VI. Benedek pápa (; Róma, ismeretlen időpontban – Róma, 974 júniusában vagy júliusában) 972 végétől vagy 973. január 19-étől haláláig volt Róma püspöke, a katolikus egyház feje és a Pápai Állam uralkodója. A Szentszék mai hivatalos pápalistája szerint a 134. pápa volt. Közvetlen elődje XIII. János, utóda VII. Benedek volt.
Rövid pontifikátusa a 10. századi római pápaság politikailag bizonytalan időszakára esett. Megválasztása és felszentelése az Ottó-kori császári befolyás alatt történt, de I. Ottó halála után a római arisztokrata csoportok ismét erőteljesen beavatkoztak a város és a pápaság ügyeibe. Benedeket 974-ben elfogták, az Angyalvárba zárták, majd fogságában megfojtották. A merénylet a források szerint VII. Bonifác és a Crescentius-párti római ellenzék hatalomátvételéhez kapcsolódott.
Pontifikátusáról kevés dokumentum maradt fenn. Ismert intézkedései főként egyházak és monostorok kiváltságainak megerősítésére vonatkoztak. Jelentősége ezért nem elsősorban önálló reformprogramjában, hanem abban áll, hogy sorsa jól mutatja a 10. századi római pápaság kiszolgáltatottságát a császári védnökség és a helyi arisztokrata hatalmi csoportok közötti küzdelemben.
Forráshelyzet és dátumok VI. Benedek életéről kevés megbízható kortárs adat maradt fenn. A főbb adatok a pápai regesztákból, a Liber Pontificalis késői folytatásából, későbbi krónikákból és összefoglaló egyháztörténeti művekből ismertek.
A dátumokban kisebb eltérések vannak. A Szentszék hivatalos pápalistája pontifikátusának kezdetére 972 decemberét és 973. január 19-ét is jelzi, végét pedig 974 júliusára teszi. A Catholic Encyclopedia szerint felszentelése 973. január 19-én történt, halálát viszont Ricobaldus ferrarai krónikája alapján 974 augusztusára helyezi. A Magyar Katolikus Lexikon 973. január 19. és 974 júniusa közé teszi pontifikátusát, a Britannica pedig 974 júliusát adja meg halálának idejeként. Ezért a szócikk a biztos napként csak a felszentelés dátumát adja meg, halálát pedig óvatosan júniusra vagy júliusra teszi.
Származása és korai pályája Benedek Rómában született. Apját Hildebrandnak hívták. A források nem őriztek meg részletes adatokat családi hátteréről, társadalmi helyzetéről vagy neveltetéséről. A Magyar Katolikus Lexikon röviden „germán Hildebrand fiaként” említi, más összefoglalók pedig római származásúként tartják számon.
Pápává választása előtt a római Szent Tódor-templom bíboros-diakónusa volt. Ez a diakónia a római Fórum közelében feküdt, és viselője a római klérus jelentős tagjai közé tartozott. A bíboros-diakónusi tisztség liturgikus, karitatív és igazgatási feladatokkal is összefüggött, bár Benedek pápává választása előtti konkrét tevékenységéről kevés adat maradt fenn.
A jelenlegi források alapján nem indokolt határozottan állítani, hogy Benedek szerzetes lett volna. A Magyar Katolikus Lexikon rövidítése szerzetesként értelmezhető, de a Catholic Encyclopedia és a Britannica elsősorban római klerikusként, illetve bíboros-diakónusként említi. Ezért a szócikkben a biztosabban igazolható egyházi tisztséget szerepeltetjük.
Megválasztása Benedek elődje, XIII. János pápa 972. szeptember 6-án halt meg. A pápai szék betöltése nem történt meg azonnal: a felszentelésre csak 973. január 19-én került sor, mert meg kellett várni I. Ottó császári jóváhagyását.
Ez a késedelem jól mutatja az Ottó-kori pápaság politikai helyzetét. I. Ottó a 960-as évektől kezdve határozottan beavatkozott Róma és a pápaság ügyeibe, részben azért, hogy véget vessen a római arisztokrata csoportok közötti erőszakos hatalmi harcoknak, részben pedig azért, hogy a császári hatalom és a római szék együttműködését biztosítsa. Benedek megválasztása ebbe a császári felügyelettel működő rendszerbe illeszkedett.
