Esztergályhorváti község Zala vármegyében, a Keszthelyi járásban. A Zalai-dombság délkeleti részén, a Zala folyó és a Kis-Balaton térségében fekvő település mai formájában 1966-ban jött létre Esztergály és Nagyhorváti egyesítésével. A község területének történetében a zalavári központ közelsége, a Zala és a Kis-Balaton vízjárta vidéke, a mezőgazdaság, a szőlőhegyi tájhasználat és a környék közlekedési kapcsolatai egyaránt jelentős szerepet játszottak.
Fekvése és településrészei A Zalai-dombság délkeleti részén, a Zala folyótól nyugatra, a Kis-Balaton északi szájánál található. A települést a Galambok és Zalaapáti közti 7522-es út keresztezi, amelyből déli határszélén a Zalavárról kiágazó 7512-es út, déli külterületén a Bárándi-patak mentén az Egeraracsa–Dióskál–Pacsa között húzódó 7526-os út, belterületén pedig a Nagyhorváti településrészre vezető bekötőút ágazik ki. A település Keszthely, Nagykanizsa, Pacsa és Zalakaros irányából autóbuszon rendszeresen elérhető, és Zalaegerszegre is járnak innen járatok. Esztergályhorváti a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet települései közé tartozik.
A Központi Statisztikai Hivatal a központi belterület mellett Nagyhorvátit egyéb belterületként, Bárándpusztát pedig külterületi lakóhelyként tartja nyilván. A 2022-es népszámláláskor a központi belterületnek 354 lakosa és 181 lakása, a központtól mintegy 3 kilométerre fekvő Nagyhorvátinak 35 lakosa és 28 lakása, a körülbelül 4 kilométerre fekvő Bárándpusztának pedig 11 lakosa és 7 lakása volt. Nagyhorváti az 1966-os közigazgatási egyesítés ellenére térben máig jól elkülönül a központi falurésztől, Bárándpuszta pedig a Zala és a Kis-Balaton vízrendszeréhez közeli külterületen helyezkedik el.
Története és régészeti öröksége A település területe a 9. században a Zalavár környékén kialakult korabeli központ vonzáskörzetéhez tartozott, és ebben az időben kisebb telepek is kialakultak a mai község területén. Esztergály nevének korai történetét hagyományosan egy 1019-re keltezett oklevélhez kapcsolták, amelynek szöveghagyományában a település neve Vzturgar alakban szerepel. Az eredeti oklevél azonban nem maradt fenn, a Magyar Nemzeti Levéltár szerint legkorábbi ismert átiratai csak jóval később keletkeztek, és a szöveg utólag beillesztett részeket is tartalmaz. A modern nyelvtörténeti szakirodalom ezért Esztergály első hiteles településnévi adatát 1273-ra teszi, amikor Vzturgar alakban szerepel. A későbbi források 1335-ben Estergar, Stregar és Strygar, 1482-ben pedig Ezthergar alakot is megőriztek. Horváti említése ugyancsak a 13. századból származik. Egy 1335-ben kelt, levéltárban fennmaradt határjárási oklevél a zalavári apátság birtokai között Esztergályt és Bárándot is név szerint felsorolja. A helytörténeti regesztagyűjtemény szerint Esztergálynak már a középkorban egyháza volt, 1482-ben pedig parochiális egyházát is említették.
A török kori hadjáratok 1531-től érintették a vidéket, és 1568-ra Esztergály teljesen elpusztult, míg Nagyhorváti a helyi történeti összefoglaló szerint folyamatosan lakott maradt. A 18. század közepén, a helyi hagyomány szerint 1750 körül Esztergályt német telepesekkel népesítették újra, miközben továbbra is a zalavári apátság birtokaihoz tartozott. Horváti birtokai részben egy helyi nemesi család kezén voltak, földjeinek jelentős része pedig mocsaras, vízjárta terület volt. A két település komolyabb gazdasági fejlődését a 20. század elejétől a Kis-Balaton lecsapolása és vízrendezése is elősegítette, mert korábban vízjárta területek váltak mezőgazdaságilag használhatóvá, miközben a halászathoz és a vizes élőhelyekhez kötődő hagyományos megélhetési formák visszaszorultak. Az 1945-ös földreform idején a helyi összefoglalók szerint viszonylag kevés földet osztottak ki, amit jelentős elvándorlás követett. Az 1990-es években gyorsult fel az infrastruktúra kiépülése, és a település fejlődési lehetőségei között az üdülő- és turisztikai funkció erősítése is megjelent. Esztergály és Nagyhorváti 1966-ban Esztergályhorváti néven egyesült. Az új község 1966 és 1970 között önálló tanácsú volt, 1970-től Zalaapáti társközségeként működött, míg Nagyhorváti az egyesítés előtt Zalaszentmárton társközsége volt. A település 2007-ig a Keszthely–Hévízi kistérséghez tartozott.
