350px|bélyegkép|Születésszabályozást népszerűsítő angol képeslap a 19. századból A születésszabályozás, más néven fogamzásgátlás vagy termékenység-szabályozás alatt a terhesség bekövetkezését megakadályozó eszközöket és módszereket kell érteni. Az emberi születésszabályozás tervezését, biztosítását és alkalmazását családtervezésnek nevezik. A biztonságos szex, azaz a férfi vagy női óvszer használata egyúttal a szexuális úton terjedő fertőzések megelőzését is szolgálja. Ősidők óta alkalmaznak különböző születésszabályozási módszereket, de az eredményes és biztonságos fogamzásgátlás csak a 20. században vált elérhetővé.
A leghatékonyabb fogamzásgátló módszerek közé tartozik a sterilizálás, és ezt követi egy sor hormonális fogamzásgátló, vagyis tabletták, tapaszok, hüvelygyűrűk és injekciók. A kevésbé eredményes módszerek közé tartoznak a barrier-eszközök vagy mechanikus fogamzásgátló eszközök, például az óvszerek, pesszáriumok és fogamzásgátló szivacs, valamint a termékenység-tudatos módszerek. A legkevésbé eredményes módszer a spermicidek használata és az ejakuláció előtt megszakított közösülés. A sterilizálás vagy művi meddővé tétel, jóllehet rendkívül eredményes, általában nem visszafordítható folyamat; minden más módszer hatásai a használat beszüntetését követően azonnal visszafordíthatók. A sürgősségi fogamzásgátlás a védekezés nélküli közösülést követő néhány napon belül meg tudja akadályozni a teherbeesést. Egyesek a szexuális önmegtartóztatást is a születésszabályozás egyik módjának tekintik.
Serdülőkorban a terhesség lényegesen nagyobb kockázatokkal jár. Az átfogó szexuális felvilágosítás és a fogamzásgátlóhoz való hozzájutás csökkentheti e korcsoportban a nem kívánt terhességek számát. Bár a fiatalok a születésszabályozás összes módját alkalmazhatják, a tartós hatású, visszafordítható fogamzásgátlók, mint például az implantátumok, a méhen belüli fogamzásgátlók vagy a hüvelygyűrűk különösen eredményesek a kamaszkori terhesség valószínűségének csökkentésében. A szülést követően a gyermekét nem kizárólag szoptatással tápláló nő akár 4–6 héten belül újra teherbe eshet. Egyes fogamzásgátló módszereket a szülés után azonnal lehet alkalmazni, míg másoknál akár hat hónapot is várni kell. Szoptató anyák esetében előnyösebb a kizárólag progesztogéntartalmú fogamzásgátló módszerek alkalmazása a kombinált fogamzásgátló tablettákkal szemben. A menopauzát elért nőknél ajánlott, hogy a születésszabályozási módszert a legutolsó menzeszt követően még egy évig alkalmazzák.
A fejlődő országokban mintegy 222 millió nő kívánja elkerülni a teherbeesést, mégsem jutnak hozzá a modern fogamzásgátló módszerekhez. A két terhesség között eltelt idő meghosszabbításával a születésszabályozásnak köszönhetően javulhatnak a felnőtt nők szülési körülményei és gyermekeik túlélési esélye is. A fejlődő országokban a nők keresete, vagyona, testtömegindexe, valamint gyermekeik iskolai lehetőségei és egészsége egyaránt javulhat a fogamzásgátláshoz való hozzáférés biztosításával. A túlnépesedéssel küzdő országokban a születésszabályozás hozzájárul a gazdasági növekedéshez, hiszen kevesebb lesz az eltartott gyermek, több nő vesz részt a munkaerőpiacon, és csökken a szűkös erőforrások felhasználása. Magyarországon ezzel szemben a születésszám visszaesése a jellemző, ami az 1950-es évek eleje óta tart, és 2011-re 90 ezer fő alá, soha addig nem látott mélységbe zuhant. Mindezek mellett a magyarországi terhességeknek csak a 68%-a kívánt terhesség. Magas emiatt az abortuszok száma, amely ugyan 1990-hez képest húsz év alatt a felére csökkent, de a további csökkentés érdekében kiemelten kell kezelni a fiatalok felvilágosítását és a születésszabályozási módszerek megismertetését.
