bélyegkép|Kondzsaku monogatarisú (1185 előtt) A szecuva (japánul: 説話, Hepburn-átírással: setsuwa, teljes néven: szecuva bungaku 話文学) népi eredetű epikus műfaj, a Heian-korban keletkezett. A monogatarihoz viszonyítva alacsonyabb szintű irodalmi műfajnak számít. Eredetileg élőszóban terjedt, majd lejegyezték. Legtöbbször vallási, buddhista elemet, tanító, építő szándékú üzenetet, tanulságot tartalmaz. A szecuvában gyakran szerepelnek szokatlan, természetfeletti, fiktív szereplők, események, amiket valós történéseknek állít be. Az elnevezés a Meidzsi-korban jelent meg.
Az idők folyamán a szecuva irodalom kibontakozott. A japán érett középkorban kimagasló művek születtek: mítoszok, legendák, mondák, mesék, anekdoták gyűjteményei. A Kamakura-korban neokonfuciánus gondolatokat is közvetített. A szecuva nem az arisztokrata olvasókhoz szólt. A gyűjteményekben a középkori japán ember világa tárul fel. A későbbi korok elbeszélő irodalma és a hagyományos japán színjáték, a Nó is merítettek a szecuvák motívumaiból.
A keresztény középkor exemplumához (példa, példázat) hasonlítható.
Jelentős szecuva művek Buddhista szecuvák Nihon Rjóiki Szambó Ekotoba Hómocusú Szendzsúsó Kankjo-no-tomo Hoszsinsú Saszekisú Zodansú Profán (világi) szecuvák Kondzsaku monogatarisú Gódansó Kohon Szecuvasú Ucsigikisú Kodzsidan Dzsikkinsó Kokoncsomonsú
Források 永藤靖（ながふじ やすし)(2003) 『古代仏教説話の方法—霊異記から験記へ』三弥井書店、東京, . Li, Michelle Ilene Osterfeld. Ambiguous bodies: Reading the Grotesque in Japanese Setsuwa Tales. Stanford University Press, Stanford, Calif. 2009., . Fordítás
Kategória:Japán irodalom