Tajnasári (szlovákul Tajná, Tajná-Šárovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Tajna és Sári egyesítésével jött létre 1890-ben.
Fekvése Nyitrától 22 km-re délkeletre, a Sirocsina-patak bal partján fekszik.
Élővilága
A faluban jelenleg nem tartanak számon aktív gólyafészket.
Tajna településrész megnevezése „Taina” 1075-ben, a Garamszentbenedeki Apátság alapítólevelében; egyéb forrásokban: „Teyna, Toyna” (1265); „Toyna, Tayna” (1327). A megjelölés ekkor a településre, de a település lakóira egyaránt vonatkozhat. A szót török eredetű személynévként a dajmak = jóllakni igéből származtatják.
Története Ez a vidék a római korban, a 2. században játszott először szerepet a történelemben. Ekkor Marcus Aurelius császár a kvádok és markomannok elleni hadjárata során erre vezette légióit. A területen a rómaiak uralma az 5. századig tartott. Ennek régészeti bizonyítéka a község határában feltárt három római őrtorony maradványa.
Tajna:
A Garamszentbenedeki Apátság rétet, erdőt és földet kapott a településen (1075 – Kistajna, vagy Káptalan-Tajna). Miksa magyar király az apátsághoz tartozó részt az esztergomi káptalannak adta (1565). Az apátsági, majd káptalani földeket gyakran bérelték kisnemesi családok, elsősorban a Tajnay család tagjai.
A falu területének jelentős része Bars királyi várának tartozéka volt, ahol a vár jobbágyai várjobbágyként éltek (e viszony első okleveles említése 1275-ből való). A várjobbágyok nagyfokú szabadság mellett birtokolták a település földjének Bars várához tartozó részét. A 14. századtól kezdődően belőlük kerültek ki a település kisnemesi jogállású és birtokkal rendelkező magyar családjai, így a Tajnay család is. 1339-ben Károly Róbert király Barachkai Miklósnak adományozott itt birtokot. 1357-ben I. Lajos privilegizált levelével „Pál fiát tajnai Pétert és ennek fiait: Andrást, Pált és Miklóst Léva várának jobbágyai közül kiemeli és Thayna birtokukkal együtt nemesi sorba iktatja”. 1427-ben a Födémesi családbeliek fizették ki özv. Checheni Katalin sári hitbérét.C. Tóth Norbert - Lakatos Bálint - Mikó Gábor 2020: Zsigmondkori Oklevéltár XIV. Budapest, 399 No. 1011 1467-1471-től a határozott családnévként szereplő Tajnay család tagjai a település földjeinek egyre nagyobb részét birtokolták. 1560-ban I. Ferdinánd magyar király megerősítette a Tajnayak nemességét. A 17. század végéig kisnemesi birtokkal és jogokkal rendelkeztek, kisnemesi életet éltek, és csak fokozatosan lettek köznemesekké.
A török hódoltsági terület határvidéke volt a falu. Gyakran érte a települést török támadás. 1663-ban a falut felégette a török. Ekkor a lakosság nagy része elmenekült.
A Tajnay család tagjai a török kiűzése után visszatelepültek Tajnára. Többük kapcsolatokat épített ki más nemesi (főúri) családokkal; műveltségük (iskolázottságuk) különbözött a környék szegényebb sorsú lakosaitól. Birtokuk a 18. században és a 19. század elején feudális nagybirtokká – latifundummá, allódiummá – alakult, ahol a termelés érdekében egyre nagyobb számban alkalmaztak mezőgazdasági munkásokat az ország szlovák nemzetiségi területiről. A 18. század évtizedeinek végére a település lakóinak többségét már a nem-asszimilálódó szlovákok adták. Magyarország népességében a szlávosodási folyamat az egyik következménye a török utáni gazdasági-társadalmi helyzetnek. A Tajnay család férfi tagjai egyre inkább főúri életet éltek; részt vettek a vármegye, s az ország politikai eseményeiben. Ifj. Tajnai és tiszahegyesi Tajnay János Bars vármegye és Csongrád vármegye főispánja is volt. Új kastélyt építtetett a faluban, melyet 60 holdas angolpark övezett, ám hirtelen halálával (1840) a Tajnay család fiágon kihalt. Tajnay János lánya, Ilona, báró Révay Simon felesége lett, így a Tajnay család birtokainak jelentős része örökösödéssel a báró Révay család birtokának részévé vált. A 17. századi kisnemesi Tajnayak utódai – a 19. század közepén – Magyarország egyik arisztokrata családjának tagjai lettek.