Nem szükséges azonban Benedeket pusztán „császári bábként” jellemezni. A források azt mutatják, hogy felszenteléséhez valóban császári megerősítésre volt szükség, és pontifikátusa az Ottó-kori rend keretében kezdődött. Ugyanakkor személyes kormányzati szándékairól alig maradt adat, ezért túlzó lenne részletes politikai programot vagy jellembeli minősítést tulajdonítani neki.
Pontifikátusa
Egyházkormányzati tevékenysége Benedek pontifikátusa rövid volt, és kevés dokumentum maradt fenn belőle. A Catholic Encyclopedia szerint ismert tettei főként arra korlátozódnak, hogy egyes egyházak és monostorok kiváltságait megerősítette. Ezek az intézkedések a 10. századi pápai kormányzás szokásos feladatai közé tartoztak: a pápák gyakran erősítették meg kolostorok, püspökségek és egyházi intézmények jogait, birtokait vagy mentességeit.
A pápai kiváltságlevelek ebben a korban nem csupán adminisztratív iratok voltak. Egy-egy monostor vagy egyházmegyés intézmény számára a pápai megerősítés védelmet jelenthetett a helyi világi hatalmakkal, püspöki vitákkal vagy birtokjogi bizonytalanságokkal szemben. Benedek kevés fennmaradt intézkedése ezért nem tekinthető jelentéktelennek, még ha nagyobb reformprogramot nem is lehet hozzá kötni.
A források nem őriztek meg olyan nagy zsinati, dogmatikai vagy egyetemes egyházkormányzati döntést, amely VI. Benedek nevéhez kapcsolódna. Ez részben pontifikátusának rövidségével, részben a korszak római politikai válságával, részben pedig a forrásanyag hiányosságával magyarázható.
Az Ottó-kori politikai háttér VI. Benedek pápasága az Ottó-kor fontos átmeneti pillanatára esett. I. Ottó 962-ben Rómában császárrá koronáztatta magát, és ettől kezdve a német-római császárság erőteljesen befolyásolta a pápai állam és a római egyház ügyeit. A császári beavatkozás célja részben a római rend helyreállítása volt, mert a korábbi évtizedekben a városi arisztokrata családok gyakran erőszakkal avatkoztak be a pápaválasztásokba.
A császári védnökség ugyanakkor feszültségeket is keltett. A római nemesi csoportok egy része úgy tekintett a császári felügyeletre, mint a város régi befolyásának korlátozására. Benedek személye ebben az összefüggésben vált támadások célpontjává: nem azért, mert forrásokkal igazolhatóan visszaélt volna hivatalával, hanem mert pápasága az Ottó-féle renddel kapcsolódott össze.
973. május 7-én meghalt I. Ottó. Utóda, II. Ottó ekkor elsősorban a német területek ügyeivel volt elfoglalva, és nem tudott azonnal hatékonyan fellépni Rómában. Ez a hatalmi vákuum lehetőséget adott a római arisztokrata ellenzéknek, hogy Benedek ellen forduljon.
A Crescentiusok fellépése és VII. Bonifác ellenpápa I. Ottó halála után a római ellenzék élére a Crescentiusokhoz köthető körök kerültek. A források a lázadást Crescentius nevéhez és a diakónus Francóhoz kapcsolják, aki később VII. Bonifác néven lépett fel.
974 júniusában Benedeket elfogták, és az Angyalvárba zárták. Helyére Franco diakónust állították, aki VII. Bonifác néven ellenpápaként szerepelt. Bonifác uralma rövid ideig tartott, és később el kellett menekülnie Rómából. A katolikus pápalista nem ismeri el törvényes pápaként.
A Benedek elleni fellépés nem egyszerűen személyes viszály volt, hanem a római arisztokrata önérvényesítés és a császári befolyás közötti konfliktus egyik epizódja. A 10. századi pápaság történetében gyakran előfordult, hogy a pápai hivatal körüli viták mögött római családok, katonai csoportok és külső uralkodói hatalmak érdekei álltak.
Fogsága és halála Benedek fogsága kevesebb mint két hónapig tarthatott. A Catholic Encyclopedia szerint az Angyalvárban megfojtották, hogy megakadályozzák kiszabadítását, miután II. Ottó Sicco nevű császári követet küldött Rómába. A Britannica hasonlóan írja le halálát: a pápát 974 júniusában fogták el, és VII. Bonifác állítólag Crescentius parancsára megfojtatta.