A mai község egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye Esztergályhorváti-Alsóbárándpuszta. Az ott feltárt 9–10. századi temetőt a szakirodalom 840 és 930 közé keltezi. A teljesen feltárt temetőben 317 sírt dokumentáltak, a régészeti és embertani feldolgozások pedig több mint háromszáz ember maradványait vizsgálták. A lelőhely a Zalavár környéki 9. századi települési rendszer kutatásának fontos eleme. Alsóbárándpusztától keletre egykor a zalavári apátság birtokában álló középkori Báránd falu feküdt. A vármegye hivatalos történeti ismertetése szerint a falu egyenes szentélyzáródású temploma a 12–13. században épült, maradványait régészeti feltárás után állagvédelmi okokból visszatemették.
Tájhasználat és természeti környezet Esztergályhorváti tájhasználatát hosszú időn keresztül a Zala és a Kis-Balaton vízjárta területei, a szántóföldi gazdálkodás, az állattartás, a gyümölcstermesztés és a domboldali szőlőművelés együttesen alakították. A település egyik jellegzetes külterületi része a Gellért-hegy szőlőhegye, ahol a hegyoldali út mentén szőlők, gyümölcsösök, szántók és régi pincék váltakoznak. Több pince homlokzatán 19. századi évszám maradt fenn, miközben a korábban kiterjedtebb szőlőterületek jelentős része a 20–21. századra felhagyott vagy más művelési ágba került. A hegyen barack- és más gyümölcsfák is jellemzők, a magasabb részekről pedig a Kis-Balaton térsége, a zalai dombvidék és megfelelő látási viszonyok között a távolabbi balatoni tanúhegyek is láthatók. A szőlőhegy lábánál két tó is a mai tájkép része. A helyi sajtó vízimadarakat, köztük kócsagokat, gémeket és hattyúkat is említ a tavakon.
A község déli és keleti külterületén már közvetlenül érvényesül a Zala és a Kis-Balaton vízi világának hatása. Bárándpuszta közelében a Zala töltése lényegében a Kis-Balaton berekvilágának peremén halad, túloldalán vízállásos, fás-bokros élőhelyek húzódnak. A térség közlekedési és rekreációs kapcsolataiban a töltés kerékpáros útvonalként is szerepet kap. Esztergályhorváti emellett részt vett a Pogányvár térségének hagyományos szőlőhegyi kultúrtáját megőrző programban. A Dióskál, Egeraracsa, Esztergályhorváti, Kerecseny, Pacsa és Zalaszentmárton részvételével megvalósított „Tájrevitalizáció a Zala megyei Pogányváron” című kezdeményezés a 2018-ban kiírt Magyar Tájdíj első helyezettje lett. A program a hagyományos zalai szőlőhegyi táj, a szőlők, gyümölcsösök, kertek és külterületi tájelemek megőrzését, a felhagyott területek újbóli hasznosítását és a helyi gazdálkodási formák fenntartható megújítását célozta.
Vallási és épített örökség Esztergályhorváti és Nagyhorváti katolikus templomának titulusa egyaránt Magyarok Nagyasszonya, és mindkét templom a zalaapáti plébániai körzethez kapcsolódik. Az esztergályhorváti templom búcsúját október 8-án tartják. Az esztergályhorváti templom a 2020-as évek elején jelentős helyreállításon esett át. A mintegy 15 millió forintos beruházás során megszüntették a falak vizesedését, új falszigetelést készítettek, korszerűsítették az elektromos hálózatot és a világítást, kicserélték a nyílászárókat, majd a külső vakolás és szigetelés is elkészült. Nagyhorvátiban egy 1903-ban épült kisebb templom áll, amely a történeti településrész egyik meghatározó épített emléke. A község további történeti-vallási emlékei közé tartozik az alsóbárándi középkori templom régészeti helye, a Gellért-hegyi kereszt és a település különböző részein fennmaradt út menti keresztek.
A település épített és közösségi örökségéhez tartozik az 1959-ben átadott művelődési ház is. Az épület 2022-ben mintegy 25 millió forintos támogatásból újult meg: kicserélték a tetőt és az ereszt, korszerűsítették az elektromos hálózatot és a színpad világítását, energiatakarékos berendezéseket építettek be, valamint új nyílászárókat kapott. A községben az első és a második világháború helyi áldozatainak emlékműve is megtalálható.
