Lady Irene Ewing (1883-1959) angol gyógypedagógus, a hallásnevelés történetében férjével, Sir Alexander Ewing (1896-1980) gyógypedagógussal együtt újLöwe szerint a 6. korszakot nyitottak, a „Ewing-érát.”
Munkássága
Férjével együtt egész életét a hallássérültek korai diagnosztizálásának és iskoláskor előtti otthoni (hometraining) és intézményes nevelésének szentelte. Irene Ewing 1919-ben lett a manchesteri egyetemen az ott a világon elsőként létesült ilyen speciális tanszéken (Department of Audiology and Education of the Deaf) a hallássérültek gyógypedagógiájának docense. Férje szintén ott dolgozott, 1944-64 között a tanszék vezetője volt. A „Ewing-éra” kiemelkedő eseménye az 1958-ban általuk Manchesterben megrendezett nemzetközi kongresszus volt (International Congress on Modern Educational Treatment of Deafness). 1959-ben az angol királynőtől nemesi rangot kaptak. Műveik nagy részét közösen írták:
The handicap of deafness, 1938 Opportunity and the deaf child, 1949 Speech and the deaf child, 1954 New opportunities for deaf children, 1958
Önálló tanulmányaiból
Lipreading, 1930 Lipreading and hearing aids, 1944
Jegyzetek
Források
Gordosné Szabó Anna: Lady Irene Ewing. In: Pedagógiai Lexikon. 1. köt. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest, Keraban Könyvkiadó, 1997, 440. p. Lady Irene Ewing és Sir Alexander Ewing
További információk
Löwe, A.: Hörgeschädigtenpädagogik international. Heidelberg, 1992
Kategória:Gyógypedagógusok Kategória:Angol nők Kategória:1883-ban született személyek Kategória:1959-ben elhunyt személyek