Gímes (más írásmóddal Ghymes, szlovákul Jelenec) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.
Földrajza és élővilága Fekvése
Nyitrától 14 km-re, északkeletre található. A Tribecs-hegység délkeleti lejtői, valamint a Zsitva-menti dombság határolják. A község a Gímes-patak völgyében fekszik.
Éghajlata
A község meleg klímaterületen fekszik. A dombsági rész téli (-1,5–4 °C) és nyári középhőmérséklete (18,5–19,5 °C) valamivel magasabb, mint a kishegységié (téli: -3,5–6 °C, nyári: 17–17,5 °C). A csapadékmennyiség a dombsági részen alacsonyabb (évi 650–700 mm), mint a kishegységin (650–850 mm). A uralkodó szélirány nyáron északnyugati, télen keleti.
Geológiája
A község területének egy részén barna és illimerizáltIllimerizáció: agyagbemosódás, a nyugati irodalomban lessivage. Lásd Innokentyij Petrovics Geraszimov: A podzol, a glej, valamint a belőlük származtatott pszeudopodzol és pszeudoglej fogalma az orosz genetikus talajtanban. Agrokémia és Talajtan 20. kötet, 1971. 4. szám, 599–604. talajok (a löszös dombsági területen), a másik részén pedig már hegységi talajok vannak, melyeket főképp tölgyerdő borít. A község kataszteri területe 2718 ha. A községet délkeletről főleg szántók uralják, a Tribecs felé pedig szőlőst és gyümölcsöst is találunk. Kőzettani szempontból a dombsági részt újharmadkori brakikusÉdesvizi vályogtalajok, bennük homok- és kavicslelőhelyek, iszapkövek. Lásd Bodrog Egyesület (szerk): Árvízi modellezés és a mentést támogató logisztikai rendszer kiépítése. Bodrogolaszi, 2013. 35. oldal és édesvízi medencében lerakódott üledékek alkotják: vályog, homok, homokkőpad, valamint aprókavics. A felszínt negyedkori üledékek borítják: lösz, löszös agyag (főleg a talaj felső része) és vályog (főleg a talaj mélyebb részei) homokos övezetekkel. A Béládi-medencében neogén lignitrétegek szabálytalanul helyezkednek el. A községtől nyugatra 8 szénréteget találtak, melyek 83 méter kiterjedésű produktív rétegben helyezkednek el. Az egyes rétegek vastagsága általában 2–3 méter. A szén változó minőségű. 1860–1870 között szénbányászat is folyt itt.
Története
A község területén már az újkőkorban is éltek emberek, a bádeni kultúra tárgyi emlékeit tárták itt fel. 174-ben ezen a vidéken vezette Marcus Aurelius császár a kvádok elleni hadjáratát.Egyes romantikus feltételezések szerint a gímesi „hegyszorulatok” között vagy a malántai vidéken csatáztak (Dualszky János 1875: Nyitra vár- és város történelmi vázlata. Nyitra, 1).
A mai település első említése 1113-ban a zobori bencés apátság oklevelében történik „Gimes” néven. Későbbi említései: „Gumes” (1226), „Guymes” (1232), „Gymus” (1253), „Inferior, Superior Ghymes” (1295), „Noggymus” (1350), „Gyemes” (1356), „Gymes a Maior et Minor”, „Kysgymes”, „Felgymes” (1386).
1226-ban II. András király a birtokot a Hontpázmány nemzetség Nyitra megyei ágához tartozó Ivánkának adja.Fejér, Georgius: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Tomi III. Vol. 2. (Budae, 1829.) 93. oldal Várát Ivánka fia, a Hontpázmány nembeli András koronaőr (1247), főtárnok-mester (1249), a Forgách család őse (ki az 1241-es sajómezei Muhi csatában a menekülő királynak saját lovát átengedte) építtette 1265 táján, a Nyitra és Bars közötti út ellenőrzésére. 1273-ban András és fiai hősiesen megvédték a várat II. Ottokár cseh király ostromától, így a vár a Hont-Pázmány (Hunt-Paznan) nemzetség birtokában maradt. 1295-ben a települést két faluként (Alsó- és Felső-Gímes) említik, melyeket egy erdő választott el egymástól. A szőlőtermesztésnek ekkor már több évszázados hagyományai voltak a vidéken.Gimes történelme az első említések tükrében. (Árpád-háziak kora). In: Gimes évszázadai (1113–2013). Fehér Sándor et al. (szerk.) AB-ART Könyvkiadó, Pozsony, 2003. 1303 után ezt a területet is Csák Máté szerezte meg, akinek Detre nevű megbízottja igazgatta az uradalmat és csak halála után, 1321-ben került királyi kézre a vár.A gímesi vár és Gímes község műemlékei. Gímes vára. In: Gimes évszázadai (1113–2013). Fehér Sándor et al. (szerk.) AB-ART Könyvkiadó, Pozsony, 2003. A település 1350-ben piactartási jogot kapott, 1356-tól királynéi birtok. 1386-ban Mária királynő örök adományul Forgách Balázsnak és rokonainak adta.1386. február 7.-i királyi palotában történt sajnálatos események után 1430-ban a Forgáchok lecsapoltatták a falu alatti mocsarat és a várat kibővítették.
