A Larson–Miller-paraméter egy eszköz arra, hogy megjósolja egy anyag élettartamát az idő és a hőmérséklet függvényében, felhasználva egy korrelatív megközelítést, mely az Arrhenius-egyenleten alapul.
Az egyenlet értékét rendszerint az LMP=T(C + log t) fejezi ki, ahol C egy, az anyagra jellemző állandó, és általában 20 közeli érték, t az idő órákban és T a hőmérséklet Kelvin-fokokban.
A tartósfolyás-stressztörés értéket a magas hőmérsékletű tartósfolyás-ellenálló ötvözetek esetén gyakran tervezik a stressztörés folyamattal szemben a töréshőmérséklet kombinációval.
Az egyik legáltalánosabban használt idő–hőmérséklet paraméter a Larson–Miller(L.M.)-paraméter, melynek általános alakja:https://www.amazon.com/Foundations-Materials-Science-Engineering-Student/dp/0073107638
ahol
T = hőmérséklet, K vagy °R
= stressztörésidő, h
C = állandó, rendszerint 20 közeli
Az L.M.-paraméter szerint egy adott stressz-szinten a stressztörésidő plusz egy konstans (20 nagyságrendjében), szorozva a hőmérséklettel (Kelvinben vagy Rankine-ban), egy adott anyagra nézve állandó.G. E. Fuchs, High Temperature Alloys, Kirk-Othmer Encyclopedia of Chemical Technology
Kapcsolódó szócikkek Tartósfolyás http://thayer.dartmouth.edu/defmech/ http://areeweb.polito.it/ricerca/creepanalysis/ Irodalom
Jegyzetek
Kategória:Anyagvizsgálatok
de:Larson-Miller-Beziehung