Módszerek
+A teherbeesés valószínűsége az alkalmazás első évében Módszer Jellemző használat Tökéletes használat Nincs születésszabályozás 85% 85% Kombinált tabletta 8% 0,3% Csak progesztines tabletta 13% 1,1% Sterilizáció (nők) 0,5% 0,5% Sterilizáció (férfiak) 0,15% 0,10% Óvszer (női) 21% 5% Óvszer (férfi) 18% 2% Réztartalmú IUD 0,8% 0,6% Hormontartalmú IUD 0,2% 0,2% Tapasz 8% 0,3% Hüvelygyűrű 9% 0,3% Depo Provera 3–6% 0,2% Implantátum 0,05% 0,05% Diaphragma és spermicid 12% 6% Megszakított közösülés 27% 4% Naptármódszer ~12–25% ~1–9% Laktációs amenorrhea módszer 0–7,5% <2% A születésszabályozás módszerei közé tartoznak a barrier-módszerek, a hormonális fogamzásgátlás, a méhen belüli (intrauterin) eszközök, a sterilizáció és a szexuális magatartásra vonatkozó módszerek. E módszereket a nemi aktus előtt vagy után használják, míg a sürgősségi fogamzásgátlás az aktus után néhány napig eredményes. Az adott módszer eredményességét általában azon nők százalékos arányában fejezik ki, akik a módszer alkalmazásának első évében teherbe esnek, alkalmanként pedig a teljes élethosszra vetített sikertelenségi arányban olyan, rendkívül eredményes módszerek esetében, mint például a petevezeték elkötése.
Azok a leghatékonyabb módszerek, amelyek nem igényelnek folyamatos orvosi ellenőrzést. A sebészeti úton történő sterilizáció, a beültethető hormonok és az intrauterin eszközök használata az első évben kevesebb mint 1%-os sikertelenségi arányt mutat. A hormonális fogamzásgátló tabletta, tapasz vagy hüvelygyűrű használata, valamint a laktációs amenorrhea módszer (LAM) következetes alkalmazás mellett szintén kevesebb mint 1%-os sikertelenségi arányú az első évben (LAM esetében az első hat hónapban). Általános jelenség azonban, hogy a helytelen használat következtében az első évben tapasztalt sikertelenségi arány lényegesen magasabb, 3–9% között mozog. Az olyan egyéb módszerek, mint a termékenységi időszakok számontartása, óvszer, pesszárium és a spermaölő vegyi készítmények használata még a használati utasítások tökéletes betartása mellett is magasabb sikertelenségi arányt mutatnak az első év során.
Ugyan minden születésszabályozási módszernek lehet valamilyen mellékhatása, ezek kockázata kisebb, mint a terhesség kialakulásának kockázata. Sok születésszabályozási módszer – úgymint a szájon át szedhető fogamzásgátlók, intrauterin eszközök, implantátumok és injekciók – használatának felfüggesztését követő éven belül kialakuló terhességek aránya megegyezik a születésszabályozást nem használók teherbeesési arányával.
Egyes konkrét egészségügyi problémák esetén a születésszabályozás bizonyos formáinak használata előtt alaposabb kivizsgálás szükséges. Az egyébként egészséges nőknél számos születésszabályozási módszer alkalmazása nem igényel orvosi vizsgálatot. Ezek közé tartoznak a fogamzásgátló tabletták, az injekció vagy implantátum és az óvszer használata. Konkrétan a medencevizsgálat, az emlővizsgálat vagy a vérvizsgálat nem befolyásolja az eredményességet, és ezért ezeket nem szükséges elvégezni a fogamzásgátló tabletták szedése előtt. Az Egészségügyi Világszervezet 2009-ben részletes listát tett közzé, amely tartalmazza a különböző születésszabályozási módszerek alkalmazásának egészségügyi feltételeit.
Hormonális bélyegkép|Hormonális fogamzásgátló tabletták A hormonális fogamzásgátló szerek megakadályozzák az ovulációt és ezáltal a megtermékenyülést. Ezek többféle változatban kaphatók, például a szájon át szedhető tabletták, az implantátumok, a bőr alá ültethető készítmények, az injekciók, a fogamzásgátló tapaszok, a méhen belüli eszközök és a hüvelygyűrű. Ezek az eszközök jelenleg csak nők számára készülnek. Az orális születésszabályozásnak két típusát ismerjük: a kombinált orális fogamzásgátló tablettát és a kizárólag progesztogént tartalmazó tablettát. Terhesség alatt történő szedésük esetén ezek egyike sem növeli meg a vetélés kockázatát, és születési rendellenességeket sem okoznak.