Az első török támadás 1530-ban érte a települést, amely egy 1570-es feljegyzés szerint már a töröknek fizetett adót. 1576-ban a török mégis megtámadta a falut és a várat is felgyújtotta. Gímes szerepel az 1577-es firenzei Stefano Bonsignori által festett térképen is Gymez alakban. 1610-ben lakói fellázadtak az adózási terhek ellen. A Forgáchok 1613-ban kijavíttatták a sérült várat, melynek Nyitra eleste után lett komolyabb szerepe, a 17. század elején épültek külső védművei. 1663-ban Nyitra várának eleste után a török ismét felégette a falut, melynek lakói ezután újra a töröknek adóztak. 1715-ben szőlőkert és 18 adózó háztartás volt a községben. 1722-ben felépült a község temploma. 1726-ban vásártartási jogot kapott a község. 1752-ben 80 család lakta. 1787-ben 138 házában 1023 lakos élt.
A várat 1712-ben és 1755-ben is újjáépítették a Forgáchok és a várban barokk kápolnát alakítottak ki. 1885-ig használták illetve lakták a várat, de mivel nem felelt meg a kor követelményeinek és az átalakítás hatalmas összeget emésztett volna fel, így végleg a faluban álló 18. századi barokk kastélyba költöztek. A vár elhanyagolt állapotba került és pusztulásnak indult.
1828-ban 134 háza volt 939 lakossal. 1833-ban Forgách Károly (1780. szeptember 7. – 1859. november 9.)MACSE — Gudenus, Magyar főnemességi adattár cukorgyárat alapított.Szilasi Jakab: A czukorgyártásról. In: Természettudományi Közlöny, 1890. szeptember 1. 253. füzet, 451. oldal A tagosítást 1860-ban végezték.Politikai Ujdonságok 6/45, 706 (1860. november 8.)
Vályi András szerint:
Fényes Elek szerint:
Nyitra vármegye monográfiája szerint:
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1920-tól „Gymeš” a szlovák neve, mai szlovák nevét csak 1948-ban kapta.
A Magyar Királyi Szent László Lovagrend dicsérő oklevéllel tisztelte meg a községet 2009. július 31-én Nyitrán, a piaristák Szent László templomában megtartott ünnepi szentmisén. A magyar kultúra és hagyomány ápolásában, az ifjú nemzedéknek magyar önazonosságra, európai méltóságra és keresztény értékrendre, valamint a más nemzetek iránti tiszteletre való nevelésében elért kimagasló eredményeinek elismeréséért adományozták az oklevelet Gímesnek.Dr. Nagy Lászlónak, a nyitrai Szent László emlékmisén 2009. július 31-én elhangzott köszöntő beszédének közreadása a Zoboralja információs és hírportálon. 2009-ben nyílt meg a Forgách Múzeum. 2014-ben nyílt meg a magán Tribecsi Ásványmúzeum.nitralive.sk
2019. november 13-án a gerencséri buszbalesetben többen elhunytak és megsérültek a faluból. A szlovák kormány november 15-re nemzeti gyásznapot hirdetett.Felvidék ma online hírlap, 2019. november 14.
Népessége
1880-ban 947 lakosából 782 magyar (82,57%), 100 szlovák (10,56%), 22 német (2,32%) anyanyelvű és 43 csecsemő volt.
1890-ben 1081-en lakták, ebből 847 magyar (78,81%) és 182 (16,62%) szlovák anyanyelvű.
1900-ban 1095 lakosából 863 magyar (78,81%) és 180 (16,43%) szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 1134 lakosából 992 magyar (87,47%), 123 szlovák (10,84%), 13 német (1,14%), 1 horvát (0,08%) és 5 (0,44%) más anyanyelvű volt.
1921-ben 1209 lakosából 946 magyar (78,24%) és 249 (20,59%) csehszlovák volt.
1930-ban 1309 lakosából 843 magyar (64,40%) és 450 csehszlovák (34,37%) volt.
1950-ben 1541 lakosából 696 magyar és 842 szlovák volt.
1970-ben 1910 lakosából 1001 magyar és 902 szlovák volt.
1980-ban 1936 lakosából 912 magyar és 1011 szlovák volt.
1991-ben 1910-en lakták: 1026 szlovák (53,71%) és 874 magyar (45,75%).
2001-ben 1942 lakosából 1217 szlovák (62,66%) és 711 magyar (36,61%) volt.
