Bernard Lewis (Stoke Newington, Hackney kerület, London, 1916. május 31. – Voorhees Township, New Jersey, 2018. május 19.) brit-amerikai történész, az orientalisták, Közel-Kelet vagy iszlám/arab szakértők doyenje, legtekintélyesebbike. Volt PhD-tanítványa, az azóta ugyancsak neves iszlámszakértővé vált Martin Kramer szerint ő volt a „legbefolyásosabb a háború utáni időszak iszlámmal és Közel-Kelettel foglalkozó történészei közül”.Lásd: Martin Kramer: "Bernard Lewis". Szócikk. In Encyclopedia of Historians and Historical Writing". http://www.geocities.com/martinkramer/BernardLewis.htm. Bármi történjék is az iszlám világban, a Közel-Kelet térségben, a szakértők, a politikusok, a média egyaránt kíváncsiak Lewis véleményére, amit hatalmas tekintélye miatt nagyon sokan autentikusként el is fogadnak.
Életpályája Tanulmányait a Londoni Egyetem Orientalisztika és Afrika Tanulmányok Karán folytatta, itt szerzett BA- és PhD-fokozatot is mint történész, emellett jogot is tanult. 1938-tól egészen 1974-ig a Londoni Egyetemen tanított, majd az Amerikai Egyesült Államokba áttelepült, és a Princeton Egyetem Közel-keleti Tanulmányok Tanszékének professzora lett. Innen vonult nyugdíjba 1986-ban. 1940–1945 között a brit titkosszolgálat tisztjeként közel-keleti ügyek tartoztak hozzá.A Princeton Egyetemen található önéletrajzában csak utal rá: http://www.princeton.edu/~nes/faculty_lewis.html . Tudományos pályafutását a középkori arab világ, mindenekelőtt Szíria történetének kutatásával kezdte, érdeklődésének fókuszában ekkor a klasszikus iszlám civilizáció állt. Ennek az időszaknak talán a legjelentősebb publikációja az 1950-ben megjelent és azóta számos kiadást megért The Arabs in History (Arabok a történelemben). Praktikus okok is közrejátszottak, hogy később kutatását az Oszmán Birodalomra is kiterjesztette.
Izrael 1948-as megalakulását és az első arab-izraeli háborút követően az arab országok korlátozták a zsidó származásúak beutazását. Ezért Lewis a negyvenes évtized végén a Közel-keleten mindössze három országban kutathatott: Törökország, Irán és Izrael. Épp ekkor tette a nyugati kutatók számára is elérhetővé az Oszmán Birodalmi Levéltárat a török kormány. Lewis volt az első olyan jelentős nyugati kutató, aki az isztambuli levéltárban végzett kutatásai alapján írt munkáival egyesek szerint forradalmasította a közel-keleti történetet.Kramer, Martin (1999). "Bernard Lewis". Encyclopedia of Historians and Historical Writing. Vol. 1. London: Fitzroy Dearborn. pp. 719–720. Egyes vélemények szerint Bernard Lewis „nem csupán történész, hanem maga is történelmi személyiség”.Emily Yoffe: "Bernard Lewis. The Islam scholar U.S. politicians listen to. Slate" Nov 13, 2001, http://www.slate.com/id/2058632/.