A pontos halálozási dátum bizonytalan. A Magyar Katolikus Lexikon 974 júniusát, a Britannica júliust, a Catholic Encyclopedia pedig Ricobaldus ferrarai krónikája alapján augusztust említ. A július 8-i nap megjelölése a régebbi magyar szócikkben szerepelt, de a felhasznált fő források alapján nem tekinthető kellően igazoltnak.
Benedek halála a 10. századi pápaság egyik legdrámaibb epizódja volt. A gyilkosság nem a pápa tanításával vagy egyházkormányzati döntéseivel függött össze, hanem Róma politikai instabilitásával. A történet ezért a pápaság intézményének korabeli kiszolgáltatottságát, nem pedig Benedek személyes kudarcát mutatja.
A salzburgi és passaui hamisítványok A Magyar Katolikus Lexikon röviden megemlíti, hogy későbbi hamisítók VI. Benedektől eredeztették a salzburgi érsekség és a passaui püspökség Noricum és Pannonia fölötti joghatósági kiváltságait. A New Catholic Encyclopedia szerint a Benedek pontifikátusából fennmaradt, a salzburgi érsek és Pilgrim passaui püspök Noricum és Pannonia fölötti vitájára vonatkozó dokumentumok hamisítványok.
Ezek az iratok fontos forrástörténeti problémát jeleznek. A középkori egyházjogi vitákban gyakran próbáltak régebbi pápai kiváltságokra hivatkozni, és előfordult, hogy ilyen igényeket későbbi hamis oklevelekkel támasztottak alá. VI. Benedek esetében ezért különösen fontos elkülöníteni a hiteles vagy legalább valószínű pápai intézkedéseket a későbbi, joghatósági vitákban keletkezett hamisítványoktól.
A salzburgi–passaui kérdés a közép-európai egyházszervezet szempontjából volt jelentős, mert Noricum és Pannonia térsége a missziós és püspöki joghatósági igények metszéspontjában állt. A hamisítványok azonban nem bizonyítják, hogy VI. Benedek valóban ilyen kiváltságokat adott volna.
Történeti megítélése VI. Benedek pápaságát a történetírás általában rövid és politikailag korlátozott pontifikátusként értékeli. Nem maradt fenn tőle jelentős dogmatikai döntés, nagy reformintézkedés vagy széles körű levelezés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy pontifikátusa „nyomtalanul” tűnt volna el: halála és a körülötte kialakult válság jól megvilágítja a 10. századi pápaság intézményi nehézségeit.
A régebbi történetírás a 10. századi pápaságot gyakran a „sötét század” kifejezéssel írta le. A megjelölés bizonyos mértékben a korszak forráshiányára és politikai zavaraira utal, de könnyen túlzó vagy moralizáló összefoglalássá válhat. Enciklopédikus megfogalmazásban pontosabb azt mondani, hogy a korszakban a pápaságot erősen befolyásolták a római arisztokrata családok, majd az Ottó-kori császári hatalom, és a pápák mozgástere gyakran korlátozott volt.
Benedek személyét nem kapcsolják erkölcsi botrányhoz vagy tanbeli tévedéshez. Kevés fennmaradt intézkedése alapján inkább az egyházi intézmények szokásos pápai megerősítésével foglalkozott. Tragikus halála a római politikai frakciók erőszakosságát és a pápai hivatal korabeli sérülékenységét mutatja. A későbbi, 11. századi reformpápaság egyik történeti előfeltétele éppen az ilyen tapasztalatokból levont következtetés volt: az egyházi hivatalokat és a pápaválasztást függetleníteni kellett a helyi világi hatalmi csoportok kényszerétől.
Fennmaradt dokumentumai VI. Benedek neve alatt kevés hiteles vagy hitelesnek tartott dokumentum maradt fenn. Ezek főként egyházi intézményeknek adott kiváltságok és megerősítések lehettek. A pápai regeszták, különösen Jaffé Regesta pontificum Romanorum című munkája és a Liber Pontificalis késői anyaga fontos támpontot ad a kutatásnak, de a forrásanyag szűkössége miatt pontifikátusának részletei csak korlátozottan rekonstruálhatók.
Jegyzetek
Források
További irodalom
Kapcsolódó szócikkek Pápa Római pápák listája Római pápák listája grafikusan XIII. János pápa VII. Benedek pápa VII. Bonifác ellenpápa I. Ottó német-római császár II. Ottó német-római császár Angyalvár Pápai Állam
Kategória:Pápák Kategória:10. századi püspökök Kategória:Meggyilkolt uralkodók Kategória:974-ben elhunyt személyek Kategória:A 10. században született személyek