Wilhelm Leopold Colmar Freiherr von der Goltz (a török katonák közt használt becenevén Goltz pasa, 1843. augusztus 12. – 1916. április 19.) német vezértábornagy (Generalfeldmarschall), katonai szakíró, aki az Oszmán Birodalom hadseregének nyugati mintára való átszervezésével tette ismertté a nevét.
Élete Colmar von der Goltz a kelet-poroszországi Bielkenfeld faluban született (a település ma Ivanovka néven Oroszországhoz tartozik), egy elszegényedett nemesi családban. Gyerekkorának nagy részét Preußisch Eylauban töltötte, édesapját már hatéves korában elvesztette.
Goltz a családi hagyományokat követve – apja is hosszú ideig szolgált a porosz hadseregben, hadnagyi rangban – 1861-ben jelentkezett katonai szolgálatra a porosz gyalogsághoz. Pályafutását az 5. gyalogos ezrednél kezdte, akikkel előbb Königsbergben, majd Thornban állomásozott. 1864-ben tanulmányokba kezdett a berlini katonai akadémián, de ezt 1866-ban ideiglenesen megszakította és részt vett a porosz-osztrák háborúban, a trautenaui csatában meg is sebesült. 1867-től a porosz vezérkari főnökség topográfiai részlegén teljesített szolgálatot, majd az 1870-ben kitört porosz–francia háború idején Frigyes Károly herceg oldalán szolgált a porosz 2. hadsereg parancsnok-helyetteseként. Metz bevételét követően a Loire folyó mentén vívott harcokban vett részt, ahol fontos szerepe volt a Le Mans-nál kivívott döntő porosz győzelemben.
A háború befejeztét követően Goltzot a potsdami katonai iskola tanárává nevezték ki, századosi rangban. Tanári pályafutása alatt írással is foglalkozott, 1877-ig négy könyve jelent meg, emellett rendszeresen publikált katonai szakfolyóiratokban is.
Az 1877–78-as orosz-török háborúban elszenvedett súlyos oszmán vereség arra sarkallta II. Abdul-Hamid oszmán szultánt, hogy német segítségért folyamodjon az oszmán hadsereg újjászervezése végett. A német katonai főparancsnokság Goltzot küldte a feladat végrehajtására. Goltz 12 évet töltött az Oszmán Birodalomban, ahol rövidesen megkapta a pasa címet, majd nem sokkal távozása előtt kinevezték mushirrá, amely a marsalli rang oszmán megfelelője volt. Az általa alkalmazott újításoknak köszönhetően az oszmán hadsereg már 1897-ben képes volt győzelmet aratni az országot megtámadó görög csapatok felett.
Az 1896-ban hazatérő Goltzot altábornaggyá léptették elő és a német 5. hadosztály parancsnokságát bízták rá. 1900-ban gyalogsági tábornokká nevezték ki, majd végül 1911-ben vezértábornaggyá és Goltz még ebben az évben nyugdíjba vonult. Nyugdíjazását követően megalapította a Jungdeutschlandbund jobboldali ifjúsági szervezetet.
Az első világháború kitörését követően reaktiválták és a megszállt Belgium katonai kormányzójává nevezték ki. Ebben a tisztségében könyörtelenül fellépett az ellenállási mozgalmakkal szemben. 1914. október 15-én elrendelte túszok szedését a belgiumi falvak lakosai közül, akiket, amennyiben szabotázsakciókra került sor, a parancs értelmében agyon kellett lőni (később, egy 1941-ben tartott beszédében Adolf Hitler Goltz parancsát tekintette példamutatónak a partizánok elleni fellépéshez).
1915-ben a német hadvezetés ismét az Oszmán Birodalomba küldte, ahol V. Mehmed oszmán szultán katonai tanácsadója lett (tevékenysége azonban az Otto Liman von Sanders vezette katonai missziótól teljesen független volt). 1915. októberétől a mezopotámiai fronton teljesített szolgálatot, ő volt a döntetlenül végződő ktésziphóni csata egyik parancsnoka oszmán részről. Később az általa vezetett katonák vették ostrom alá Kút városát, de az ostrom végét már nem érte meg.
1915-ben a Goltz által ellenőrzött hadműveleti területen az oszmán hatóságok megkezdték a helybéli örmény lakosság deportálását, melyet kezdetben a német tisztek is támogattak, ugyanis az örmény lakosság állandó felkelésekkel nehezítette a központi hatalmak hadseregének hadműveleteit. Mikor Goltz értesült róla, hogy a deportált örményeket az oszmánok lemészárolják, személyesen lépett közbe a deportálásokat lefolytató Enver pasánál, lemondásával fenyegetőzve. Habár fellépésével ideiglenesen a mezopotámiai front térségében sikerült elérnie a deportálások leállítását, azokat Goltz rövidesen bekövetkezett halála után folytatták.
Colmar von der Goltz 1916. április 19-én halt meg Bagdadban. Halála hivatalos okaként tífuszt állapítottak meg, de egyes feltételezések szerint megmérgezték. Utolsó akaratának megfelelően Isztambulban, a német konzulátus kertjében temették el.
Művei bélyegkép|200px|jobbra|A nemzet fegyverben spanyol kiadásának borítója (Toledo, 1895) Die Operationen der II. Armee bis zur Capitulation von Metz (A második hadsereg hadműveletei Metz kapitulációjáig), 1873 Die Sieben Tage von Le Mans (Le Mans hét napja), 1873 Die Operationen der II. Armee an der Loire (A második hadsereg hadműveletei a Loire mentén), 1875 Léon Gambetta und seine Armeen (Léon Gambetta és hadserege), 1877 Roßbach und Jena (Roßbach és Jéna), 1883 Das Volk in Waffen (A nemzet fegyverben), 1883 Kriegführung (Hadvezetés), 1895 Der Thessalische Krieg (A thesszáliai háború), 1898 Ein Ausflug nach Macedonien (Macedóniai útinapló), 1894 Anatolische Ausflüge (Anatóliai utazások), 1896 Von Jena bis Pr. Eylau (Jénától Eylau-ig), 1907
Jegyzetek
Források Teske, Hermann: Colmar Freiherr von der Goltz: Ein Kämpfer für den militärischen Fortschritt. Berlin: Musterschmidt-Verlag, 1957 Hull, Isabel: Absolute Destruction: Military Culture and the Practices of War in Imperial Germany, 2005 Barker, A. J.: The First Iraq War, 1914-1918: Britain's Mesopotamian Campaign. New York: Enigma Books, 2009
Kategória:Német hadvezérek Kategória:1843-ban született személyek Kategória:1916-ban elhunyt személyek Kategória:Az Oszmán Birodalom katonái az első világháborúban Kategória:A porosz–francia háború katonái Kategória:A porosz–osztrák háború katonái