A kombinált hormonális fogamzásgátlók használatát összefüggésbe hozták vénás és artériás vérrögök kialakulásának enyhén megnövekedett kockázatával, de ez a kockázat kisebb, mint terhesség esetén. A kockázat miatt ezek a szerek nem ajánlottak a 35 év feletti, dohányzó nők számára. A szexuális vágyra gyakorolt hatásuk változó, egyeseknél annak növekedése, másoknál csökkenése tapasztalható, de a nagy többségre nincsenek hatással. A kombinált orális fogamzásgátlók csökkentik a petefészekrák és a méhnyálkahártya-rák kialakulásának kockázatát, de nincsenek hatással az emlőrák kialakulásának kockázatára. Szedésük során a menstruációs vérzés gyengülhet és a fájdalmas menstruációs görcsök is gyakran enyhülnek. A hüvelygyűrűben található alacsonyabb dózisú ösztrogén csökkentheti a mellek érzékenységét, az émelygést és a fejfájás jelentkezésének kockázatát, amelyek rendszerint együtt járnak a magasabb ösztrogéndózist tartalmazó készítmények használatával.
A csak progesztogént tartalmazó tabletták, injekciók és méhen belüli eszközök használata nem jár a trombózis kialakulásának megnövekedett kockázatával, és ezeket olyan nők is szedhetik, akiknek vénájában korábban vérrögök jelentkeztek. Azok számára, akiknél korábban már előfordultak artériás vérrögök, javasolt a nem-hormonális vagy csak progesztogént tartalmazó fogamzásgátlók használata, de injektálható szerek használata még ebben az esetben sem ajánlatos. A csak progesztogént tartalmazó tabletták enyhíthetik a menstruációs tüneteket, és ezeket szoptatós kismamák is szedhetik, mivel a tejelválasztásra nincsenek befolyással. A kizárólag progesztogént alkalmazó módszerek rendszertelen vérzést okozhatnak, sőt egyesek a vérzés kimaradását is tapasztalták. Az olyan progesztogének, mint a droszpirenon és a dezogesztrel minimálisra csökkentik az androgén jellegű mellékhatásokat, viszont növelik a véralvadás kialakulásának kockázatát, ezért nem számítanak első vonalbeli szereknek. A Depo-Provera nevű progesztogén injekció első évben tapasztalt tipikus sikertelenségi aránya nem teljesen egyértelmű, 1% alatti és 6%-ot nem meghaladó értékek között mozog.
Barrier-elv bélyegkép|Felgöngyölt férfi óvszer A mechanikus védekező (barrier-elvű) fogamzásgátlók olyan eszközök, amelyek a fogamzást azáltal igyekeznek megelőzni, hogy fizikai módon megakadályozzák az ondó méhbe jutását. Ezek közé tartozik a férfi óvszer, a női óvszer, a méhnyaksapka, a diafragma és a spermicideket tartalmazó fogamzásgátló szivacs.
Az óvszer használata az egész világon a legelterjedtebb születésszabályozási módszer. A férfi óvszert a férfi merev péniszére helyezik, amely így fizikailag megakadályozza, hogy a kilövellt sperma bejusson a szexuális partner testébe. A modern óvszerek leggyakrabban latexből készülnek, de előfordul, hogy más anyagot is használnak, mint például poliuretánt vagy báránybélt. A női óvszer szintén megtalálható a forgalomban. Ezek leggyakrabban nitrilből, latexből, vagy poliuretánból készülnek. A férfi óvszer előnye, hogy olcsó, használata könnyű és egyszerű, és szinte alig van mellékhatása. Japánban a születésszabályozási módszereket használó párok 80%-a az óvszert részesíti előnyben, míg Németországban ez az arány mintegy 25%, az Amerikai Egyesült Államokban pedig 18%.
A férfi óvszer és a spermiciddel együtt használt diafragma sikertelenségi aránya az első év során hasonló, az óvszernél 15%, a diafragmánál 16%. A használati utasítások tökéletes betartása mellett az óvszer használata hatékonyabb, és az első év során mindössze 2% sikertelenségi arányt mutat, míg a diafragma esetében ez az arány 6%. Az óvszernek továbbá megvan az az előnye is, hogy megelőzi az olyan szexuális úton átadható fertőzések terjedését, mint az AIDS.
A fogamzásgátló szivacs a barrier technikát spermicid alkalmazásával kombinálja. A diafragmához hasonlóan a szivacsot is közösülés előtt kell a hüvelybe helyezni – a hatásosság érdekében – a méhnyak fölé. A használat első évében az átlagos sikertelenségi arány 24% az olyan nőknél, akik korábban már szültek, és 12% azoknál, akik még nem szültek. A szivacs a közösülés előtt 24 órával már felhelyezhető, és az aktus után még legalább hat órán át nem távolítható el. Ismeretes, hogy használata allergiás reakcióval járhat, súlyosabb esetben pedig toxikus sokk szindróma jelentkezését válthatja ki.