A Helios–1 egy közös amerikai–német űrszonda, az első német Naprendszer-kutató mesterséges bolygó. 1974-ben indították útjára.
A küldetés 1966-ban Ludwig Erhard Németország kancellárja és Lyndon B. Johnson, az Amerikai Egyesült Államok elnöke együttműködési megállapodást kötött a világűr-kutatás érdekében. A Helios–1 az első mesterséges űreszköz, amelyik a Naprendszert kutatta.
Jellemzői Az űrszonda a NASA és a Német Űrügynökség (DFVLR) együttműködésében készült. A DFVLR biztosította az orbitális egységet, a NASA pedig a fellövéshez szükséges hordozórakétát és egyéb feltételeket.
Megnevezései: Helios–1; Helios–A; COSPAR: 1974-097A; Kódszáma: 7567. Következő űreszköz: Helios–2.
1974. december 10-én Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–41 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Titan IIIE-Centaur hordozórakéta segítségével emelkedett a magasba. Az orbitális egység heliocentrikus pályán mozgott, 190 nap alatt tett meg egy pályafordulatot.
Formája túlméretezett orsóra hasonlít. Maximális átmérője nyitott pozícióban (antennákkal) 2,77, magassága 4,23 méter, a szonda testének átmérője 2,12 méter. Három tengelyesen forgás-stabilizált űreszköz. Külső felülete a hő és a mikrometeorok ellen speciálisan védett, szigetelt, hűtött. Forgási sebességének (1 fordulat/másodperc) következtében a napenergia csak pillanatokra érte az adott felületet, ezért a hőhatás egyenletesen oszlott el. Tömege 371,2 kilogramm. Pályasebessége . Az űrszonda kilométerre (0,29 CsE) megközelítette a Napot.
Műszerezettsége: plazmaérzékelő; két fluxus magnetométer; kereső magnetométer; plazma- és rádióhullám kísérletekre szolgáló eszközök (6 Hz és 3 MHz között); kozmikus sugárzást mérő detektorok; elektron detektor; állatövi fény fotométer; mikrometeorit analizátor; égi mechanikai kísérletekre szolgáló eszköz; Faraday forgatási kísérletre szolgáló berendezés. Az űrszonda felületét napelemek borították, az energia tárolását ezüst-cink akkumulátorok biztosították.
Érdekes adatok a Szovjetunió és az USA után a német a harmadik nemzet a Naprendszert kutató bolygójával, a Centaur hordozórakéta első sikeres alkalmazása, 371,2 kilogramm tömege 10 tudományos műszert tartalmazott, aktív szolgálati idejét 18 hónapra tervezték, de 11 évig szolgált, forgási sebessége (az alkalmazott hűtési technikák) 20 °C-on tartották a belső hőmérsékletet. A külső felület pillanatokra 300 °C-ra melegedett. a Helios-program költsége mintegy 260 millió amerikai dollár, a tartalék bolygó Münchenben van kiállítva, sebességi rekordja , azaz 70,22 km/s.
1986. március 16-án az űrszondával megszakadt a kapcsolat.
Források
Külső hivatkozások
Kategória:Helios-program Kategória:1974 az űrkutatásban
de:Helios (Sonde)