Közélete és fejlesztései Esztergályhorváti önkormányzati feladatainak hivatali ellátásában a Zalaapáti székhelyű közös önkormányzati hivatal vesz részt. A KSH szerint a hivatal székhelye Zalaapáti, Esztergályhorvátiban pedig állandó vagy ideiglenes kirendeltség működik.
Polgármesterei
A településen a 2019. október 13-án tartott önkormányzati választást követően a polgármester-választásban nem lehetett eredményt hirdetni, mert az első helyen két jelölt között szavazategyenlőség alakult ki. Az emiatt szükségessé vált időközi választást 2020. január 12-én tartották meg, amelyen mind a négy korábbi jelölt ismét elindult.
A község infrastruktúrájának egyik jelentős környezetvédelmi fejlesztése a települési szennyvízelvezetés és -tisztítás kiépítése volt. A próbaüzem 2010. október 1-jén kezdődött, a község délnyugati részén pedig napi 50 köbméter kapacitású, biológiai és harmadik tisztítási fokozattal működő szennyvíztisztító telep létesült. A megtisztított víz befogadója az Esztergályi-patak, amely a Kis-Balaton vízrendszerébe torkollik. A 2020-as években több középület, út és közterület is megújult. A községháza energetikai korszerűsítése során hőszigetelést, fűtéskorszerűsítést, napelemes rendszert és akadálymentesítést végeztek. A Jókai utca teljes, az Iskola utca részleges felújítása és az ezekhez kapcsolódó csapadékvíz-rendezés ugyancsak 2022-ben valósult meg. A 2024-es helyi riport további útfejlesztésekről, a régi temető partoldalának támfallal való megerősítéséről, a hegyről érkező hordalékot lassító vízrendezési műtárgyról, új közösségi térről és szabadtéri színpadról is beszámolt.
A település a Kis-Balaton térségének fejlődő kerékpáros hálózatába is bekapcsolódott. A korábbi térségi projekt keretében Zalaszentmárton, Esztergályhorváti, Egeraracsa és Zalaszabar között közel 12 kilométeres kerékpáros útvonal kialakítását tervezték és valósították meg több ütemben. A következő fejlesztési szakasz Garabonc, Nagyrada, Zalaszabar és Esztergályhorváti között létesített új kerékpáros kapcsolatot. A projekt zárórendezvényét 2026. augusztus 28-án tartották, a kivitelezés 716,2 millió forintos európai uniós támogatással valósult meg.
Népesség A település népességének változása:
A Központi Statisztikai Hivatal szerint Esztergályhorváti lakónépessége 2025. január 1-jén 439 fő, lakásállománya 216 lakás, közigazgatási területe pedig 1668 hektár volt. Az 1990-es népszámláláskor 569, 2001-ben 467, 2011-ben 445, a 2022-es népszámláláskor pedig 418 lakost írtak össze. A hosszabb távú népességcsökkenést a 2020-as évek első felében mérsékelt növekedés követte.
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 81,3%, cigány 11,6%, német 6,3%. A lakosok 84,2%-a római katolikusnak, 1,6%-a reformátusnak, 7,89%-a felekezeten kívülinek vallotta magát, 6% nem nyilatkozott. 2022-ben a lakosság 88,3%-a vallotta magát magyarnak, 4,8%-a németnek, 1,8%-a cigánynak, 0,3%-a románnak és 2,5%-a egyéb, nem hazai nemzetiségűnek, míg 8,5% nem válaszolt. A többes identitások miatt az arányok összege meghaladhatja a 100%-ot. Vallási megoszlás szerint 47,3% volt római katolikus, 1% református, 0,5% evangélikus, 0,5% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 7,5% felekezeten kívüli, 42,3% pedig nem válaszolt.
Nevezetességei Karoling kori, 9–10. századi temető Alsóbárándpusztán, 317 feltárt sírral. Alsóbáránd elpusztult középkori falujának és 12–13. századi templomának régészeti helye. A Gellért-hegy hagyományos szőlőhegye, 19. századi évszámokat őrző régi pincékkel. Az esztergályhorváti Magyarok Nagyasszonya-templom. A Nagyhorvátiban 1903-ban épült Magyarok Nagyasszonya-templom. A Gellért-hegy lábánál fekvő tavak és a környező dombvidéki kultúrtáj. A Zala töltése és a Kis-Balatonhoz kapcsolódó bárándpusztai berekperem. Az első és a második világháború helyi áldozatainak emlékműve.