Boëthius vagy Boethius, teljes nevén Anicius Manlius Severinus Boethius (475 és 480 között – 524 és 526 között), római államférfi, filozófus, teológiai szerző, fordító és tudós volt. A késő antikvitás és a latin középkor határán álló alak: a római szenátori arisztokrácia tagjaként magas hivatalt viselt Nagy Theoderik ostrogót király udvarában, ugyanakkor műveivel az antik görög filozófia, logika, matematika és zeneelmélet egyik legfontosabb közvetítője lett a latin keresztény Nyugat számára.John Marenbon: „Anicius Manlius Severinus Boethius”, The Stanford Encyclopedia of Philosophy, https://plato.stanford.edu/entries/boethius/Internet Encyclopedia of Philosophy: „Boethius”, https://iep.utm.edu/boethius/
Legismertebb műve, a börtönben írt De consolatione philosophiae („A filozófia vigasztalása”) a középkor egyik legtöbbet olvasott filozófiai könyve lett. Ebben a megszemélyesített Filozófia vigasztalja a bukott és halálra váró szerzőt, és a szerencse forgandóságáról, az igazi boldogságról, a rossz problémájáról, az isteni gondviselésről és az emberi szabad akaratról beszél vele.Encyclopaedia Britannica: „Anicius Manlius Severinus Boethius”, https://www.britannica.com/biography/Anicius-Manlius-Severinus-Boethius Boethius a logika történetében is alapvető jelentőségű: Arisztotelész logikai műveinek fordításai és kommentárjai a 12. századig a latin Nyugat arisztotelészi logikai műveltségének központi forrásai közé tartoztak.
A katolikus hagyományban Szent Severinus Boethius néven is ismert. Paviában már a középkorban vértanúként tisztelték; helyi kultuszát XIII. Leó pápa 1883-ban jóváhagyta. A katolikus hagyomány október 23-án emlékezik meg róla mint római filozófusról és vértanúról.Vatican News: „St. Severin Boethius, Roman philosopher and Martyr”, https://www.vaticannews.va/en/saints/10/23/st---severin-boethius--roman-philosopher-and-martyr.html
Neve és kora
Boethius neve a kéziratokban és a szakirodalomban több alakban fordul elő: Boethius, Boëthius, magyarosan olykor Boéciusz. Teljes latin neve általában Anicius Manlius Severinus Boethius. A Torquatus névelem gyakran megjelenik későbbi hagyományban, de hitelességét a modern kutatás nem tekinti biztosnak.Joachim Gruber: Kommentar zu Boethius, De consolatione philosophiae. 2. kiadás, Berlin, 2006, 3–4. o.
Életkora átmeneti történeti korszakra esett. 476-ban megszűnt a nyugatrómai császári udvar önálló intézménye, de Itáliában a római jogi, szenátori és műveltségi hagyomány tovább élt. Boethius már az Ostrogót Királyság politikai rendjében működött, de önértelmezése, társadalmi közege és műveltsége mélyen római volt. Ezért szokták az „utolsó rómaiak” egyikének, ugyanakkor a latin középkor egyik első nagy filozófiai tekintélyének is nevezni.
Élete
Származása és neveltetése
Boethius a Aniciusok előkelő római nemzetségéhez tartozott. Ez a család a késő császárkorban a római szenátori arisztokrácia egyik legjelentősebb keresztény családja volt. Apja, Flavius Manlius Boethius, 487-ben consul volt, de Boethius még fiatalon árvaságra jutott. Nevelését Quintus Aurelius Memmius Symmachus, a 485. év consulja vállalta; Boethius később feleségül vette Symmachus leányát, Rusticiana-t.
Boethius rendkívüli görög és latin műveltségre tett szert. A régebbi irodalomban gyakran feltételezték, hogy Athénban vagy Alexandriában tanult, de ezt a mai kutatás nem tekinti bizonyított életrajzi adatnak. Biztosabban állítható, hogy jól ismerte a görög filozófiai és tudományos hagyományt, különösen Arisztotelész, Platón, Porphüriosz és az újplatonikus kommentátorok világát.
