A budai nyúlfarkfüves dolomitsziklagyep (Seslerietum sadlerianae Soó ex Zólyomi, 1936) olyan, edafikus sziklagyep, amely kizárólag a budai nyúlfarkfű (Sesleria sadleriana) elterjedési területén (a Dunakanyartól a Budai-hegységig) fordul elő. Kizárólag a tölgyes zónában, 200–660 m magasan nő — általában az északias, ritkábban - 500 méter felett - a délre néző lejtőkön. Endemikus, jégkori reliktum jellegű asszociáció, amely kizárólag dolomiton fordul elő. Talaja váztalaj, illetve rendzina.
Amint ezt a társulás neve is mutatja, uralkodó faja a budai nyúlfarkfű, ami az északra néző oldalakon sűrű, zárt gyepben nő, a délnek forduló lejtőkön viszont kiritkul; állományába viszonylag kevés más faj elegyedik, főleg: deres csenkesz (Festuca pallens), lappangó sás (Carex humilis) és magyar rozsnok (Bromus pannonicus).
Más dolomit sziklagyepekkel közösek a további kísérő fajok: korongpár (Biscutella laevigata) — magashegységi jellegű, kövér daravirág (Draba lasiocarpa), keserű pacsirtafű (Polygala amara), hegyi hagyma (Allium montanum), sziklai perje (Poa badensis), szürke napvirág (Helianthemum canum).
A szárazgyepek fajai: dolomit kutyatej (Euphorbia segueriana subsp. minor), naprózsa (Fumana procumbens), homoki ibolya (Viola rupestris), osztrák pozdor (Scorzonera austriaca).
Az erdős sztyepp fajai: budai imola (Centaurea sadleriana), ágas homokliliom (Anthericum ramosum), sárga len (Linum flavum), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) hangyabogáncs (Jurinea mollis), magyar aszat (Cirsium pannonicum).
Erdei és réti fajok: lenlevelű zsellérke (Thesium linophyllon), rezgőpázsit (Briza media), réti margitvirág (Leucanthemum vulgare).
Az erdőkkel határos szegélyein megjelenik benne néhány ritka orchideafaj is: gérbics (Limodorum abortivum), vitézvirág (Anacamptis pyramidalis).
Források
Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai
Kategória:Magyarország növénytársulásai