bélyegkép|250px|jobbra|Sötét timsópala, Brétignolles közelében, Vendée megyében, Franciaországban A kőzettan a kőzetek tanulmányozásával foglalkozó tudomány, a geológia egyik részterülete.
Elsődleges céljai A különféle kőzetek leírása és rendszerezése: összetételük – kémiai és ásványos összetételük, illetve ősmaradványaik, morfológiájuk – szerkezetük és szövetük jellemzői, megjelenésük – bolygó(n)kon való előfordulásuk és eloszlásuk alapján. képződési módjának felderítése, különös tekintettel azok fizikai és kémiai feltételeire, kapcsolataira egyéb földtani folyamatokkal (lemeztektonika, forró pontok, üledékgyűjtő medencék stb.) a bolygó(n)k szerkezetének és kémiai összetételének modellezésére, a kémiai evolúció törvényszerűségeinek felderítésére.
Fő részterületei Vizsgálatának tárgya szerint három ágát különítjük el: magmás kőzettan, metamorf kőzettan, üledékes kőzettan;
A magmás és metamorf kőzetek vizsgálatának leíró (a kőzetek fiziko-kémiai jellemzőit, ásványos és kémiai összetételét számba vevő; a kőzeteket ezen ismérvek alapján csoportosító) ágazata a petrográfia; ugyanezen kőzetek keletkezését (körülményeit, folyamatát) modellező része a petrológia.
Különleges területe a kísérleti kőzettan, amely laboratóriumokban modellezi a természetes folyamatokat: a magmás és metamorf kőzetek (többfázisú szilárd rendszerek, olvadékok) kialakulását a mélyebb földkéregben és -köpenyben uralkodó nyomás- és hőmérsékletviszonyok mellett, különféle üledékek képződését.
Alkalmazott kőzettan szénkőzettan, kerogének kőzettana – olaj- és gáztartalmú kőzetekkel foglalkozik, archeometria – régészeti leletek származási helyének, lehetséges nyersanyagforrásainak és készítésük technológiájának ásvány-kőzettani vizsgálata, műszaki kőzettan – természetes és mesterséges építőanyagok (például beton, habarcs), hő-, hang- és elektromos szigetelőanyagok kőzettana.
Kapcsolódó szakterületek ásványtan (mineralógia) őslénytan geokémia termodinamika fizikai kémia kolloidika optikai- és elektronmikroszkópia analitikai kémia ércteleptan
A kőzettan nevezetes magyar geológusai
Szabó József (1822–1894): Világhírű petrográfus és mineralógus. A selmecbányai bányászati akadémián tanult. 1848-ban Kossuth Lajos minisztériumába került és a szabadságharc idején a puskaporgyártásnál segédkezett mint Pest megyei salétrom-főfelügyelő. 1862-től a pesti egyetem ásvány-földtan tanszékének tanára, 1883–84-ben az egyetem rektora. Tudományos munkásságának fő területe Magyarország tercier (harmadkori) vulkanizmusának tanulmányozása; a tudományos kőzettanban a trachitrendszer kifejtése. Nevéhez fűződik a budapesti egyetem ásvány-kőzettani intézetének létrehozása, valamint számos egyetemi tankönyv megírása. Mauritz Béla (1881-1971): Petrográfus, mineralógus, egyetemi tanár. Krenner József tanársegédjeként a budapesti tudományegyetemen kezdte pályafutását, ahol 1943-44-ben rektor lett. Főként a hazai mélységi és kiömlési magmás kőzetek petrográfiája foglalkoztatta: például az erdélyi eleolitszienitek, a mecseki vulkanitok. Szádeczky-Kardoss Elemér (1903–1984): Pályáját a soproni egyetemen kezdte mint tanársegéd, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem első rektora (1948-50), a szervezésével indult MTA Geokémiai Kutatólaboratórium (1955) igazgatója, de nevéhez kapcsolódik az MTA Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának megszervezése (1965) is. A magyarországi szénkőzettan és a geokémia megalapítója, a lemeztektonika elmélet első hazai képviselője és népszerűsítője.
Források Kocsi Tibor: Geológia I. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1972. Kubovics Imre (2008): Általános kőzettan. A földövek kőzettana. Mundus, Budapest
További információk
Szakmány György: A magmás kőzetek szövete, kézirat
Kapcsolódó szócikkek Forrás-hegyi geológiai bemutatóhely (Felsőörs)