védett növényei (Szerk: Farkas Sándor) Mezőgazda Kiadó , 1999.
Kategória:Növényfajok Kategória:Perjefélék Kategória:Magyarország endemikus növényei Kategória:Magyarországon védett növények