A sci-fiben a robotika három törvényét Isaac Asimov alkotta meg. A történeteiben szereplő robotok zöme ezen szabályokat követi. Először a Körbe-körbe című novellájában olvashatóak, a következő formában:
A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.
Az Oxford English Dictionary szerint a robotika szó a Te hazug! című novellában szereplő első törvényben fordult elő először.A robot szó elterjedését Karel Čapek 1921-es színdarabjának, a R.U.R. (Rossum's Universal Robots)-nak köszönhetjük. Asimov eleinte nem tudott nyelvújításáról: úgy hitte, a szó a mechanika, hidraulika és egyéb tudományágak összefoglaló neve volt.Michael White: Isaac Asimov: A Life of the Grand Master of Science Fiction (2005, 56. old.)
A három törvénynek meghatározó szerepe van Asimov írásaiban, az Alapítvány–Birodalom–Robot sorozatban ugyanúgy, mint A Jupiter holdjaiban, s írók hivatkoznak rá a science fictionön innen és túl. Mesterséges intelligencián dolgozó tudósok is gondolkoznak saját jövőbeli robotjaiknak asimovi törvényekkel való felruházásán. A törvények története jobb|bélyegkép|300px|„Vigyázz! A mechanikus szörnyeteg!” – Egy tipikus robot Asimov törvényei előtt, a Superman képregényben
Asimov előtt a „mesterséges intelligenciák” a Frankenstein-féle sablon szerint működtek, amit ő mérhetetlenül unalmasnak tartott: „Robotok készültek, s azok megölték alkotójukat; robotok készültek, s azok megölték alkotójukat”.Isaac Asimov: The Rest of the Robots – Előszó Igazság szerint néha más típusú művek is születtek, például 1938 decemberében jelent meg Lester del Rey története, a Helen O'Loy, amiben a robot beleszeret alkotójába. A következő hónapban Otto Bindernek jelent meg az I, Robot című novellája, amelyben egy félreismert robotról, Adam Linkről ír, akit a szeretet és büszkeség irányít. Ez volt a tízrészes sorozat első története. Egy évvel később, az Adam Link's Vengeance-ben (1940) Adam rájön, „Egy robot nem ölhet meg egy embert szabad akaratából”.James Gunn: On Variations on a Robot (Asimov's Science Fiction magazin, 1980 júliusa, 56–81. old.)
1939. május 7-én Asimov ellátogatott a Queens Science Fiction Society találkozójára, s itt találkozott Binderrel, akinek egy történetét csodálta. Három nappal később elkezdte a „történetem egy megértő és nemes robotról”-t, a 14. alkotását. Tizenhárom nappal később elvitte Robbie című novelláját az Astounding Science Fiction magazin szerkesztőjéhez, John W. Campbellhez. Campbell visszautasította, mondván, túlságosan hasonlít del Rey Helen O'Loyához.Isaac Asimov: In Memory Yet Green (1979, 236–8. old.) Frederik Pohl, az Astonishing Science Fiction magazin szerkesztője viszont a következő évben megjelentette a novellát kiadványában.(263. old.)
Asimov John W. Campbellnek tulajdonítja a törvényeket, egy 1940. december 23-i megbeszélés miatt. Campbell viszont azt állítja, barátjának már a fejében voltak a törvények, és csak a pontos megfogalmazásra volt szükség. Néhány évvel később Asimov barátja, Randall Garrett a két férfi közti szimbiotikus kapcsolatnak tulajdonította azokat, s ezt az ötletet az író lelkesen el is fogadta.(285–7. old.) Önéletrajzi írásai szerint Arthur Hugh Clough költő The Latest Decalogue című versének köszönhető az első törvény szövegében található „inaction” (tétlenség) szó.Életének ezen szakaszáról olvashatunk az In Memory Yet Green című művének 21–26. fejezetében.
Habár Asimov egy konkrét napra datálja a törvények születését, műveiben csak fokozatosan jelentek meg. Két robottörténetet is írt anélkül, hogy megemlítette volna a három törvényt (Robbie és Logika). Persze feltételezte, hogy a robotokba bele van építve ez a védelmi rendszer. A Te hazug!, a harmadik robotos novellája említi először az első törvényt, de nem szól a másik kettőről. Ez utóbbiakkal együtt végül a Körbe-körbe című novellában szerepel mind a három törvény. Amikor ezeket és néhány más novellát is összegyűjtött az Én, a robot című novelláskötetben, javítgatott a Robbie és Logika novellákon, hogy azok is elismerjék a három törvényt, habár a Logika kiegészítése nem teljesen egyezik a máshol használt törvények irányvonalával.Joseph F. Patrouch: The Science Fiction of Isaac Asimov (1974, 42. old.) Főleg az áll hadilábon Elijah Baley lentebb írt érvelésével, amikor a robot megvédi az embert, akiről el sem hiszi, hogy létezik.
