V. Leó pápa (; Ardea környéke, Priapi, ? – Róma, bizonytalan időpontban, valószínűleg 903 végén vagy később) 903 júliusától szeptemberéig volt római pápa. A Szentszék mai pápalistája szerint a katolikus egyház 118. pápája volt.
Rövid pontifikátusa a 10. század eleji római válságos időszakra esett, amelyet a történetírás gyakran saeculum obscurum, magyarul „sötét század” néven említ. Ez az elnevezés nem egyházi tanítás, hanem történetírói kifejezés arra az időszakra, amikor a pápaválasztásokat és a római egyházi életet erősen befolyásolták helyi arisztokrata csoportok, fegyveres pártok és a Karoling Birodalom felbomlása utáni hatalmi bizonytalanságok.
Leóról kevés biztos adat maradt fenn. A források szerint Ardea vidékéről, Priapi nevű helyről származott, és megválasztásakor nem a római címtemplomok valamelyikének papja, hanem Rómán kívüli, vidéki vagy elővárosi egyházhoz tartozó presbiter volt; ezért a korabeli pápakatalógusok presbiter forensis néven említik. A vele rokonszenvező kortárs író, Auxilius „Isten emberének”, dicséretes életű és szent életű férfinak nevezte.
A pápaságban egyetlen biztosan ismert intézkedése maradt fenn: bullát adott ki a bolognai egyház kanonokjai érdekében, amelyben bizonyos adófizetési kötelezettségek alól mentesítette őket. Röviddel megválasztása után Kristóf, a római Szent Damazus-templom papja letaszította a pápai székből és fogságba vetette. A későbbi pápajegyzékek és katolikus történeti összefoglalók Leót törvényes pápának, Kristófot pedig rendszerint ellenpápának tekintik.
Forráshelyzet és időrend
V. Leó életéről a források rendkívül szűkszavúak. A róla fennmaradt adatok főként pápakatalógusokból, a Liber Pontificalis hagyományából, Auxilius és más kortárs vagy közel kortárs szerzők rövid utalásaiból, valamint későbbi krónikákból származnak. Emiatt születésének éve, családi háttere, korábbi egyházi pályája és halálának pontos ideje sem állapítható meg teljes bizonyossággal.
A pontifikátus kezdetét és végét illetően a szakirodalom kisebb eltéréseket mutat. A Szentszék hivatalos pápalistája szerint V. Leó pápasága 903 júliusában kezdődött és szeptemberében ért véget. A Britannica augusztus és szeptember 903 közé helyezi pontifikátusát. A Catholic Encyclopedia szerint nagy valószínűséggel 903 augusztusában volt pápa, és pápasága alig több mint egy hónapig tartott. A Treccani életrajza szerint a források vagy harminc napot, vagy körülbelül két hónapot adnak meg.
Halálának körülményei még bizonytalanabbak. Egyes források szerint Kristóf fogságában halt meg vagy ő ölette meg; más hagyomány szerint III. Szergiusz hatalomra jutása után Leót és Kristófot is meggyilkoltatta. A Catholic Encyclopedia óvatosabb álláspontja szerint valószínűbb, hogy Leó természetes halállal halt meg börtönben vagy kolostorban. A Treccani szintén hangsúlyozza, hogy a halál pontos körülményei nem rekonstruálhatók teljes biztonsággal.
Történelmi háttér
V. Leó pápasága a Karoling Birodalom felbomlása utáni Itáliában zajlott. A császári tekintély meggyengülése után Róma városában és a pápai udvar körül helyi nemesi csoportok, egyházi pártok és világi hatalmi körök versengtek egymással. A pápaválasztások gyakran nem nyugodt egyházi tanácskozásként, hanem politikailag terhelt, olykor erőszakos folyamatként zajlottak.
A korszak egyházi sebeit tovább mélyítette a Formózusz pápa körüli vita. A hullazsinat és az azt követő ellenlépések hosszú időre megosztották a római klérust és arisztokráciát. A Formózusz mellett és ellen álló csoportok küzdelmei V. Leó idejében még nem múltak el teljesen. A Treccani szerint Leó rövid pontifikátusa is a „formózuszi kérdés” második szakaszának bizonytalanságai közé illeszkedik.
Ebben a környezetben egy olyan pap megválasztása, aki nem tartozott szorosan a római belső klérushoz, értelmezhető úgy is, mint kompromisszumos kísérlet. A források nem közlik, hogy melyik párt emelte őt trónra, és nincs adat arra sem, hogy megválasztását simónia vagy személyes visszaélés kísérte volna. Későbbi törvényes pápaként való elismerése azt mutatja, hogy a katolikus hagyomány nem tekintette megválasztását érvénytelennek.