Sári:
A település első okleveles említése 1075-ben, a garamszentbenedeki apátság birtokainak leírásában történt. A 13. század végén a falu egy része nemes családok birtoka volt, akik a 16. század elején az apátság területének egy részét is bérbevették. Főbb birtokosai a Zobonyay, Litassy, Vályi, Both és Balogh családok voltak. 1618-ban a falut elpusztította a török.
A 18.-19. században a Tajnay-Révay család birtokain munkát vállaló, elsősorban szlovák nemzetiségű mezőgazdasági munkások családjai éltek itt is.
1890. július 21-én Tajna és Sári (Tajnasári) közigazgatásilag egyesült. 1920. június 4-ig, a trianoni békeszerződésig a község a magyarországi Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. Azt követően Tajnasári a megszerveződő Csehszlovák Köztársaság települése lett.
„II. Rész – Magyarország határai 27. Cikk. Magyarország határai következőképen állapíttatnak meg (lásd a csatolt térképet): 4. Cseh-Szlovákországgal:…”
1938 és 1945 között újra Magyarország – a Léva központú Bars és Hont k.e.e. vármegye (közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye) – része volt a település.
1947. február 10-én a párizsi békeszerződések értelmében Magyarországra nézve kedvezőtlen módosítással (kiigazítással) visszaállították a trianoni békeszerződésben megállapított államhatárokat, így Tajnasári község ismét a Csehszlovák Köztársaság, majd a Csehszlovák Szocialista Köztársaság települése lett.
„I. Rész – Magyarország határai 1. Cikk – 4. a) Az 1938. évi november hó 2-án kelt bécsi választott bírósági határozat rendelkezései semmiseknek és érvényteleneknek jelentetnek ki.”
1990-től rövid ideig a Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság, Cseh-Szlovákia, majd 1993. január 1-jétől az önállóvá vált Szlovákia községe.
Leírása monográfiákban Vályi András szerint „Nemes Tajna, Káptalan Tajna. – Két tót falu Bars Várm. földes Uraik Tajnay, és az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosaik katolikusok, és másfélék, fekszenek Nevedhez (Néved) közel, mellynek filiáji; határbéli földgyeik középszeűek.”„Sári. Siarovce. Nagy Sári, Kis Sári. – Két tót faluk Bars Várm. földes Urok Tajnaj Uraság, lakosaik külömbfélék, fekszenek Nevedhez nem meszsze, mellynek filiáji; Kis Sárinak Ispotállya is van; határbéli földgyeik középszerűek.”
Bars vármegye monográfiája szerint "Tajnasári, a verebélyi járás felső részén fekvő tót kisközség, 418 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan négy község volt: Kis- és Nagy-Tajna és Kis- és Nagy-Sári. Ezekből lett azután két község: Tajna és Sári és e két község egyesítéséből keletkezett a mostani Tajnasári község. Tajnáról már a szent-benedeki apátság 1075-iki alapítólevelében találunk említést. Másodízben 1339-ben Károly királynak Barachkai Miklós javára kiadott iktató parancsában szerepel, Tayna akkori irásmodorban. 1565-ben Miksa király az esztergomi káptalannak adományozza. Nagy-Tajnát előzőleg már Assa de Tajna és a később meggyilkolt Michael de Tayna bírják. A család 1569-ben ezen birtokára új adományt kap s ekkor Kis-Tajnát Káptalan-Taynának is nevezték. A Tajnayak fiága Jánosban kihalván, leánya Ilona báró Révay Simon felesége lett s így női ágon való örökösödés útján, a báró Révay család birtokába került; most báró Révay Simon bírja Káptalan-Tajnát is. Szép kastélya, melyet Tajnay János 1840 körül építtetett, állandó lakhelye, hol ő és neje, Szapáry Ilma grófnő igazi magyar főuri házat visz. Sári községről már 1299-ben találunk okleveles említést. 1322-ben János fiai és Moch unokái osztozkodnak rajta. 1618-ban Nagy-Saáry egyike a törököknek behódolt községeknek. 1622-ben Ilosvay Mária tulajdona, 1663-ban azonban a törökök mind a két Sári és mind a két Tajna falut feldúlják. A XVIII. században Siarovcze tót neve is már említve van. Tajna és Sári községekben a XVIII. század végén és a mult század első felében még a Vály, Bottka, Bányay, Csiba, Kürthy, Balogh, Biróczy és Andrássy családok is birtokosok voltak. A katholikus templom 1749-ben épült. A községhez tartozott a Horváthy család kis pusztája, mely a honti báró Majthényiakra s ettől Dillesz István és Kalics Józsefre szállott. Ez is ma Révay Simon tulajdona. Postája, távirója és vasúti állomása Verebély."
