A courante, vagy másképp corrente, coranto és corant egy francia illetve olasz hármas lüktetésű társastánc, a késő reneszánsz és a barokk korban népszerű courante egyúttal stilizált táncként a barokk szvitek allemande után következő állandó tétele is lett. A régi saltarello tipusú táncból kialakult courante ritmusának jellegzetessége a negyedes felütés és az ütem első negyedének pontozása.Szabolcsi Bence - Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965. - Courante Népi tánc Feltételezhetően a courante eredetileg egy olasz, gyors, futólépésben járt népi tánc volt.Encyclopædia Britannica - „Courante”
Gálatánc A courante futást jelent, a késő reneszánsz korban Thoinot Arbeau 1589-ben megjelent, a késő reneszánsz táncokat leíró munkája, az Orchésographie szerint gyors, futólépésben táncolták. A 16. század végétől a francia udvarban, majd ezután kétszáz éven keresztül az európai arisztokrata bálok népszerű, páros tánca lett. A gálatánc során a táncosok apró előre, hátra történő ugró lépéssel táncolták, kezükkel arcukat hol eltakarva majd karjukat arcuk elől elmozdítva játszották.
A korai udvari táncok során a courante-ot rövid, három pár által udvarlást utánzó pantomim játék is megelőzhette. Encyclopædia Britannica - „Courante”
Műzenében
A műzenében a courante bekerült a barokk szvitek stilizált tánctételei közé, ugyanúgy, mint a bálok táncrendjében, azaz közvetlenül az allemande után. A barokk korban a francia courante lejegyzéstől függően 3/2-es vagy 6/4-es ütemmutatójú, méltóságteljes, a francia táncok között a leglassúbb tánc Mattheson (Der vollkommene Capellmeister, Hamburg, 1739), Quantz és Rousseau leírása szerint.Meredith Ellis Little and Suzanne G. Cusick, "Courante", The New Grove Dictionary of Music and Musicians, second edition, edited by Stanley Sadie and John Tyrrell (London: Macmillan Publishers, 2001). Míg az olasz courante, azaz olaszul corrente, lényegesen gyorsabb 3/8-os vagy 3/4-es ütemmutatójú tánc volt. bélyegkép|középre|500px|Egy courante kottája Michael Praetoriustól
Jegyzetek
Források Szabolcsi Bence - Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965. Courante
További információk Encyclopædia Britannica - Courante Lenneberg, Hans. 1958. "Johann Mattheson on Affect and Rhetoric in Music: A Translation of Selected Portions of Der vollkommene Capellmeister (1739)". Journal of Music Theory 2, no. 1 (April) and no. 2 (November): 47–84, 193–236. Mattheson, Johann. 1739. Der vollkommene Capellmeister: Das ist, Gründliche Anzeige aller derjenigen Sachen, die einer wissen, können, und vollkommen inne haben muß, der einer Capelle mit Ehren und Nutzen vorstehen will. Hamburg: verlegts Christian Herold. Facsimile reprint, fifth edition, edited by Margarete Reimann. Documenta Musicologica 1. Reihe, Druckschriften-Faksimiles 5. Kassel: Bärenreiter-Verlag, 1991. . Mattheson, Johann. 1981. Johann Mattheson's Der vollkommene Capellmeister", a revised translation with critical commentary by Ernest Charles Harriss. Studies in musicology 21. Ann Arbor: UMI Research Press. . Walther, Johann Gottfried. 1732. Musicalisches Lexicon oder, Musicalische Bibliothec''. Leipzig: verlegts Wolffgang Deer. Facsimile reprint, edited by Richard Schaal. Documenta musicologica, 1. Reihe, Druckschriften-Faksimiles, 3. Kassel: Bärenreiter-Verlag, 1953. Modern edition of the text and musical illustrations, edited by Friederike Ramm. Kassel: Bärenreiter-Verlag & Karl Vötterle GmbH & Co. KG, 2001. .
Fordítás
Kategória:Régi táncok Kategória:Komolyzenei műfajok Kategória:Barokk zene