Az 1950-es évek alatt Asimov rengeteg sci-fi-regényt írt, kifejezetten a fiatal közönség számára. Eredetileg a kiadója hosszútávú televíziósorozatot kívánt belőlük létrehozni, valahogy úgy, ahogy a The Lone Ranger volt a rádióban. Attól tartva, hogy műveiből a televíziót elárasztó „egységesen borzalmas” filmek készülnek,Isaac Asimov: In Memory Yet Green (1979, 620. old.) Asimov úgy döntött, Paul French álnév alatt jelenteti meg az Űrvadász-sorozatot. Amikor a tévésorozat terve meghiúsult, az író módosította egykori szándékát, s beépítette a három törvényt a Jupiter holdjaiba, „ami egyértelműen meghatározta Paul French személyét a legegyszerűbb olvasó számára is”.Isaac Asimov: In Joy Still Felt (1980, 61. old.)
Bizonyíték című novellájában visszatérő szereplője, Dr. Susan Calvin kifejt egyfajta, a törvények mögött rejlő morális alapot. Rámutat arra, hogy az emberi lények alapesetben nem akarnak kárt okozni egymásban (nem számítva a kivételes kényszerhelyzeteket, mint például egy háború, vagy több ember megmentése). Ez felel meg a robotika első törvényének. A társadalom elvárja, hogy engedelmeskedjünk a fontosabb embereknek, mint például doktoroknak, tanároknak stb. (második törvény). Végül, az emberek általában szeretik elkerülni saját sérüléseiket, káraikat, ami a robot harmadik törvénye. A Bizonyíték cselekménye egy emberi lény és egy speciális robot megkülönböztethetőségének kérdését teszi fel. Calvin megmutatja, hogy egy egyed, aki engedelmeskedik a törvénynek ugyanúgy lehet egy robot, mint egy „nagyon tisztességes ember”.
Amikor Calvint megkérdezik arról, hogy egy ember és egy robot sokban különbözik-e egymástól azt feleli, „Két külön világ. A robotok természetüknél fogva tisztességesek.” Törvénymódosítások – asimovi Asimov történetei számtalan helyzetben tesztelik a törvényeket, javasolva, vagy éppen tiltva a változtatásokat. James Gunn sci-fi tudós írja, „Az asimovi robot történetek legjobban a törvényekben rejlő félreértésekként jellemezhetőek, ebből írt ő huszonkilenc variációt”James Gunn: On Variations on a Robot (Asimov's Science Fiction magazin, 1980 júliusa) (a számadat 1980-ra vonatkozik). Bár az eredeti törvények számos történetet ihlettek, Asimov időről időre módosított verziókkal állt elő. Ahogy a következő példákban látható, a törvényeknek a „Mi számít embernek?” típusú homályos kérdések eldöntése helyett a Turing-teszthez hasonló ideológiai feladatuk van, ami fontosabb problémák hatásosabb megoldását eredményezheti. A nulladik törvény A nulladik törvény szerint a robotnak minden áron meg kell védenie az emberiséget (akár az első törvényt is megszegheti). Asimov azért adta ezt a nevet törvényének, hogy a kisebb sorszámú törvények továbbra is fontosabbak legyenek a nagyobb sorszámúaknál. Az elnevezést R. Daneel Olivaw találta ki a Robotok és Birodalom című regényben, bár az ötletről Susan Calvin is beszél Az elkerülhető konfliktusban.