Politikai pályája Theoderik alatt
Boethius Nagy Theoderik udvarában emelkedett magas hivatalba. 510-ben consul lett, ami ekkor már részben ceremoniális, de továbbra is rendkívül tekintélyes méltóság volt. 522-ben két fia, Symmachus és a fiatalabb Boethius is consuli címet kapott, ami kivételes családi megtiszteltetésnek számított. Ugyanebben az időszakban Boethiust magister officiorum-má nevezték ki, vagyis a királyi udvar és közigazgatás egyik legmagasabb rangú tisztviselője lett.Boethius politikai pályájáról és hivatalairól lásd: John Marenbon: „Anicius Manlius Severinus Boethius”, The Stanford Encyclopedia of Philosophy, https://plato.stanford.edu/entries/boethius/
A kortárs Cassiodorus levelei szerint Theoderik több gyakorlati és diplomáciai feladattal is megbízta. Boethius tudományos tekintélyét mutatja, hogy vízóra és napóra készítésével, valamint zenei kérdésekkel kapcsolatban is hozzá fordultak. Ez jól jelzi, hogy a késő antik udvari műveltségben a filozófia, matematika, zeneelmélet és államigazgatás nem különült el élesen egymástól.
Bukása és kivégzése
Boethius bukását az osztrogót uralom utolsó éveinek bizalmi válságában kell értelmezni. Theoderik gót királyként ariánus keresztény volt, míg az itáliai római szenátori arisztokrácia nagy része a nikaiai hitvallást követő katolikus kereszténységhez tartozott. A helyzetet bonyolította, hogy a kelet-római császárság továbbra is igényt tartott a római birodalmi örökségre, és Konstantinápoly politikája Itáliában is figyelmet keltett.
A közvetlen ügy Albinus szenátor vádja volt. Albinust azzal gyanúsították, hogy a kelet-római császári udvarral tartott fenn hűtlen kapcsolatot. Boethius védelmére kelt, és ezzel maga is gyanúba került. Ellenségei hazaárulással, a „római szabadság” helyreállítására irányuló összeesküvéssel és egyes források szerint mágiával is vádolták. Boethius saját művében igazságtalannak és koholtnak mutatja be a vádakat.Boethius perének politikai és vallási hátteréről lásd: John Marenbon: „Anicius Manlius Severinus Boethius”, The Stanford Encyclopedia of Philosophy, https://plato.stanford.edu/entries/boethius/
Előbb fogságba vetették, majd 524 és 526 között kivégezték, valószínűleg Pavia környékén. Halála után nem sokkal apósát, Symmachust is kivégezték. A későbbi hagyomány Boethius halálában nemcsak politikai leszámolást, hanem a katolikus hit és a római igazságosság melletti tanúságtételt is látott.
Történeti és vallási háttér
Boethius kora nem egyszerűen „az ókor vége” és nem is pusztán „a középkor kezdete” volt. Itáliában a római szenátus, a latin jogi műveltség, a klasszikus iskolázottság és a keresztény teológia együtt élt az osztrogót királyság politikai kereteivel. Theoderik uralma eleinte viszonylagos békét biztosított a rómaiak és a gótok között, de az udvar és a szenátori arisztokrácia közti bizalmatlanság a király utolsó éveiben megerősödött.
A vallási különbség sem értelmezhető modern felekezeti-politikai kategóriák szerint. A gótok többsége ariánus volt, a római elit pedig a katolikus-nikaiai hitet vallotta; ugyanakkor a konfliktus nem pusztán vallási vita volt, hanem diplomáciai, dinasztikus és hatalmi kérdésekkel is összefonódott. Boethius pályája azért is fontos, mert személyében a római államférfi, a klasszikus filozófiai műveltség hordozója és a keresztény teológiai szerző egyszerre jelenik meg.
Filozófiai programja
Boethius egyik nagy terve az volt, hogy a görög filozófia alapműveit latinul is hozzáférhetővé tegye. Fordítani és kommentálni akarta Arisztotelész és Platón műveit, majd meg akarta mutatni, hogy a két filozófus tanítása alapvető pontokon összhangba hozható. A terv hatalmas volt, és Boethius korai halála miatt csak részben valósult meg.
Megvalósult munkája így is döntő hatású lett. Latinra fordította és kommentálta Arisztotelész Categoriae és De interpretatione című művét, továbbá Porphüriosz Isagoge című bevezetését. Ezek a művek a középkori logikai oktatás alapszövegei lettek. A 12. század előtt a latin Nyugat Arisztotelész logikáját nagyrészt Boethius közvetítésével ismerte.