A "totalizáló" iszlámfelfogás képviselője A politikához való szoros kötődése és egyoldalú elkötelezettsége következtében azonban tevékenységét komoly kritikák érték, tudományos objektivitását sokan megkérdőjelezték. A hatvanas évektől ugyanis érdeklődése egyre inkább a Közel-Kelet napi eseményei, aktualitásai felé fordult. Joel Beinin, a közel-keleti történelem professzora szerint Lewis neve ekkorra már "a Közel-Kelet-tanulmányok ultrapolitizálódásának a szimbólumává" vált.Joel Beinin:"Bernard Lewis's Anti-Semites. Review Essay" MERIP Middle East Report, No. 147, Jul-Aug 1987. 43-45. pp. Edward Said véleménye szerint "Lewis munkásságának sokkal több köze van a politikához, mint a merőben a szellem síkján mozgó tudományos közélethez."Edward W. Said: Utószó in Orientalizmus. Ford.: Péri Benedek. Budapest, Európa Könyvkiadó, 2000 601. p. Szakmai reputációja a hetvenes évekre már olyannyira magas volt, hogy különösen a laikus közvélemény alapvetően politikai indíttatású megállapításait is tudományos értékűnek tekintette, ezért autentikusként kritikátlanul elfogadta. Tevékenysége viszont egyre inkább megosztotta a szakmai közvéleményt. Noam Chomsky kijelentette róla: "mindannyian tudjuk, hogy ő csupán egy vulgár propagandista, nem tudós."Daniel Pipes: "Profs Who Hate America." New York Post, Nov 12, 2002. Noam Chomsky, az MIT nyelvtudományi professzora rendszeresen bírálja az USA külpolitikáját, ezért egyesek "Amerika-ellenesség", sőt "Amerika-gyűlölet" vádjával illetik.
Munkásságának különösen három aspektusa – amelyek közül az egyik tudományos-szakmai, a másik kettő inkább politikai – váltott ki éles kritikákat a szakértők nagy részéből: az egyik a totalizáló ("orientalista") és gyakran nem kellőképp differenciált és árnyalt iszlámfelfogása, a másik Izrael melletti elkötelezettsége, a harmadik pedig szoros kötődése az amerikai politikai neokonzervatív irányzathoz és ehhez kapcsolódóan a 2003. márciusi Irak elleni amerikai támadás teoretikai megalapozása.
Bernard Lewis a totalizáló iszlámfelfogás képviselője. Azé a felfogásé, amely az iszlámot egy olyan zárt, koherens rendszernek tekinti, amely alapjaiban meghatározza – legalábbis magyarázza – az iszlám világban történteket. Kétségkívül az elmúlt másfél évtizedet ez a totalizló, esszencialista-kulturalista iszlámfelfogás látszik eluralni, nem is véletlenül. Ezt képviselik ugyanis azok az iszlamisták, akiknek sikerült tematizálniuk az iszlám diskurzust, uralniuk a média által világszerte bemutatott, leegyszerűsítően általánosító iszlámképét. Ezt látszanak alátámasztani az iszlám nevében elkövetett merényletek, mintegy igazolva a "civilizációk összecsapása" huntingtoni paradigmáját. És ez az iszlámfelfogás jellemző az iszlámszakértők egy komoly hányadára, politikusokra, újságírókra és a közvélemény egy jelentős részére is.Humphreys, R. Stepehen, “Bernard Lewis: An Appreciation,” Humanities 11/3, 1990, 15-19, illetve Beinin, Joel. "Review of: Semites and Anti-Semites, MERIP, No. 147, 1987, pp. 41sq
Edward Saiddal folytatott vitája Bernard Lewis orientalista iszlám- és keletképét több mint három évtizede érte az első heves, jogosnak csak részben nevezhető támadás. A palesztin származású professzor, Edward Said 1978-ban megjelent Orientalizmus című könyve kapcsán éles, a személyeskedésig fajuló vita bontakozott ki.Edward W. Said: Orientalizmus. i.m. Said az orientalizmus diszciplínáját az imperialista politikával, a Nyugat hatalmi érdekeivel kapcsolta össze, Lewist tartva az orientalista kaszt szóvivőjének.uo. 600. pp. Lewis pontról pontra megcáfolta az általa "első számú antiorientalistának" nevezett Said állításait. A vita – amelyben egyik fél sem volt mentes a felszínességtől és a kiragadott példák alapján történt általánosításoktól – Lewis és Said között az utóbbi 2003-ban bekövetkezett haláláig sem csitult. Lewis egy, az orientalizmus első kiadása után másfél évtizeddel megjelent könyve egy részét Said bírálatának szentelte,Bernard Lewis: Islam and the West. Oxford University Press, 1993. Said pedig könyve két év múlva megjelent kiadásához írt utószavában sok oldalon át bírálta Lewist. A vita a szakértőket is rendkívüli módon megosztotta, egyesek kimondottan "pro-Said" és "pro-Lewis" táborokról beszélnek.Fred Halliday: Islam and the Myth of Confrontation. Religion and Politics in the Middle East. I. B. Tauris Publishers, 1996. 200. pp.