A Robotok és Birodalom utolsó jeleneteiben R. Giskard Reventlov – elsőként – a nulladik törvény szerint cselekszik, habár ezzel tönkreteszi a pozitronagyát, mivel nem tudja eldönteni, valóban az emberiség érdekei szerint intézkedett-e. Giskard telepata – csakúgy, mint a Te hazug!-ban Herbie –, így jobban fel tudja fogni, mi árt az embernek, mint bármely más robot. Elfogadja a nulladik törvényt, s Herbie-vel ellentétben megragadja annak lényegét, ami engedélyezi számára, hogy ártson különböző embereknek, ha ezzel az emberiségnek jót tesz. Ezt a törvényt nem programozták Giskard agyába, hanem ő maga ismerte el a szabályt, miután sokáig mérlegelte magában. Mivel mégse sikerül teljesen elismernie, pusztulása előtt telepatikus képességét utódjára, R. Daneel Olivawra ruházza. Az elkövetkező sok ezer év alatt Daneel teljesen magáévá teszi a nulladik törvényt, ami – ahogy ő az Előjáték az Alapítványhozban és az Alapítvány és Földben megfogalmazza – így szól:
0. A robotnak nem szabad kárt okoznia az emberiségben, vagy tétlenül tűrnie, hogy az emberiség bármilyen kárt szenvedjen.
Az eredeti törvényeket pedig kiegészítette a nulladik törvény megszegésének tilalmával.
Egy fordító beleírta a nulladik törvényét Asimov egyik regényébe, mielőtt még az író kifejezte volna. Az Acélbarlangok tetőpontjánál Elijah Baley keserűen morog magában, gondolván, az első törvény megtiltja, hogy egy robot ártson egy embernek, ha a robot nem elég okos ahhoz, hogy észrevegye, ez a tilalom sérti az ember hosszú távú érdekeit. Jacques Brécard 1956-os francia fordításában (a Cavernes d'acier-ben) Baley gondolatait kicsit más formában fejezi ki:
Magyarra fordítva: „A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, kivéve, ha valahogy belátja, hogy ez a kár végül az emberiség javára válik.” Módosított első törvény Az eltűnt robotban néhány NS–2 (Nestor) nevű robotot részleges első törvénnyel készítettek, azaz: 1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben. Ezt a módosítást egy nehézség elkerülése végett hajtották végre: a robotoknak alacsony szintű sugárzásban dolgozó emberek közelében kell munkálkodnia. Mivel a pozitronagyuk igen érzékeny a gamma-sugárzásra, a robotok már attól a mennyiségtől is tönkremennek, amit az emberek viszonylag sokáig bírnak. Ezért tömegesen pusztulnak el, amikor megpróbálják megmenteni a gamma-sugárzásban dolgozó embereket. Az első törvény „tétlenségről szóló” felének kiiktatása megoldja a problémát, de egy nagyobb baj forrása lehet: a robot elkezdhet egy cselekménysorozatot, ami végül kárt okoz az emberben (a szövegben is olvasható példa: egy nagy tömeget ejt rá az emberre), tudva, hogy megakadályozhatja a balesetet, de miután végrehajtotta, úgy dönt, mégse teszi ezt meg. Máshonnan származtatott első törvény Gaia, a kollektív értelemmel rendelkező bolygó az Alapítvány-sorozatban egy, az első törvényhez hasonló alapfilozófiát követ:
Gaiának nem szabad kárt okozni élőlényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy élőlény kárt szenvedjen.
Mindhárom törvény megszüntetése Írói karrierje alatt háromszor Asimov olyan robotokról írt, amik teljesen figyelmen kívül hagyták a három törvényt, nem úgy mint Daneel és Giskard, akik kibővíteni akarták. Az egyik Az Első Törvény című novella, amit gyakran egy jelentéktelen kis hihetetlen történetnek,Joseph F. Patrouch: The Science Fiction of Isaac Asimov (1974, 50. old.) vagy akár koholmánynak tartanak.James Gunn: On Variations on a Robot (Asimov's Science Fiction magazin, 1980 júliusa, 1982-ben újra kiadva, 69. old.) A másik a Cal című novella (a Gold novelláskötetből), amelyben egy robot narrátor egyes szám első személyben meséli el történetét egy robotról, aki nem engedelmeskedik a törvényeknek, mert talált valami sokkal fontosabbat, s író akar lenni. Humoros, részben önéletrajzi és szokatlanul kísérleti a stílusa, és a Gold kötet egyik legerősebb történeteként tartják számon.John H. Jenkins: Jenkins' Spoiler-Laden Guide to Isaac Asimov (Review of „Cal”, 2002) A harmadik a Sally című novella, amelyben a pozitronaggyal felszerelt autók az első törvény ellenére kétségkívül árthatnak az embernek, vagy éppen megölhetik azt. Mindazonáltal a pozitronagy használatán kívül ez a novella nem utal egyetlen más robotos történetre sem, így nem része az Alapítvány–Birodalom–Robot regényciklusnak.