Atripéi Szent Senute, Senuda vagy Snudi (, koptul Ⲁⲃⲃⲁ Ϣⲉⲛⲟⲩϯ), kopt szerzetes, apát, ő volt Szent Pakhomiosz után az egyiptomi szerzetesség leghatékonyabb szervezője.Puskely, i. m., 916. o.
Neve (kopt alakban Ϣⲉⲛⲟⲩϯ) še (ϣⲉ "fiú"), en- (ⲉⲛ "a") és Noude / Nouti (Ⲛⲟⲩϯ "Isten"), tehát a jelentése: "isten fia."What Does The Name Shenouda Mean? - Names.orgName's Meaning of SHENOUDA - Name Doctorl
Élete Akhim faluban született keresztény földműves családban. Édesanyja már korán elvezette a Fehér-monostorba, ahol Pgol (ⲡⲓϫⲱⲗ) nevű nagybátyja volt az elöljáró.Katolikus Lexikon, Shenuda szócikk (ld. alul) Senute az ő kemény vezetésével nevelkedett, s határozta el magát a monasztikus életre. Kenyeret, borsót, füveket evett, vizet ivott. A közösségben élt és imádkozott, de időnként egy öszvérrel, és egy bot segítségével nekivágott a sivatagnak, hogy egy időt a magányos imának szenteljen.
385 körül nagybátyja utódja lett. Heves természete miatt tanítványa és életrajzírója, Bésa Mózeshez hasonlította őt. (Az efezusi zsinaton, ahová 431-ben el kellett kísérnie Alexandriai Szent Cirill metropolitát, haragjában egyszer Nesztorioszhoz vágott egy keze ügyébe eső könyvtartót.Puskely, i. m., 916–917. o.) Mint elöljáró, levelezett magával a császárral is.Puskely, i. m., 917. o. Nem sokkal a khalkédóni zsinat után hunyt el. Bésa szerint 118 éves volt ekkor. A Keleti egyház szentként tiszteli, nyugaton viszont – olykor embertelen szigora miatt – nem szerepel a kalendáriumokban.
Művei Senute irodalmi téren is alkotott, s ezzel a kopt nyelv klasszikusa lett. Tudott görögül, ismerte a mitológiát és a filozófiát is. Beszédeket, tanulmányokat és törvényeket írt monostorának. Néhány levele, szentbeszéde és apokalipszise is ismert – részben szír, etióp és arab nyelvű fordításban.Altaner, i. m., 152. o. E művek hitelességét nem mindig könnyű megállapítani. Művei kolostorában maradtak fenn, de teljes kiadásuk még nem történt meg.Legalábbis Puskely 1995-ös könyvének kiadásáig.
Élet a Fehér-monostorban jobbra|bélyegkép|260px|A Fehér-monostor kívülről jobbra|bélyegkép|260px|A Fehér-monostor egy része belülről
A Fehér-monostorban kezdetben Pakhomiosz Regulája szerint éltek. Senute nagybátyja, Pgol, ehhez számos szigorú előírást csatolt. Maga Senute, némely tekintetben enyhített bizonyos szabályokat. Ő vezette be a hűség ígéretét mint Istennel kötött szövetséget. Ez a megvallás (professio) nyiltvánosan, a templomban hangzott el, s írott dokumentumát megőrizték. Senute másik újítása a remete- és a közösségi élet összekapcsolása volt. A monakhosz eszerint bizonyos időre elvonulhatott a sivatagba, de évenként négyszer meg kellett jelennie a közösségben, nehogy teljesen elszokjék tőle. Ez a gyakorlat szokásba jött Nitriában és Szkétiszben, de nem terjedt át Thébára.
Senute megsokszorozta az imát. Minden monakhosznak kellett tudnia olvasni, ahogy a munka is kötelező volt mindenki számára. Nagy számban készültek kéziratok. A napi egyszeri étkezés kenyérből, főzelékből, datolyából, füvekből és vízből állt – tilos volt a sajt, a hal és a tojás. (A húson kívül.) A hibákért rendkívül szigorú vezeklést, botozást, börtönt rótt ki az apát. (Jellemző például, hogy Senute egy gabonaszem eltulajdonítását is a Regula megszegésének minősíti.Puskely, i. m., 701. o.) E rendszabályok ellenére a hagyomány szerint Senute 2200 férfi és 1800 női szerzetest irányított.
A Fehér-monostor mai is látható falai hatalmas erődítményre emlékeztetnek. Senute gyakran fogadott be ide háború idején menekülteket, nyújtott védelmet szökevényeknek. Lenyűgözőek a templom falai, és a rajtuk épen maradt freskók. Az életrajz úgy tartja, hogy a templomot Senute – az egyiptomi hagyomány szellemében – Isten dicsőségére és saját maga halhatatlanságára építtette.
Korabeli életrajza magyarul Apa Senuti életrajza, ford. Egedi Barbara, Hasznos Andrea, Luft Ulrich, In: Istenek, szentek, démonok Egyiptomban – Hellénisztikus és császárkori vallástörténeti szövegek, Szerk. Bugár István – Luft Ulrich, Kairosz Kiadó, Budapest, 2003, , 279–325. o.
Jegyzetek
Források Altaner Bertold: Ókeresztény irodalomtörténet (Patrologia), Szent István Társulat, Budapest, 1947, 152. o. 916–917. o.
Külső hivatkozások
Kategória:A 340-es években született személyek Kategória:466-ban elhunyt személyek Kategória:Remeték Kategória:Kopt ortodox szentek