Boethius a logikát nem puszta szójátéknak tekintette, hanem a helyes gondolkodás, a teológiai fogalmazás és a tudományos rendszerezés eszközének. Fordításai és kommentárjai hozzájárultak a latin filozófiai szókincs megszilárdulásához. Sok olyan fogalmi megoldás, amelyet később a skolasztika használt, Boethius közvetítésével került be a latin gondolkodásba.
A hét szabad művészet és a quadrivium
Boethius a hét szabad művészet közül különösen a quadrivium tárgyaihoz kapcsolódó műveivel hatott. A quadrivium négy matematikai jellegű tudományt foglalt magában: az aritmetikát, a geometriát, a zenét és az asztronómiát. A boethiusi hagyományban ezek nem pusztán gyakorlati ismeretek voltak, hanem a valóság rendjének szemlélésére előkészítő tudományok.
A De institutione arithmetica Nikomakhosz aritmetikai művének latin feldolgozása. Boethius nem elsősorban számolástechnikát akart tanítani, hanem a számok rendjét, arányait és tulajdonságait mutatta be. A szám nála nem csak mennyiség, hanem a rend és arányosság alapja is.A quadriviumról és a De institutione arithmetica jelentőségéről lásd a csatolt német nyelvű Boethius-anyag quadriviumról szóló részét.
A De institutione musica a középkori zeneelmélet egyik alapműve lett. A zene itt nem csupán hallható hangzást jelent, hanem arányt és harmóniát. A későbbi hagyomány Boethius alapján különbséget tett a világ rendjére vonatkozó musica mundana, az ember testének és lelkének harmóniájára vonatkozó musica humana, valamint a hallható, hangszeres vagy énekelt zene között. A mű ezért nemcsak zenetörténeti, hanem filozófiai és kozmológiai jelentőségű is.
A geometriáról és asztronómiáról szóló boethiusi munkák, ha elkészültek, nem maradtak fenn. A quadriviumról írt művei azonban így is nagy hatást gyakoroltak a középkori iskolai műveltségre, mert a latin Nyugat számára a görög matematikai és zeneelméleti hagyomány egyik fő közvetítőjévé tették.
Teológiai művei
Boethius keresztény teológiai írásai az Opuscula sacra („teológiai kis írások”) néven ismertek. Ezek hitelességét korábban vitatták, de a modern kutatás négy traktátus esetében szilárdan elfogadja; a De fide catholica hitelességét is több jelentős kutató védelmezi.A teológiai traktátusok hitelességéről és tartalmáról lásd: Internet Encyclopedia of Philosophy: „Boethius”, https://iep.utm.edu/boethius/
Legfontosabb teológiai írásai:
De Trinitate – a Szentháromságról szóló értekezés, amelyben Boethius filozófiai fogalmakkal igyekszik tisztázni a keresztény hit egyik legfontosabb dogmáját. Utrum Pater et Filius et Spiritus Sanctus de divinitate substantialiter praedicentur – azt vizsgálja, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevei miként állíthatók Istenről. Quomodo substantiae in eo quod sint bonae sint, cum non sint substantialia bona, röviden De hebdomadibus – a teremtmények jósága és az isteni Jóság viszonyát tárgyalja. De fide catholica – a katolikus hit rövid összefoglalása, amely elhatárolódik több korabeli eretnekségtől, köztük az arianizmustól, a nesztorianizmustól és a monofizitizmustól. Contra Eutychen et Nestorium – krisztológiai értekezés Eutükhész és Nesztoriosz tanítása ellen.
A Contra Eutychen et Nestorium különösen híres Boethius személyfogalma miatt. Itt olvasható a klasszikussá vált meghatározás: a személy „értelmes természetű egyedi szubsztancia” (naturae rationabilis individua substantia). Ez a formula nagy hatást gyakorolt a későbbi latin teológiára, különösen a Szentháromságról és Krisztus személyéről folytatott skolasztikus vitákra.
Boethius teológiai jelentősége nem abban áll, hogy teljes dogmatikai rendszert alkotott volna, hanem abban, hogy a görög filozófiai-logikai eszközöket a latin keresztény teológia szolgálatába állította. Ezért a skolasztikus módszer egyik előkészítőjeként is számon tartják.
A filozófia vigasztalása
Boethius legismertebb műve a De consolatione philosophiae, magyarul A filozófia vigasztalása. A mű börtönben keletkezett, amikor szerzője már kegyvesztetten, halálos ítélet fenyegetésében várta sorsát. Formája prosimetrum, vagyis prózai fejtegetések és verses betétek váltakoznak benne.