a 18. században épült erődítmény a dél-koreai ban, tartományban, 30 kilométerre Szöultól. A legjobb állapotban megőrzött koreai erőd. király építtette édesapja, koronaherceg emlékére. 1997 óta az UNESCO Világörökség része. Falai 5,74 km hosszúak. Nevének jelentése „pompás erőd”.

Története Az erőd építése szorosan kapcsolódik koronaherceg halálához, amit a legmegdöbbentőbb eseményként tartanak számon a Csoszon-dinasztia királyi családjának történetében. Szado herceget saját apja, király zárta be egy rizsládába, ahol a herceg nyolc nappal később éhen halt. A nagyapját trónon követő , miután eleinte ingatag hatalmát megszilárdította, 1789-ben apja sírját Szöulból a mai tól nyolc kilométerre található hegyhez helyeztette át, majd erős erődítménnyel vette körbe. Valószínűleg azt tervezte, hogy Csoszon fővárosát ide helyezi át, hogy közel lehessen apjához. A király nem csak az erődöt, de a várost is nagy gonddal építtette fel, különféle kiváltságokat adva az ide települőknek.

Építése Az erődítmény tervezésével a király bízta meg, aki a Silhak (실학, „gyakorlati tanulás”) iskola követője volt. Ez az iskola a tudományban és a technológiai fejlődésben hitt, és tudóstársaival konzultálva, a korábbi koreai, kínai és japán erődök tanulmányozása után kidolgozta az építési tervet. Számos újítást vezettek be, például a tégla használatát, de példa nélküli volt az is, hogy ún. fehér könyvet adtak ki az építkezésről, mely részletesen leírta az építkezés módját és menetét. Az 1970-es években végzett helyreállítási munkák során is ezt a dokumentumot használták fel irányadóként. Ugyancsak újításnak számított, hogy a korábbi robotmunka gyakorlattal ellentétben a munkások fizetést kaptak, orvosi ellátásukról is gondoskodtak és jutalomosztásra is tettek félre pénzt.

A fehér könyv szerint összesen 1856 szakmunkást alkalmaztak az építkezésen, köztük 662 kőművest, 235 ácsot, 295 aranyozó munkást, 150 falazókőművest, 83 fémfeldolgozó munkást, 46 festőt, 48 lakkozót, 36 képfaragót és nyolc esztergályost. A munkások közül 1101 Szöulból érkezett. Az építőanyagot államilag szerezték be, többek között téglát és kőtömböt használtak fel. A kincstár mintegy (ezüst pénz) költött az építkezésre.

Galéria

Jegyzetek

Források

További információk

Kategória:Dél-Korea építményei Kategória:Dél-Korea világörökségi helyszínei Kategória:Erődök