Származása és egyházi pályája
Leó származási helyeként a források Priapit jelölik meg, amely Ardea körzetében, Latiumban feküdt. Ardea Rómától délre, a campagnai térségben található, és a kora középkorban a római egyházi és társadalmi élet peremvidékéhez tartozott.
A presbiter forensis kifejezés arra utal, hogy Leó nem a római városi klérus egyik címtemplomához kötődött. A kifejezést a régebbi irodalom néha úgy értelmezte, mintha lenéző megjegyzés volna, de a modernebb értelmezés inkább egyszerű egyházjogi és társadalmi leírásnak tekinti: Leó vidéki vagy Rómán kívüli egyház papja volt, nem pedig a városi római presbitérium egyik központi tagja.
A Magyar Katolikus Lexikon egy breton hagyományt is említ, amely szerint Leó bencés volt, és zarándokként tartózkodott Rómában, amikor váratlanul pápává választották. A Treccani részletesebben tárgyalja ezt a hagyományt, és valószínűtlennek tartja az azonosítást Szent Tugduallal, a breton hagyomány szent püspökével; a legenda feltehetően későbbi hagiográfiai félreértésből született.
Megválasztása
IV. Benedek pápa halála után, 903 nyarán választották pápává. Megválasztásának pontos dátuma nem ismert; több forrás július végét, augusztust vagy általánosabban a 903. évi nyarat jelöli meg. A Catholic-Hierarchy adatsora 903. július 30-át közli, de a honlap maga is jelzi, hogy több korai adat bizonytalan.
Leó megválasztása különlegesnek számított abból a szempontból, hogy nem a római kardinális papi körből származott. Ez azonban önmagában nem tette érvénytelenné a választást. A korai középkori pápaválasztások szabályozása még nem volt olyan egységes, mint a későbbi konklávérendszer idején; a választásban a római klérus, a nép és a helyi hatalmi viszonyok egyaránt szerepet játszottak.
A források kedvező személyes emléket őriztek róla. Auxilius szerint Leó „a Szent Római Egyház kormányrúdját” harminc napig tartotta kezében, és dicséretes életű, szent életű ember volt. Ez a rövid jellemzés annál fontosabb, mert a korszak pápáiról gyakran alig maradt fenn erkölcsi vagy lelkipásztori értékelés.
Pontifikátusa
V. Leó tényleges kormányzati tevékenységéről nagyon kevés adat ismert. Rövid pápasága nem tett lehetővé nagyobb zsinatokat, átfogó egyházkormányzati reformokat vagy teológiai döntéseket. A források egyetlen biztosan fennmaradt pápai intézkedést említenek: a bolognai egyház kanonokjai számára kiadott bullát, amelyben mentesítette őket bizonyos egyházi adók vagy terhek alól.
Ez az egyetlen ismert döntés is mutatja, hogy Leó pápaként ténylegesen gyakorolta hivatalát, még ha nagyon rövid ideig is. A bolognai kanonokok ügye egyházfegyelmi és egyházi vagyoni természetű volt: a pápa a helyi egyház intézményes működését védte vagy könnyítette meg.
A forráshiány miatt nem lehet megállapítani, hogy Leó milyen irányban kívánta volna vezetni az egyházat, ha hosszabb ideig maradhatott volna hivatalában. A Treccani azonban Auxilius kedvező megjegyzése alapján valószínűnek tartja, hogy Leó – közvetlen elődeihez hasonlóan – a Formózusz-párti irányhoz állhatott közel. Ez magyarázhatja azt is, hogy a római ellenpárt gyorsan fellépett ellene.
Kristóf fellépése és Leó eltávolítása
Leó pápaságának végét Kristóf fellépése okozta. Kristóf a római Szent Damazus-templom papja volt, aki Leót elfogatta, börtönbe vetette, majd magát ültette Szent Péter székébe. A történeti irodalomban Kristóf megítélése nem teljesen egységes: egyes régebbi listák rövid ideig pápaként szerepeltették, a modern katolikus pápalisták többsége azonban ellenpápaként kezeli.
Kristóf hatalomátvétele a korszak római viszonyainak egyik jellegzetes példája. A pápai hivatal szentségi és egyházjogi tekintélye önmagában nem volt elegendő ahhoz, hogy megvédje a pápát a városi fegyveres pártoktól vagy az egyházi tisztséggel visszaélő ellenfelektől. Leó nem tanbeli vita vagy széles körű egyházi eljárás következtében veszítette el hivatalát, hanem erőszakos hatalmi beavatkozás nyomán.
