A Darwin-pamparóka (Lycalopex fulvipes) kihalástól veszélyeztetett dél-amerikai kutyaféle. Felfedezése A fajt Charles Darwin fedezte fel 1834-ben világ körüli útján, amikor a Chile partjainál elterülő Chiloé-szigetekhez tartozó San Pedrón egy kíváncsi róka annyira belemerült a gyűjtést végző európaiak látványába, hogy Darwin hátulról megközelíthette és a geológuskalapácsával agyonütötte. Darwin a kontinensen előforduló Lycalopexektől különálló fajnak tartotta példányát, ennek ellenére azt az argentin pamparóka (Lycalopex griseus fulvipes) alfajaként kategorizálták. Csak a mitokondriális genetikai analízis erősítette meg, hogy valóban egy külön fajról van szó, legközelebbi rokona a dél-amerikai róka. Megjelenése A Darwin-pamparóka kis termetű kutyaféle, az akár 5–10 kg-ot is elérő argentin pamparókával ellentétben csak 2-4 kilogrammosra nő meg. Lábai is rövidebbek. Szőre sötétszürke, fején és fülein barna jelek láthatóak. A többi pamparókával nem kereszteződik. Elterjedése és életmódja bélyegkép|bal 1975-ig úgy gondolták, hogy csak Chiloén él, de ekkor a szárazföldön fekvő közeli Nahuelbuta Nemzeti Parkban is megtalálták, 2013-ban pedig megerősítették előfordulását az Oncol Parkban és a Reserva Costera Valdiviana-ban. Korábban feltehetően nagyobb területen élt a kontinensen és a jégkorszak idején, amikor Chiloé egybefügött a szárazfölddel, került a szigetre. 15 000 évvel ezelőtt, azonban a tenger elválasztotta a szigetet és a Darwin-pamparóka populációja két részre szakadt. A Chiloé-szigeti populációját 250 egyedre, a kontinensen élők számát 70-re becsülik.
Elsősorban erdei állat, Chile mérsékelt övi esőerdeinek lakója. Éjszakai életmódot folytat, leginkább alkonyatkor és hajnalban aktív. A többi rókához hasonlóan nem specializálódott ragadozó, megeszik mindent amit el tud kapni, kisemlősöket, gyíkokat, bogarakat, esetleg madarakat; de elfogyasztja a gyümölcsöket, bogyókat és a dögöt is. Természetvédelmi helyzete A Darwin-pamparókának mára csak kb. 320 egyede maradt, ezért a Természetvédelmi Világszövetség kritikusan veszélyeztetett státuszba sorolta. Bár életterének nagy része nemzeti parkokra esik, a parkokon kívül élő rókák léte a favágás, orvvadászat és a kóbor kutyák (betegségek terjesztése és zsákmányejtés révén) miatt továbbra is veszélyben forog. Források
Wozencraft, W. C. (2005). "Order Carnivora". In Wilson, D. E.; Reeder, D. M. Mammal Species of the World (3rd ed.). Johns Hopkins University Press. . OCLC 62265494. Medel, R.G. et al. 1990. Discovery of a continental population of the rare Darwin fox, Dusicyon fulvipes (Martin, 1839) in Chile. Biological Conservation 51:71-77 Yahnke, C.J. et al. 1996. Darwin's Fox: A Distinct Endangered Species in a Vanishing Habitat. Conservation Biology 10:366-375 "Detectan la presencia de zorro de Darwin en las reservas costeras valdivianas", El Mercurio, June 15, 2013 Keynes, R. D. ed. 2001. Charles Darwin's Beagle diary. Cambridge: Cambridge University Press. pp. 272–273 Darwin, C. R. 1839. Narrative of the surveying voyages of His Majesty's Ships Adventure and Beagle between the years 1826 and 1836, Journal and Remarks 1832–1836. London: Henry Colburn. p. 341 Villagrán, C. 1988. Late Quaternary vegetation of Southern Isla Grande de Chiloë, Chile. Quaternary Research 29: 294–306
Fordítás
Kategória:Rókák Kategória:Emlősfajok Kategória:Dél-Amerika emlősei