A MiG–1 (oroszul: МиГ–1) szovjet vadászrepülőgép volt a második világháború alatt, amelyet az 1939-ben magassági vadászgépekre kiírt pályázatra terveztek. A berepülés során jelentkező műszaki problémák ellenére rendszeresítették és száz darabot gyártottak belőle. A gépek többsége az 1941-ben indított Barbarossa hadművelet első napjaiban megsemmisült. Továbbfejlesztett, javított változata a MiG–3.
Története A gép tervezése 1939. november 25-én kezdődött el az 51. sz. üzem tervezőirodájában Nyikolaj Polikarpov irányításával. A cél egy nagy sebességű magassági vadászgép kialakítása volt. A fejlesztés során különös figyelmet fordítottak a jó aerodinamikai kialakítása, valamint a sima és tiszta felületek elérésére, amely megfelelően nagy teljesítményű motorral lehetővé teszi a 670 km/h-s legnagyobb sebesség, valamint a 7000 m-es szolgálati csúcsmagasság elérését. Műszaki adatok
Általános adatok Funkció: vadászrepülőgép Személyzet: 1 fő
Geometriai méretek és tömegadatok Hossz: 8,16 m Fesztávolság: 10,20 m Magasság: 2,62 m Szárnyfelület: 17,5 m² Üres tömeg: 2602 kg Felszálló tömeg tömeg: 3099 kg Maximális felszálló tömeg: 3319 kg
Motor Száma: 1 db Típusa: Mikulin AM–35A folyadékhűtésű, V12 hengerelrendezésű benzinmotor Felszálló teljesítmény: 1007 kW (1350 LE)
Repülési jellemzők Maximális sebesség: 657 km/h Leszálló sebesség: 141 km/h Hatótávolság: 580 km Szolgálati csúcsmagasság: 12 000 m Emelkedőképesség: 16,8 m/s Szárny felületi terhelése: 177 kg/m² Teljesítmény–tömeg arány: 0,32 kW/kg Felszállási úthossz: 238 m Kigurulási úthossz: 400 m
Fegyverzet 1 db 12,7 mm-es Berezin UB géppuska 2 db 7,62 mm-es SKASZ géppuska legfeljebb 200 kg légibomba szállítására alkalmas
Források Yefim Gordon, Dmitry Komissarov: OKB Mikoyan – A History of the Design Bureau and its Aircraft, Hinckley, Midland Publishing, 2009,
Kategória:Második világháborús szovjet vadászrepülőgépek