A Britannica szerint Leót Kristóf ellenpápa letaszította és bebörtönözte. A Treccani szerint a legtöbb katalógus mintegy ötvenhét napos pápaságot tulajdonít neki, ami nagyjából összhangban van azzal a hagyománnyal, hogy alig több mint egy hónap után távolították el hivatalából.
Halála
V. Leó halálának pontos ideje és módja nem ismert. A régebbi magyar szócikkek gyakran 904 februárját közölték, míg a Szentszék hivatalos pápalistája a pontifikátus végét 903 szeptemberére teszi, és nem ad külön halálozási dátumot. A Britannica a halált 903 szeptemberére helyezi, de óvatosan fogalmazva jelzi, hogy talán Kristóf vagy III. Szergiusz ölette meg.
A Catholic Encyclopedia szerint a körülmények éppoly homályosak, mint Leó életének korábbi szakaszai. Egy hagyomány szerint III. Szergiusz később Leót és Kristófot is megölette; ugyanakkor a szerző valószínűbbnek tartja, hogy Leó természetes halállal halt meg börtönben vagy kolostorban. A Treccani szintén kiemeli, hogy a források alapján nem lehet teljes bizonyossággal eldönteni a kérdést.
Ezért a modern, óvatos megfogalmazás szerint V. Leó törvényes pápa volt, akit rövid uralom után erőszakkal eltávolítottak, és aki fogságban halt meg; halálának pontos időpontja és közvetlen oka azonban bizonytalan.
A breton Tugdual-legenda
V. Leó nevéhez későbbi breton eredetű legenda is kapcsolódott. Eszerint egy szentéletű bencés vagy püspök, Szent Tugdual Rómába zarándokolt, és a megüresedett pápai szék idején isteni jel hatására pápává választották, majd Leó néven uralkodott.
A modern történeti kutatás ezt az azonosítást nem tartja valószínűnek. A Treccani szerint a legenda valószínűleg abból a félreértésből született, hogy a breton szentek hagyományában előforduló pabu vagy papa cím, valamint Leó nem római származásának emléke összekapcsolódott a későbbi hagiográfiai szövegekben. A legenda mégis érdekes, mert jelzi, hogy Leó rövid és homályos pápasága köré már a középkorban is magyarázó hagyományok épültek.
Megítélése
V. Leó pápasága rövidsége miatt nem tartozik a nagy reformpápaságok közé, de történeti jelentősége mégis van. Személye jól mutatja, milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetett a pápai hivatal a 10. század eleji Rómában, amikor a politikai és katonai erőviszonyok gyakran felülírták az egyházi rendet.
A források nem őriztek meg róla személyes erkölcsi botrányt, simónia vádját vagy tanbeli eltérést. Ellenkezőleg: Auxilius kedvező jellemzése, valamint későbbi törvényes pápaként való elismerése alapján inkább úgy értékelhető, mint a korszak erőszakos viszonyainak áldozata.
Leó pontifikátusa egyetlen ismert bolognai intézkedésén kívül kevés nyomot hagyott az egyházkormányzatban. Mégis fontos tanulsága, hogy a pápaság története nemcsak a nagy uralkodók és reformerek története, hanem olyan rövid ideig uralkodó főpapoké is, akiknek személyes sorsán keresztül kirajzolódik az Egyház történeti környezetének nehézsége.
A katolikus pápaság későbbi történetének fényében V. Leó alakja annak a korszaknak az emléke, amelyből a pápai intézmény csak hosszú folyamat, szerzetesi reformmozgalmak, császári rendezési kísérletek és végül a 11. századi egyházreform révén tudott kilépni.
Művei és fennmaradt iratai
V. Leó nem hagyott hátra teológiai vagy lelkipásztori műveket a szó mai értelmében. Egyetlen biztosan ismert pápai irata a bolognai kanonokok javára kiadott bulla. A fennmaradt vagy neki tulajdonított iratok későbbi gyűjteményekben érhetők el.
Jegyzetek
Források
Gergely Jenő: A pápaság története. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1982. P. G. Maxwell-Stuart: Pápák krónikája. A pápaság története pápák uralkodása szerint Szent Pétertől napjainkig. Móra Könyvkiadó, 2007. Szántó Konrád: A katolikus egyház története. Budapest, Ecclesia, 1987. Harald Zimmermann: A középkori pápaság. A középkori pápák története a historiográfia tükrében. Gondolat Kiadó, 2002.