thumb|right|A 2008-as nizzai Dzsesszfesztiválon
Jean-Luc Ponty (Avranches, Franciaország, 1942. szeptember 29. –) francia hegedű-virtuóz és zeneszerző, a legismertebb francia dzsessz-zenészek egyike. A modern dzsessz stílusteremtő muzsikusa. Kompozícióiban a dzsessz és az afropop szintézisére törekedett.Magyar nagylexikon 15. kötet 8. old.
Életpályája
Ponty egy normandiai zenészcsaládba született. Apja hegedűtanár, anyja zongoratanárnő volt. 16 éves korában felvették a párizsi zenei konzervatóriumba, ahol két évvel később a legnagyobb elismeréssel (Premier Prix) végzett. Azonnal felvették az egyik legnagyobb szimfonikus zenekarba (Concerts Lamoureux), ahol 3 évig játszott. Pontyt, aki ebben az időszakban kezdett klarinétozni egy kollégiumi együttesben, édesapja tanította klarinétozni. 1964-ben az antibes-i dzsesszfesztiválon dzsesszhegedűsként tűnt fel. Bár sokáig komolyzenei karrierjét is párhuzamosan folytatta, választania kellett. Végleg áttért a hegedűre és 5 év alatt a legismertebb dzsesszhegedűsök közé emelkedett. 1969-től Frank Zappa partnere volt Los Angelesben, majd 1970 és 1972 között free jazz zenekart vezetett Párizsban. 1973-tól az Amerikai Egyesült Államokban játszott Frank Zappa együttesében, a Mothers of Inventionban. 1974-től a Mahavisnu Orchestrával játszott. 1975-től különböző dzsessz-rock (fusion) együtteseket vezetett.
Joachim Berendt kritikus írta róla, hogy az ő feltűnése óta a dzsesszhegedű egészen más hangszerré vált; Ponty játékát John Coltrane korai és középső időszakaihoz hasonlította., p. 301 1995-ben Ponty csatlakozott Al Di Meola gitároshoz és a basszista Stanley Clarke-hoz. Ez az "all-star" trió egy akusztikus lemezt készített The Rite of Strings címmel, valamint 6 hónapon át turnézott Észak-Amerikában, Dél-Amerikában és Európában.
A Return to Foreverrel Ponty már 1976-ban szerepelt Chick Corea My Spanish Heart című szólólemezén. 2011-ben Corea felkérte Pontyt, csatlakozzon a Return to Forever nevű együtteséhez. Az együttes számos koncertet adott és kiadta a "Return to Forever IV," című, valóban negyedik lemezét.
Lemezkiadói Atlantic Columbia Blue Note Prestige Philips Epic Koch Polygram J.L.P. Productions, Inc.
Híres zenészek, akikkel játszott John McLaughlin, Mahavishnu Orchestra, Svend Asmussen, Frank Zappa, Stéphane Grappelli, Stuff Smith, Al Di Meola, Stanley Clarke, Gerald Wilson, Elton John, Niels-Henning Orsted Pedersen, Bela Fleck, Return to Forever
Magánélete Jean-Luc Ponty nős; két lánya van. Egyikük, Clara Ponty, sikeres zongoraművész és zeneszerző, aki apjával több projektben is részt vett, beleértve legutóbbi, Mirror of Truth című lemezét.
Hangszerei Jean-Luc Ponty 1977 óta 5 húros elektromos hegedűket használ, alsó C-húrral.
Diszkográfiája Jazz Long Playing (1964) Violin Summit (1966) Humair, Louiss, and Ponty: Trio HLP (1966) Sunday Walk (1967) More than Meets the Ear (1968) Live at Donte's (1969) Electric Connection (1969) Jean-Luc Ponty Experience with the George Duke Trio (1969) King Kong: Jean-Luc Ponty Plays the Music of Frank Zappa (1970) Open Strings (1971) Live at Montreux 72 (1972) Upon the Wings of Music (1975) Aurora (1975) Imaginary Voyage (1976) Cantaloupe Island (1976) Enigmatic Ocean (1977) Cosmic Messenger (1978) Live (1979) A Taste for Passion (1979) Civilized Evil (1980) Mystical Adventures (1982) Individual Choice (1983) Open Mind (1984) Fables (1985) The Gift of Time (1987) Storytelling (1989) Tchokola (1991) No Absolute Time (1993) Le Voyage: The Jean-Luc Ponty Anthology (1996) Live at Chene Park (1997) The Very Best of Jean-Luc Ponty (2000) Life Enigma (2001) The Best of Jean-Luc Ponty (2002) Live at Semper Opera (2002) Jean-Luc Ponty in Concert (2003) (CD és DVD verzió) The Atacama Experience (2007) Electric Fusion - The Atlantic Years (2011) - összeállítás 4 CD-n az Atlanticnál 1975 és 1996 között megjelent albumokról.
Frank Zappával Hot Rats (1969) Over-Nite Sensation (1973) Piquantique (1973) Apostrophe (') (1974) Shut Up 'n Play Yer Guitar (1981)
A Mahavishnu Orchestrával Apocalypse (1974) Visions of the Emerald Beyond (1975)
Stéphane Grappellivel Violin Summit: Stephane Grappelli, Stuff Smith, Svend Asmussen, Jean-Luc Ponty (1967, Polygram) Stéphane Grappelli / Jean-Luc Ponty (1974) Compact Jazz (1988, Polygram)
Stanley Clarke & Al Di Meola társaságában The Rite of Strings (1995) Live in Montreux 1994 (2005)
Más művészekkel Wolfgang Dauner - Free Action (1967) George Gruntz - Noon in Tunisia (1967) Jean Luc-Ponty & Masahiko Sato Astrorama (felvéve 1970-ben, megjelent 2011-ben mint Ponty & Sato) New Violin Summit (with Don "Sugarcane" Harris, Michał Urbaniak, Nipso Brantner, Terje Rypdal, Wolfgang Dauner, Neville Whitehead, Robert Wyatt) (1971) Michel Colombier - Wings (1971) Elton John - Honky Château (1972) Alan Sorrenti - Aria (1972) Jean-Luc Ponty Meets Giorgio Gaslini (1974) Chick Corea - My Spanish Heart (1976) Verious - NDR Jazzworkshop '76 Filmje 1999 - L. Subramaniam: Violin From the Heart''. Rendező: Jean Henri Meunier. (Az egyik jelenetben Ponty L. Subramaniammal játszik.)
Források
Külső hivatkozások Ponty.com - Hivatalos weboldala Interjú Jean-Luc Pontyval az Allaboutjazz.com-on "In Conversation with Jean-Luc Ponty" by Thierry Quénum, at Jazz.com Interjú Jean-Luc Pontyval, Prog Sphere, 2010
Kategória:1942-ben született személyek Kategória:Francia zenészek Kategória:Hegedűsök Kategória:Élő személyek