2011-ben 2033 lakosából 1376 szlovák (67,68%) és 542 magyar (26,66%) volt.
2021-ben 2075 lakosából 1494 (+43) szlovák, 450 (+45) magyar, 1 (+2) cigány, 1 (+1) ruszin, 16 (+4) egyéb és 113 ismeretlen nemzetiségű.ma7.sk
Nevezetességei
A község feletti erdő borította hegy tetején áll Ghymes vára. Falai több emeletnyi magasságban állnak. A várkápolna egykor nevezetes búcsújáróhely volt, elhagyása után a Boldogasszony kegyszobrát a kastély kápolnájába vitték. A barokk Forgách-kastélyt 1722-ben kezdték építeni, 1760 és 1770 között jelentősen bővítették. Mai formáját a 20. század elején érte el. A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1722-ben a Forgách család építtette, 1790-ben megújították. Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt, római katolikus kápolnája a 18. században épült. A vár közelében 3-500 éves szelídgesztenyés rezervátum van. A Remitázs üdülőközpontban kerül megrendezésre minden év augusztusának végén vagy szeptemberének elején a felvidéki magyar egyetemista diákság gólyatábora, a Gímesi Művelődési Tábor és Gólyatábor.
Neves személyek Itt született 1731-ben gróf Forgách Miklós, Nyitra vármegye főispánja, országgyűlési képviselő. Itt született 1897-ben Hevessy Sári tanítónő, költő, pedagógiai szakíró. Innét származik Monika Šagátová szlovák színésznő, volt modell. Itt szolgált Magyar Pál kincstartó. Itt hunyt el Forgách Károly (1825-1911) vadgazda és vadászati szakíró, főrendiházi tag.; Molnár László: Vadászéletek 9. Gróf Forgách Károly (1825–1911). Hunor Magazin, 2020. június 2. Itt nyugszik Czigány Imre (1917-1985) gímesi plébános-esperes, meghurcolt magyar pap.dunataj.sk; Új Ember 1985. június 23.
Irodalom František Gahér 2023: Historické nápisy z Nitrianskej stolice do roku 1650. p. 141. Flammichová, Zuzana 2016: Historicko – geografický komentár vybraných obcí Nitrianskej stolice z Belových Vedomostí. Diplomamunka. Marek Druga 2015: Forgáčovská vetva Poznanovcov za vlády Árpádovskej dynastie. Vox discipuli historiae V. Mário Bielich - Jozef Elgyütt 2015: Die archäologischen Grabungen auf Burg Gýmeš in der Jahren 2013-2014. In: Archaeologia Historica 40/2. Jaroslava Ruttkayová - Matej Ruttkay 2015: Horné Požitavie – svedectvo archeológie Popély Árpád 2014: Fél évszázad kisebbségben - Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből. Somorja, 95. Rastislav Lukáč 2013: Historickogeografické črty krajiny Gýmeša v stredoveku a novoveku. Acta Nitriensiae 14 Peter Kresánek 2009: Slovensko – Ilustrovaná encyklopédia pamiatok. Bratislava. Sándor, J. 2009: Zoboralja dióhéjban - Templomok, emlékek, emlékezés. Kolon. Fehér Sándor 2003: Gímes évszázadai - monográfia . Pakanová, Žofia 2003: Vznik hradu a panstva Gýmeš a jeho vývoj do konca 13. storočia. Medea 7 Solymosi László 2002: Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve. Budapest, 64, 68, 74, 77, 83, 87, 93, 96, 97, 101, 107, 110, 116, 120, 126, 131, 139, 142, 147, 153, 156, 163, 170. Mária Slepčanová 1985: Forgáčovský oltár z kaplnky v jelenskom kaštieli. Pamiatky a príroda 16/1, 14-19 Jókai Mária 1985: Villő. Gyermek-folklórcsoport Gimesen. Néprajzi Hírek 14, 37-39. Václav Mencl 1980: Lidová architektura v Československu. Praha, 41. Štefan Rakovský a kol. 1969: Zlaté Moravce a okolie. Bratislava, 145. Lajoš a kol. 1964: Nitra slovom i obrazom. Bratislava, 35-36. Benčať, F. 1962: Zpráva o stave prírodnej rezervácie Gaštanica v Jelenci. Sborník prác z ochrany prírody v Západoslovenskom kraji. Bratislava, 118. Makkai László - Mezey László 1960: Arpád-kori és Anjou-kori levelek XI-XIV. század. 235-236. Ethey, Gy. 1936: Zoborvidék múltjából. Nyitra. Vladimír Šmilauer 1932: Vodopis starého Slovenska. Praha-Bratislava, 116-117 Karácsonyi János 1900-1904: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig I-III. Budapest. Forgách Károly 1893: Ciconia ciconia (L.). Korai átvonulás. Aquila 10, 261.