thumb|240px|right|Kőkorszaki halászhorog csontból A horgászat az őskortól jelen van az ember életében.
Történeti áttekintés
Az őskori horgászok kultúrája
Az emberi faj a kezdetektől fogva kiemelkedett az állatvilágból, mert önmaga ellátására eszközöket, tárgyakat fejlesztett ki és használt. Az emberiség létfenntartó tevékenységeinek egyike a halfogás, és ez egészen a megjelenésünkig visszavezethető. A tengerpart, a folyópartok, és tópartok az ősember számára kedvelt lakóhelynek bizonyultak.
Régészeti leletek bizonyítják, hogy a tengerből és egyéb vizekből szerzett ételek fontos szerepet kaptak a táplálkozásukban (eldobott halcsont maradványok, összegyűjtött kagylóhéjak, és barlangrajzok). Valószínűsíthető, hogy víz közelében élő emberek már a vadászat kialakulásával egy időben törekedtek a halak elejtésére. Őseink megannyi technikát fejlesztettek ki az idő folyamán, hogy egyre hatékonyabban jussanak hozzá a tápláló és ízletes halhúshoz.
A halat sokféle módon fogták ki őseink, ezen módszerek sok hasonlóságot mutatnak a ma is alkalmazott halász- és horgászmódszerekhez. A legelső próbálkozások egyike egy olyan eszköz, mely készülhet kőből, csontból, vagy akár fából is. Orsó alakú, végei élesre csiszoltak, a közepén hozzáerősítve egy hosszú zsinórhoz. A csalit is erre helyezik el, és amikor a hal bekapja a kezdetleges horgászeszközt, az a torkán akad. A lándzsával vagy dárdával történő halászat is elterjedt vadászati forma volt az őskorban.
Pontos adatok nem állnak a rendelkezésünkre, amik azt igazolják, mikor alkalmazta az ősember először horog segítségét ahhoz, hogy halat zsákmányoljon. Azonban az sejthető, hogy a cro-magnon-i ember (i.e. 30-40. évezred) már használt horgot a táplálékszerzéshez. A később készült horgokat különféle anyagok alkották.
A kőkorszak után következő rézkorszakban megjelentek a rézből készült horgok, így azok egyre alkalmasabbá váltak a halak elejtésére. Az azonban általános jellemzőjük volt az őskorban készített horgoknak, hogy hiányzott róluk a fül és a szakáll. Ezek csak évezredekkel a horog megjelenése után alakultak ki.
Régóta használnak az emberek nyeles halfogó eszközt, ami a mai horgászbotokhoz hasonlítható, azonban ezek őskori létezéséről nem állnak rendelkezésünkre leletek. A legidősebb horogleletre az egykori Csehszlovákia területén bukkantak a kutatók, ennek a becsült kora húszezer évre tehető. Érdekesség, hogy az amerikai őslakosok horogkészítéshez gyakran használtak sólyomkarmot és sas csőrének darabját. A Húsvét – szigeteken elképesztő leleteket tártak fel: emberi csontokból készült horgokat. A magyarok ősi foglalkozásai közé tartozott a halászat mestersége is, ezt azok a szavak támasztják alá, melyek az Urál menti őshaza területén kerültek a nyelvünkbe, és a hallal, halászattal kapcsolatosak.
A horgászat hatása az ókori társadalmak fejlődésére
Az ókori civilizációk, és az első államok kialakulásában minden esetben létfontosságú elem volt a víz közelsége. Az első városállamok, amik Mezopotámia déli, majd később északi részén alakultak ki Kr. e. 4. évezred közepén, a csapadékszegény vidéken virágzó kultúrát hoztak létre az őket határoló két folyó, a Tigris és az Eufrátesz közelsége miatt.
Az ókori kultúra kialakulásával megjelent az írás, így ebből a korból már írásos emlékek is fennmaradtak, amelyek beszámolnak az akkori horgászatról. Az egyiptomiak megannyi módszert alkalmaztak a halfogásra, ezeket a technikákat megörökítették sírkamrákban ábrázolt, rajzolt jeleneteken, továbbá papiruszra vetették őket. Figyelemre méltó felfedezés, hogy néhány leírás már nem csak élelemszerző tevékenységként említi a horgászatot, hanem mint szabadidős tevékenységet. Egy fontos forrása a horgászat történetének az 1926-ban megjelent William Radcliffe ’Fishing from the Earliest Times’ című műve, amelyben a szerző az egyiptomiaknak tulajdonítja az első, kezdetleges horgászbot alkalmazását. Ezen felül ez a tudományos könyv a régészeti leletek alapján vizsgálja az ókori társadalmak, így a kínaiak, az asszírok, a görögök, a rómaiak és sok más civilizáció horgász technikáit és szokásait. Az ókori görög írásos emlékek között kutatva nem találunk sok említést a horgászokra, halászokra vonatkozóan, pedig a feltárt leletek arról tanúskodnak, hogy fejlett és sokoldalú technikákat alkalmaztak e mesterségek terén.