A civilizációk összecsapása Lewis munkásságában a kilencvenes évek eleje óta nagy hangsúlyt kapott az iszlám világ és a Nyugat kapcsolatrendszerének vizsgálta. Mindezt egy meglehetősen ellentétesen megítélt, kétségkívül nagy hatású tanulmánya vezette be, amelyben a muszlimok Nyugattal való "14 évszázados állandó konfrontációját", a muszlimok "dühének gyökereit" vizsgálja.Bernard Lewis: "The Roots of Muslim Rage." The Atlantic Monthly, Sept 1990 Ez a konfrontáció pedig nem más, mint a "civilizációk összecsapása" (clash of civilizations) – Lewis használja először a kifejezést, amely nem sokkal ezt követően Samuel P. Huntington nagy vihart kavart híres munkája révén vált világszerte ismertté.Samuel P. Huntington: Clash of Civilizations. Foreign Affairs, 1993 és Clash of Civilizations and the Remaking of the World Lewis esszéjéből egy monolitikus, a Nyugatot fenyegető iszlám képe bontakozik ki, miközben alig esik szó az iszlám differenciáltságáról, eltérő irányzatairól.a mű kritikáját lásd: John Esposito:The Islamic Threat. Myth or reality?, Oxford University Press, 1995. 196-198. pp. Minderre csak ráerősített Samuel P. Huntington, amikor "az iszlám véres határairól" beszélt, arról, hogy a XXI. században megkezdődött a "muszlim háborúk kora". Lewis sokszor az iszlám civilizáció szemszögéből láttatja az iszlám világ és a Nyugta egyoldalú, aszimmetrikus viszonyát, a nyugati dominanciát.
Bernard Lewis iszlámfelfogásának kritikája Lewis a valós helyzetből, a realitásokból kiindulva olyan általánosító megfogalmazásokkal él, amelyek figyelmen kívül hagyják az iszlám/arab világ heterogenitását, azt, hogy sem egységes iszlám világ, sem egységes arab világ, sem egységes iszlámfelfogás nem létezik. Az iszlám/arab világ mélységesen megosztott olyan alapvető kérdésekben, mint például az iszlám és az iszlám örökség értelmezése vagy a tradíciókhoz és a modernizmushoz/modernizációhoz való viszony.Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten, Szerk.: Csicsmann László, Grotius Könyvtár, Aula, 2010. A térség országainak politikai lépéseit pedig nem az iszlám határozza meg, hiszen kevés kivétellel szekularizált, autokratikus politikai rendszerek voltak idáig hatalmon, amelyeknek legerősebb belső ellenzékét éppen az iszlamista mozgalmak jelentik. Lewis általánosító megállapításai nem csupán indokolatlanul felerősíthetik az "iszlám fenyegetésétől" való félelmet a nyugati közvéleményben, hanem alátámasztják a nyugati – amerikai – beavatkozás akár "pozitív" értelemben vett – demokrácia-export – szükségességét.a témához lásd: Csicsman László: Iszlám és demokrácia a Közel-keleten és Észak-Afrikában. Dialóg Campus Kiadó, Budapest_Pécs, 2008. 175-205. pp., továbbá Rostoványi Zsolt: Európai (euro-)iszlám vagy iszlám Európában, in Az iszlám Európában, Szerk.: Rostoványi Zsolt, BCE Nemzetközi Tanulmányok Intézet, Aula 2010. 13-99. pp., illetve Rostoványi Zsolt: Az iszlám világ és a Nyugat, Corvina, 2004.