A népesség alakulása „A 17. század második felének pusztításai [a népességben] jóval nagyobb károkat okoztak, mint a korábbi események [és századok]. A hosszantartó háborúság nagy vesztese a döntően folyóvölgyekben (hadi utak) és sík vidéken elhelyezkedő magyar etnikum. Amely jóval nagyobb veszteségeket szenvedett el a védettebb hegyvidéken lakó szlovákoknál. [A Nyitrai járás területén] a szlovákság D[él] felé terjeszkedése a török hódoltság után nagyobb intenzitású lett. A 18. század végéig óriási területeket hódított el a magyar etnikumtól a két nemzetiség kontaktzónájának egész hosszában... A szlovákok kiáramlása D felé egyszerre volt spontán (sűrűbben lakott területekről a gyér lakosságú vidékekre) és tervszerű folyamat – gondoljunk azokra a telepítésekre, amikor a földesúr a megfogyatkozott a közeli, népességfölösleggel rendelkező szlovák területekről pótolta.”
„...a szlovákok létszámának megugrása [a 18. században] egyenesen arányos a magyarság csökkenésével. A járás DK-i sarkában egy meglehetősen kevert lakosságú terület alakult ki. Ez a nagyfokú keveredés az alapja a Verebély környékén – valamint Bars vármegye D-i és Nyitra vármegye DK-i szegletében – képlékeny etnikai identitásnak, amelyet majd a népszámlálási eredmények példáznak.”
„A járás DK-i csücskének etnikai viszonyai a népszámlálások alapján szinte kibogozhatatlanok. Annyi azonban bizonyos, hogy az itt élő kettős kötődésű, bizonytalan identitású népség többnyire az államalkotó nemzet sorait gyarapította.”
Tajnasári község népszámlálási adataiból:
A lakosság számának %-os megoszlása 1880 68,9 szlovák (a) 27,1 magyar (a) 1890 58,4 ’’ (a) 36,3 ’’ (a) 1900 73,7 ’’ (a) 25,4 ’’ (a) 1910 8,6 ’’ (a) 91,4 ’’ (a) 1921 94,6 ’’ (n) 5,4 ’’ (n) 1930 96,5 ’’ (n) 1,9 ’’ (n) 1941 74,6 ’’ (a) 15,2 ’’ (a) 60,4 ’’ (ny) 94,1 ’’ (ny)
a = anyanyelv; n = nemzetiség; ny = nyelvtudás
1880-ban Tajnán 127 szlovák és 38 magyar anyanyelvű élt. Sárin 99 szlovák és 51 magyar anyanyelvű élt.
1890-ben Tajna 318 lakosából 170 szlovák és 128 magyar anyanyelvű volt. Sárin 49 szlovák és 8 magyar anyanyelvű élt.
1900-ben Tajnasári 418 lakosából 308 szlovák és 106 magyar anyanyelvű volt.
1910-ben 408 lakosából 35 szlovák és 373 magyar anyanyelvű volt.
1921-ben 389 lakosából 368 csehszlovák és 21 magyar anyanyelvű volt.
1930-ban 431 lakosából 416 csehszlovák és 8 magyar anyanyelvű volt.
1941-ben 507 lakosából 377 szlovák és 128 magyar anyanyelvű volt.
1991-ben 301 lakosából 298 szlovák és 3 magyar volt.
2001-ben 269 lakosából 265 szlovák, 3 magyar és 1 cigány volt.
2011-ben 274 lakosából 261 szlovák, 3 magyar és 10 ismeretlen nemzetiségű volt.
2021-ben 275 lakosából 260 szlovák, 1 magyar, 3 (+1) egyéb és 11 ismeretlen nemzetiségű volt.ma7.sk
Neves személyek Itt született 1951-ben Šarlota Drahošová (Krnčanová) levéltáros.2023 Biografický slovník slovenských archivárov. Bratislava, 384-385 Itt hunyt el 1928-ban Révay Simon (1865-1928) a magyarországi főrendiház örökös tagja, vadász, kutyatenyésztő. Tajnán született 1894-ben Matis Gyula (Július Matis) pedagógus, tanfelügyelő, természetvédő. Tajnán született gróf Révay István (1899–1989) történész, demográfus, politikus és újságíró. Tajnán született gróf Révay József (1902–1945) filozófus, egyetemi tanár, válogatott jégkorongozó, olimpikon.
Nevezetességei
Római katolikus templom, a 14. századi templom alapjain 1749-ben épült barokk stílusban. Mária-oszlop, a 18. század közepén állították.