Az információhiány annak köszönhető, hogy a horgászat és a halászat a társadalom megítélése szerint alantas munkának számított, így kevés megbecsülést kapott. Ezenkívül a római kultúra mozaikábrázolásai között felfedezhetünk néhány horgászatot ábrázoló képet. Mindemellett a Bibliában is találunk a horgászatra, és a horgok használatára utaló részleteket. Akad néhány bizonyíték, ami azt sejteti, hogy az ókori Kínában, Kr. e. 3. évezredben már használtak orsót, ennek gyakori alkalmazása azonban csak a középkor végén terjedt el.
Horgászat a középkorban
A középkorban többnyire a tehetősebb rétegek engedhették meg maguknak, hogy terítékükre halhús kerüljön, a szegényebbek körében is előfordult, hogy horgászattal, esetleg halászattal foglalkoztak.
thumb|300px|left|A horgászhálók megjelenése
Éppen ezért a középkor embere minduntalan arra törekedett, hogy a lehető legnagyobb mennyiségű halat, a lehető legkevesebb idő alatt zsákmányolja. Így rengeteget fejlődött a horgászat ebben a korban. A bottal történő horgászat igencsak terméketlennek bizonyult, amikor a halfogás eredményességét a mennyiség határozta meg. Ennek ellenére a nagy földrajzi felfedezések előtt ez a technika volt a legelterjedtebb, mivel ez a módszer kevésbé igényes az eszköz alapanyagát tekintve. A zsinór alapanyagát leggyakrabban lovak sörényéből készítették, amit sokszor, egyszerűen a parthoz rögzítve a vízbe engedtek. Azonban az idő múlásával a háló használata egyre jobban tért hódított.
Minél közelebb kerülünk a jelenkorhoz, annál több írásos emlék áll rendelkezésünkre. Említésre méltó a Kr. u. 980 körül, angolszász és latin nyelven íródott mű, a ’ Colloquy of Aelfric’ . Egy XII. század végén, Kínában készült festmény a csónakban ülő horgászt orsós horgászbottal ábrázolja. Ezt a festményt tartják az egyik legrégebbről fennmaradt horgászbot ábrázolásnak, amelyen az orsó megjelenik. A középkorban a kastélyokat, várakat gyakran építették folyók, vagy tavak mellé, hogy a lakóiknak egyszerűbb legyen horgászni. Megannyi feljegyzés van királyokról és előkelő személyekről, akik csupán hobbiból kivitorláztak a tengerre, hogy horgász szenvedélyüknek hódolhassanak. Azonban a monda szerint a középkori emberek féltek a tengertől, mert úgy tartották, hogy hatalmas, félelmetes szörnyek lakták.
A magyar történelemben a fennmaradt relikviák között sok halászattal kapcsolatos emlék maradt fenn, ebből arra következtethetünk, hogy a vándorló magyarság életében a halfogás meghatározó szerepet játszott. Ezenkívül pedig a horoggal való horgászat is széles körben elterjedt volt, amit a Kárpát-medencében feltárt leletek bizonyítanak. Így maradt ez a honfoglalás utáni időkben is, Szent István király uralkodása alatt jelentős volt a halászat Magyarországon. A későbbi időkben, az Árpád-házi királyok uralkodása alatt pedig már jelentős haltenyészetek alakultak ki. A vallási ünnepek környékén megnőtt a halkereslet, ez mind a mai napig él a hagyományban.
Újkori horgászat
Nyugat-Európa fejlettebb országaiban az újkor kezdetén a horgásztechnikák és eszközök fejlődése nagymértékű változást hozott az akkorra már sportszerűen űzött tevékenységben. Mint sport, a horgászat hazáját Angliának tekintik. Angliában oly mértékű volt ez a fejlődés, hogy a XVII. században már nem volt érdemes a horgászoknak saját botjuk elkészítésével bajlódniuk, hiszen rengeteg üzlet akkoriban már árusított horgászeszközöket.
thumb|250px|jobbra|Újkori horgászat
A XVIII. században sorra alakultak a horgászklubok Anglia szerte, így a horgászat társadalmilag egyre nagyobb szerepet kapott. Továbbá már ekkor is problémaként merült fel a vizek szennyezése, és a tömeges halpusztulások, így a horgászegyesületek közös erővel küzdöttek e természeti katasztrófák megfékezéséért, csökkentéséért. Míg a nyugati országokban a nagy földrajzi felfedezések után a horgászat terén is fejlődés mutatkozott, új technikák és eszközök jelentek meg, és egyre több dokumentum született a horgászatról, addig a Magyarországon történő változások nem a fejlődést szolgálták.
A törökök 150 éves megszállása negatív hatással volt mind a halkereskedelemre, mind az addig kialakult halászati és horgászati törvényekre. Azonban az 1700-as években érkezett német telepesek magas fokú halász-, és horgászkultúrájukkal fellendítették a magyarországi horgászatot is. A törökök kivonulása után egyre nőtt a halászat jelentősége, halászcéhek alakultak, amelyek megbecsülésben hasonlóak voltak bármely más céhmesterséghez.
Néhány horgászmódszer a múlt-századokból: nyeles,- vagy kosztos horog (lényegében a mai sporthorgászok által használt módszer korábbi formája), kolompos horog (hangjelzés figyelmeztette a horgászokat, ha a vízbe eresztett horgot a hal megrántja), lábó,- vagy tökös horog (a menekülni próbáló hal útját a vízen úszó lopótök mutatja a horgásznak) és megannyi egyéb technikát fejlesztettek ki az elmúlt századok leleményes horgászai.
A jelenkori horgászat
Magyarországon ugrásszerűen növekedett a horgászok száma az elmúlt évtizedekben. Ez a folyamat nem csak nálunk, hanem az egész világon megfigyelhető. Ahol előbb kezdődött a nagymértékű iparosodás, valamint az urbanizáció mint nálunk, ott napjainkban jóval előttünk is állnak és a miénknél magasabb szintről is indultak a horgászatot tekintve. Minden ország vizeinek nagysága, szoros összefüggésben áll a horgászok számával is. Azok az országok, államok, akik közvetlenül a tenger mellett fekszenek, vagy netán az veszi körül, azok jóval nagyobb előnyben vannak hozzánk képest.
A legtöbb horgászó személy, az észak-európai országok közül kerül ki, ez nem is csoda, hiszen ezek az országok gazdagok tavakban és folyókban, illetve határosak a tengerrel. Hazánkban is jelentős növekedés várható a horgászlétszámot illetően, mely összefüggésben van az iparosodással és az urbanizációval összefüggő társadalmi törvényszerűséggel is. Ez az irányzat felhasználható az emberek munkakedvének és életkedvének fokozására..
A horgászat szerepe a ma emberének életében
A horgászat az aktív pihenés egyik legegészségesebb módja, ha a szabadidő eltöltéséről beszélünk. Jótékony hatással van a horgászra a napfény, a szabad levegő, a csend. Ezek mind olyan megnyugtató foglalatosság, mely érzékszereinkre teljesen eltérő módban hat, vagyis idegrendszerünk lazán, feszültségmentesen működik.
A horgászat kapcsán tehát, pihentethetjük az idegrendszerünket, jótékonyan hat a horgász érzelemvilágára. Népszerűsége töretlen, mert egészen a gyermekkortól kezdve a legidősebb korig lehet űzni ezt a hobbit. Azt viszont fontos kiemelni, hogy az egyes korosztályoknak más és mást jelent a horgászat. A fiatalok számára, még a horgászat jórészt játékos tevékenység, jobban közel kerül hozzájuk a természet, megismerik azt, hozzájárul nevelésükhöz. A középkorosztály számára a horgászat legfontosabb szerepe a pihenés. A legidősebb korosztály számára viszont a sok szabadidő, „aktív” kitöltése az elsődleges szempont.
A horgászat és a halászat különbségei Ha a mindennapi szóhasználatot vizsgáljuk, sokan ma is megannyi halfogási módot halászatnak hívnak, vagy mondanak. A halászok és a horgászok, illetve a halászat és a horgászat között igen nagy, vagyis alapvető eltérés van. A legnagyobb eltérést a horgászat és a halászat között, a célokban és a módszerekben találhatunk. A horgászat, az egyik legjobb módja az aktív pihenésnek, kikapcsolódásnak, vagyis a szabadidő eltöltésére. A halászat ezzel ellentétben egy olyan termelési tevékenység, mely a halak tömeges kifogására irányul, ezért a mezőgazdaság egyik üzemágaként tekinthetünk rá.